(0 szavazat)

Szükségünk van hősökre, példaképekre, így van ez a mai posztmodern korban is. Gondoljunk csak a média által gyártott és népszerűsített sztárokra, celebekre, akiknek élete nyitott könyv a televíziónézők, és a bulvársajtót olvasók körében, vagy a moziban vetített szuperhősökre, akik természetfeletti képességekkel rendelkeznek.

Ezek a példák azokban torz értékrendet népszerűsítenek. Egy valódi, kissé elfeledett példaképről szeretnék most írni: a bibliai Nehémiásról. Hősünk a Kr.e-i 5. században élt. Nehémiás könyve egy pontos időmeghatározást is lejegyez: Artaxerxes (Artahsaszta) király uralkodásának 20. esztendejében, Kiszlév havában, vagyis Kr.e 445 decemberében kezdődik a történet. Miért fontos ez az adat? Álljon előttünk néhány Izrael népével kapcsolatos évszám.

Egy kis történelem

Kr.e. 586-ban rombolta le Jeruzsálemet a nagy babiloniai király, Nebukadneccár. 539-ben a perzsák legyőzték a Babiloni birodalmat, Círusz király pedig egy rendelettel hazaengedte a fogságba hurcolt zsidókat. 510 körül érkezhetett haza az első csoport Zorobábel vezetésével. Újabb hetven esztendő telt el, és Jeruzsálem falai még mindig nem épültek fel. A város elnéptelenedett és rabló csapatok fosztogatták.

Nehémiás

Itt kerül a történetbe Nehémiás, aki magasrangú tisztségviselőként élt a perzsa király palotájában, Súsan várában. Több száz kilométerre lakott Jeruzsálemtől, biztos egzisztenciával rendelkezett, megbecsült ember volt. Eljut a hír Nehémiás fülébe Jeruzsálem állapotáról, és az nem hagyja őt nyugodni. Elkezd imádkozni éjjel és nappal, keresi Isten akaratát. Vajon miért foglalkoztatta őt ennyire ez a probléma? Gondolhatta volna, hogy ez az ügy nem rá tartozik.

Ő Perzsiában él, biztos, jó állása van. Talán még sohasem járt Izraelben, ahonnan ősei származtak. De nem keres kifogást. Annyira szívügye népe sorsa, hogy kész feladni karrierjét, kényelmes életét, hogy egy bizonytalan feladatra vállalkozzon. Nehémiás négy hónapon keresztül kitartóan imádkozott, míg egyszer lehetősége nyílt beszélni Artahsaszta királlyal, aki lehetőséget adott számára, hogy elutazzon Jeruzsálembe. Nehémiás döntése példa lehet előttünk. Nem ragaszkodott megszokott életéhez, kész volt elhagyni mindenét azért, hogy Isten szolgálatába álljon. Mi vajon képesek vagyunk áldozatot hozni az Úr ügyéért, vagy csak kifogásokat keresünk arra, hogy miért nem teszünk semmit? Ma sem jobb a helyzet, mint kétezerötszáz évvel ezelőtt. Ma is sok a rom, amely körülvesz bennünket, a kérdés, vannak-e még emberek, akik szeretnének tenni a helyreállításért, akik nem állnak meg ott, hogy keseregnek, vagy méltatlankodnak, hanem felkerekednek és munkához látnak.

Éjszaka a romokon

Nehémiás első dolga azután, hogy megérkezett Jeruzsálembe az volt, hogy saját szemével akart meggyőződni a problémáról. Éjszaka kimegy a romokhoz és megvizsgálja, mekkora a baj. Miért volt erre szükség? Először is hiteles információkat szeretett volna. Nem elégedett meg a hírhozók beszámolóival, azok lehettek volna akár túlzóak is. Másrészt szembesülve a valósággal Nehémiás is sokkal inkább magáénak érzi a problémát.

Tapasztaljuk, hogy egészen más egy hírt hallani a televízióban, és más, ha mi magunk vagyunk részesei egy helyzetnek. Hallgathatunk például nagyszerű előadásokat a hajléktalanságról, vagy a kábítószer problémáról, de másként viszonyulunk a kérdéshez, ha elmegyünk ezek közé az emberek közé. Ha időt töltünk hajléktalanokkal, drogosokkal, ha meghallgatjuk élettörténetüket, látjuk körülményeiket. Nem szívesen megyünk ki a romokra. Inkább elmenekülünk egy olyan világba, ahol nem kell szembesülnünk a problémákkal. Becsukjuk a szemünket, ha szenvedőket, szegényeket látunk. Nem akarunk tudni a bűn mélységéről, szőnyeg alá söpörjük a dolgokat, megtanulunk együtt élni az igazságtalansággal, kerülgetjük a romokat. Pedig romok mindenütt vannak. Ha vennénk a bátorságot, kinyitnánk a szemünket, és engednénk, hogy megérintsen bennünket, észrevennénk. Felismernénk, hogy hány és hány élet megy tönkre körülöttünk. Családok szakadnak szét, fiatalok vállnak szenvedélyek rabjaivá, tombol a Sátán körülöttünk, kifosztva jobb reményű életeket. De gyakran romokat látunk a gyülekezetekben is: képmutatást, megtűrt bűnöket, hitehagyást, szeretetlenséget, önzést, érzéketlenséget, motiválatlanságot…

Mit tehetünk? Visszamenekülünk kényelmes életünkbe, betakarjuk arcunkat, és azt mondjuk, ez nem ránk tartozik? Vagy megmagyarázzuk, hogy így van ez már régóta, ezen a helyzeten nem lehet változtatni? Vagy a változás embereivé válunk?

Mit tesz Nehémiás?

