Szeretjük a sportokat nemcsak gyakorolni, hanem nézni is. Az emberiség történelmével egyidős a szurkolás. Szeretünk azonosulni egy versenyzővel, egy csapattal, a hősies küzdelem pedig minden korban elismerésre méltónak számított. Valószínű mindannyian tapasztaltuk már, hogy megemelkedik az adrenalin szintünk, mikor kedvenc csapatunk gólt lő, vagy egy magyar versenyző megnyeri az olimpiát. 

A reformáció 500. évfordulója kapcsán jelentette meg a Prudex-Harmat kiadó közösen Luther Márton 147. zsoltárhoz írt kommentárját. A könyvecskét 1531-ben írta a reformátor Hans Lösernek, Szászország örökös marsalljának ajánlva.

„A kor folyam, mely visz vagy elmerít, úszója és nem vezére az egyén.” – mondja Lucifer Az ember tragédiájában. És valóban, a Sátán cinikus módon akarja elhitetni a világgal, még a keresztényekkel is, hogy nincs mit tenni, sodródunk. A Biblia is ismeri ezt a hazugságot és Isten válasza az, hogy nem kötelező úszni az árral, lehet vele szembe is menni.

Egy népszerű dicsőítő ének, amely angolból lett magyarra fordítva ezzel a felszólítással indul: „Nézd ott fenn, ki van a kereszten…”. 

Luther Márton 1517. október 31-én tette nyilvánossá 95 tételből álló nyilatkozatát, mely gyújtópontjává lett a reformációnak, és elindította az egyház megtisztulását is. Ez a nyilatkozat a következő tétellel kezdődik: „Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: "Térjetek meg!" - azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen (,).”

Sok ateistától hallom, hogy nem léteznek csodák, pedig csak ki kellene nyitnunk a szemünket, s észrevennénk a világ tele van csodával. Az élet jelenségeit megszoktuk, mert gyakran találkozunk velük, de attól még – ha egyszer megpróbálunk elgondolkozni ezeken a jelenségeken – rá kell jönnünk arra, hogy hatalmas csoda rejlik a háttérben.

Ezt a kérdést teszi fel a XII. században keletkezett első latinbetűs magyar nyelvű szövegemlékünk, a Halotti beszéd. De tényleg csak por és homou vogymuk? Vagy van személyiségünknek olyan része (lélek, szellem), mely túlmutat e mulandó létezésen? Ez a nagy kérdés, mert ez határozza meg, mennyire vagyunk értékesek.

A szociálpszichológiában gyakran használnak játékelméletet az emberek, illetve közösségek viselkedésének leírására. Mi, magyarok különösen jók vagyunk ezen a területen. Gondolhatunk Neumann Jánosra, aki elsőként fektette le ennek a tudományágnak az alapjait, de az 1994-ben Nobel-díjat kapott Harsányi János is ezen a területen kutatott.

Egyre több dokumentumfilm, könyv, cikk foglalkozik világunk lehetséges ökológiai válságával. Szakértők egyre hangosabban kiáltják pusztába szavaikat, miszerint a gazdasági válság csak az első jele annak a globális krízisnek, ami nemzedékünket érni fogja. Abban eltérő a vélemény, hogy mikor fog összeomlani a jelenlegi gazdasági, társadalmi, kulturális, politikai struktúra, de abban mindannyian egyetértenek, hogy ez hamarosan be fog következni, hacsak nem változtatunk jelentősen gondolkodásunkon, életmódunkon.

Nagy örömmel és várakozással forgatom Timothy Keller könyveit. Inspirálónak és evangéliuminak tartom írásait. Magyarul, - köszönet a Harmat-Koinónia kiadónak - már több könyve is megjelent, többek között a Hit és kételkedés, a Tékozló Isten és két elveszett fia, vagy a Bálványaink.