(0 szavazat)

Virágvasárnap amibivalens ünnep. Jelen van benne az öröm, az ujjongás, ahogyan Jézus bevonul szamárháton Jeruzsálembe. Ugyanakkor ott van a szomorúság, a nagypéntek árnyéka vetül erre az ünnepre. Ezen a napon fontos az ünnep mindkét mozzanatát megragadni. Virágvasárnap helye van az ujjongásnak, Jézus dicséretének, magasztalásának. Az Ő nevének felemelésének, nyilvános megvallásának.

Arra a kérdésre keressük a választ, hogy Jézus miért sírt virágvasárnapon, s hogy ezek a könnyek ma is ott vannak-e szemeiben, ha a világot szemléli?

Boldogok, akik sírnak

A Hegyi beszéd a Boldogmondásokkal kezdődik és az egész mondás nagyon furcsa. Nem így képzeljük el a boldogságot, ahogyan Jézus tanít róla. Az egyik mondás különösen furcsa: “Boldogok, akik sírnak, mert meg fognak vígasztaltatni”.

Mi miatt sír az ember?

Sír önmaga miatt. Élete, életkörülményei miatt. Egy betegség, egy fájdalom, egy veszteség miatt. Leggyakoribb ez a sírás. Ritkább az, amikor az ember önmagát siratja. Maga miatt sír, a bűnei miatt, azért aki, és amit tesz. És van egy harmadik sírás is, amikor az ember másokért sír. Amikor ránehezedik a környezetének nyomorúsága, állapota.

A sírás erős érzelmi állapot. Tehetetlenségében is sír az ember, de a sírás gyakran erőforrás is a cselekvéshez. Majd ezt is látni fogjuk.

Elöljáróban egy kérdés: szoktunk-e mi is sírni, ha nem is könnyekkel magunk miatt és mások miatt?

Miért sírt Jézus?

Most már meg tudjuk válaszolni a kérdést, mi miatt sírt Jézus? Jézus nem önmaga miatt sírt, nem azért sírt, mert tudta, hogy négy nap múlva elfogják majd, megrágalmazzák, bemocskolják a nevét, majd elítélik és borzasztó kínokat kell kiállnia. A világ minden szennye és mocska rá omlik majd egy napon belül. Felfoghatatlan fizikai és lelki fájdalmak fogják érni és meg kell tapasztalnia az Istentől legidegenebb dolgot, a halált.

Jézus sírhatott volna ezért, meg is értenénk. Én valószínű sírnék, ha tudnám, hogy ez vár rám. 

Jézus semmiképpen nem önmaga miatt sír, nem azért sír mert tévedett, bűnt követett el, elrontott valamit. Sőt éppen azt teszi, amire az Atya küldte erre a világra.

Jézus Jeruzsálem miatt sír, a népe miatt sír, az emberek miatt sír. Fáj neki az az állapot, amit lát. Azt olvassuk, meglátta a várost és sírt.

Többet látott, mint ami a felszín volt. Látszólag egy csodálatos várost látott, egy a legszentebb ünnepre, a páskára készülő várost látott. Nem egy hitetlen várost látott, egy vallásos várost, de egy üres és képmutató várost.

Látszólag minden rendben volt. Nyüzsgött az élet. Voltak vezetők, voltak papok, az emberek a templomba igyekeztek. Ez volt a látszat. De mi volt a valóság?

A valóság az volt, hogy mindez képmutatás volt. Az emberek jobban bíztak a vallásban, mint amennyire keresték Istent. Tulajdonképpen a legfontosabb szorult ki a hitükből, maga az ÚR!

Vitték az áldozatokat, imádkoztak, olvasták a Szent Iratokat, hivatkoztak a prófétákra, Mózesre, s közben egészen máshogy éltek. A szentség távol állt tőlük, helyette ott voltak a megtűrt bűnök. Szeretet helyett ott volt az ítélkezés, a gyűlölet. Szelídség és alázat helyett a gőg és felfuvalkodás. Jézus ezt látta és jól látta.

És azt is látta, hogy elutasítják Isten kegyelmi ajándékát. Hogy nem kell nekik Jézus. Miért is kellene nekik. Ők megelégednek a vallással, ami hamis biztonságérzetet ad számukra. Jézus azért sír Jeruzsálem felett, mert szereti őket, mert nem közömbös számára ez a város. Nem közömbös számára ez a világ. 

Nem úgy van vele, mint Jónás Ninive felett, mikor ítéletet hirdetni jött. Neki fáj látni előre, hogy néhány év és valóban kő kövön nem marad a városból. Ninive legalább megtért, de Jeruzsálem nem tért meg egészében. Jézus nem örül ennek. Isten nem örül a világ nyomorúságának, pusztulásának, káoszba süllyedésének. Neki fáj és sír felette.

Nem ismerte fel a meglátogatásának idejét. A kegyelmi időt, a kairoszt, ami adatott számára. A megtérés idejét mulasztotta el. 