Először is sokat imádkozik és böjtöl. Felismeri, korlátait, gyengeségeit. Tudja, hogy egyedül kevés ahhoz, hogy változás lehessen a városban. Isten az, aki hatalmas, akinek semmi sem lehetetlen. Ha Ő munkálkodik, akkor biztos a siker. Nehémiás hitvallását így fogalmazza meg:

„Maga a menny Istene ad nekünk sikert, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést.” (Neh 2,20)

Miután felmérte a helyzetet munkához lát és másokat is munkára buzdít. Majdnem mindenki csatlakozik a feladathoz, kivéve az előkelőket (Neh 3,5), akik nem hajtották nyakukat uruk szolgálatába. Mindig lesznek olyan emberek, akik kihúzzák magukat a szolgálat terhe alól, de ha határozott a vezetés és az Úr is indítja a szíveket, akkor bátran hozzáfognak az emberek a jó munkához.

Olyan jó olvasni a történetben, hogy a nép „nagy kedvvel dolgozott” (Neh 3,38). Nem csak erőlködve, izzadtság szagúan, hanem lelkesen végezték a szolgálatot. Vágyom erre a lelkesedésre a saját életemben és a gyülekezetem tagjai között. Egy ilyen összefogásnak, hitbeli lépésnek pedig megvan a gyümölcse. A várfal gyorsan épül, a romok kezdenek eltűnni. A megújulás látható formát ölt. Amit felépítenek, azt meg is szentelik gyorsan, vagyis az Úrnak adják a dicsőséget és az Úr kezébe teszik a fal további sorsát.

Az ellenség támadása

Miután elindul a jó munka, rögtön érkezik a támadás. Az ellenséget zavarja, ha Isten népe összefog és munkálkodni kezd. Először csak szavakkal próbálják megakadályozni az építést. Szanballat, Tóbijja és Gósem gúnyolódnak és csúfolódnak, hogy elvegyék a nép kedvét a tervük megvalósításától. Szavaikkal el akarják hitetni a néppel, hogy lehetetlenség az, amire vállalkoztak. Úgysem fog nekik sikerülni:

„Bármit építsenek is, ha ráugrik egy róka, az is ledönti a kőfalukat!” (Neh 3,35)

Ez az ellenség klasszikus támadása, el akarja hitetni Isten gyermekeivel, hogy gyengék, hogy képtelenek bármit tenni. Ez azonban nem igaz. Isten a mi erőtlenségünk által munkálkodik, mert nem a mi erőnk a fontos, nem is abban bízunk, hanem Jézus Krisztusban, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön: neki valóban semmi sem lehetetlen. Újból és újból tudatosítanunk kell magunkban, hogy nem vagyunk egyedül. Hogy nem a saját képességeinkre, lehetőségeinkre kell nézni, hanem a mindenható Istenre. Ha az ellenség eléri, hogy szemünket levegyük Róla, akkor legyőzött bennünket.

Jó olvasni, hogy Nehémiás átlát az ellenség ravaszságán és leleplezi a hazugságot. Miután Szanballat és Tóbijja nem ér célt hazugságaival, nyílt támadásba lendül. Ezek után már fegyverrel a kézben kell továbbfolytatni az építést. Nem kell ettől sem megrettenünk. Az ellenség nem fogja tétlenül hagyni, hogy munkálkodjunk, hogy szolgáljunk. Sokféle eszközt használ, hogy megállítson minket, használja a körülményeket, még üldöztetést is támaszt, de ha kitartunk, akkor győzni fogunk. Jó jel, amikor a Sátán támad, jelzi, hogy valami olyan dolgot teszünk, ami veszélyes számára.

Mélyponton

A munka, az ellenség folyamatos támadása elfárasztotta a teherhordókat. Eljutottak a mélypontra és ezt mondták:

„Megrokkant a teherhordók ereje, pedig sok a törmelék, és mi már nem tudjuk építeni a várfalat!” (Neh 4,4)

Ezen a mélyponton is túl lehet lendülni. Nehémiás itt is példát ad nekünk. Kész a nép elé állni és bátorítani őket erőteljes szavakkal. Ezek a szavak számunkra is buzdítóak lehetnek: „Ne féljetek tőlük! A nagy és félelmes Úrra gondoljatok, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!” (Neh 4,8) Nekünk is van kikért harcolni. Tegyük ezt teljes odaszánással, és ha fáradnánk, akkor is nézzünk fel a keresztre, ahonnan új erőt nyerhetünk!

Siker

Végül ötvenkét nap alatt felépült a várfal. Szinte emberfeletti az a teljesítmény, amit Isten népe elért. Több mint 140 évig romokban állt a város, s most 52 nap alatt újra épült. Ilyen csodára képes a hit, az egység, és ez egész egy ember odaszánásával indult. Isten ma is képes nagy csodákat tenni ebben a világban. Képes ma is romokat helyreállítani, a kérdés lesznek-e új Nehémiások, akik lemondanak saját életükről, hogy teljesen az Úrért éljenek, s lesznek-e követőik, akik fáradtságot nem kímélve szolgálnak és harcolnak ebben a világban?

Megjelent: 294 alkalommal

Blog

  • Sikeres gyermekhét Szokolyán
    Sikeres gyermekhét Szokolyán Idei gyermekhetünket augusztus 7-13 között szerveztük imházunkban és közösségi házunkban. Körülbelül negyven gyermek vett részt a programokon.
  • Bemerítés Vácon
    Bemerítés Vácon Idén második alkalommal mozdult meg a víz a Váci Baptista Gyülekezet bemerítő medencéjében. Július 9-én délután két férfi tett bizonyságot…

Keresés az oldalon

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Következő program

A JavaScript hibás vagy nem fut.

Következő események

27aug.
2017. 08. 27. 10:00 - 11:30
Istentisztelet