Hány és hány ember nem ismeri fel meglátogatásának idejét, a kegyelmi időt, a megtérés idejét. Isten megszólítja, talán még el is gondolkodik rajta, talán még meg is érinti érzelmileg, de nem képes megtérni, halálba adni életét, radikális döntést hozni azzal, hogy hátat fordít a bűnnek és követni kezdi Jézust.

Bár felismerted volna… Lehetett volna másképp is. Történhetne másképp is. Persze nehéz és emberi kérdés az, hogy mi történt volna ha… Ha Jeruzsálem és Izrael felismeri a Messiást, ha megtérnek, ha elkezdik Őt lélekben és igazságban imádni. Akkor nem hal meg Jézus és akkor nem történik meg a megváltás, de ez csak fikció. Nem tudjuk.

Mi lett volna, ha Júdás nem árulja el a Mestert, akkor nincs megváltás? Felesleges és emberi kérdések ezek. 

Nem menti fel Izraelt az, hogy ezzel elősígítették Jézus kereszthalálát és lényegében a világ megváltását.

Jézus sír, hogy valóban ennyire komoly a bűn, és valóban ennyire menthetetlen az ember, ennyire képtelen a jóra, nincs más út, nincs más megoldás csak a kereszt.

És mi a helyzet ma a világgal?

Látjuk és érzékeljük-e a bűn mindent elárasztó és mindent tönkre tevő erejét. Jelen van a családok életében, a megromlott kapcsolatokban, a sok hazugságban, a paráznaságban, a bántalmazásban. Ott van a közéletben a gyűlölködő, megosztó beszédekben. Ott van a politikában, a megalkuvó egyházakban… 

Az ember felül akarja írni Isten törvényét. Ott a liberalizmus, amely elfogad minden bűnt és ott van a nacionalizmus kirekesztő ideológiája. Az emberiség minden útja rossz és téves. Egyetlen helyes út van, a szeretet útja, Krisztus útja, Krisztus maga.

Bárcsak felismerted volna… Bárcsak felismernéd… mondja ma is Jézus.

Látszólag keresztény Európa, keresztény Magyarország. Keresztény értékekről beszélnek, vitatkoznak. Hivatkoznak az emberek a Szentírásra, a keresztény hagyományokra, de tényleg az? Tényleg szereti Jézust teljes szívéből, teljes erejéből és teljes valójával? Vagy csak önmagát szereti?

Hol van az a sok keresztény ember vasárnaponként? Akik büszkék kereszténységükre, de nem tisztelik, nem imádják Őt.

Érdekli az embereket mit mond, mit akar Jézus, vagy csak szeretnek hivatkozni rá és a saját igényeik szerint csűrik csavarják személyét, beszédeit?

Kell ennek a világnak Jézus? Vagy csak egy vallásos máz kell, amely megnyugtat, amely minket igazol, s amit a magunk képére formálhatunk?

Felismeri Magyarország, felismeri Európa, felismeri a világ meglátogatásának idejét?

Húsvétra készülünk, hogyan készülünk rá? Sonkával, tojással, wellness pihenéssel, családi programokkal? Vagy készülünk rá lélekben, hogy újra átéljük Jézus megváltását, halálát és feltámadását?

Jézus sír ma is. Azért mert szeret! Bárcsak meglátnánk az Ő arcát! És tudnánk vele együtt sírni magunk és környezetünk miatt! 

Jézus sír a templom miatt

Még egy kicsit menjünk beljebb Jeruzsálmbe, menjünk egy kicsit beljebb az üzenetbe, hogy még mélyebben megértsük Krisztus fájdalmát. Az előzőekben arról volt szó, hogy Jézus sír, mikor meglátja Jeruzsálemet, mikor belelát a város lelki, szellemi állapotába. Nekünk is van okunk sírni, ha engedjük Isten szemével látni világunk szellemi állapotát.

Ezek után Jézus elmegy a templomba. arra számítanánk, hogy ott legalább más a helyzet. Igen a világ márpedig gonosz és bűnös, de legalább az egyház, a gyülekezet. Ott minden más. És mit tapasztal Jézus? Ott sem jobb!

A templom tele van kufárokkal. Az imádság háza rablók barlangjává lett. Az a hely, amelyet Isten azért adott, hogy találkozni lehessen vele, a bűnös ember bűnbocsánatot találjon, a reménytelen ember reménységre leljen, a beteg meggyógyulhasson, most nem tölti be a szerepét. Nem világít már, nem mutat Istenre. Vannak helyette kötelezettségek: kötelező adók, áldozatok, egy élősködő papi réteg, kereskedők, akik hasznot húznak az egészből. Megvan a kegyesség látszata, de nincs ereje.

Ezek a kereskedők a pogányok udvarában hangoskodtak, kiszorítva ezzel azt a helyet, ahova bárki beléphetett még, ahol esélye lehetett egy nem zsidónak is, hogy Istent keresse. A misszió helye volt ez a terület, de ez már rég nem működött.

Mi van ma? Vajon milyennek látja Jézus a mai templomot, a gyülekezetet? Milyennek látja életünket, gyakorlatunkat, istentiszteleteinket, missziónkat?

Örvendezik, vagy sír felette? MIlyen állapotban van az egyház Magyarországon, Európában, a világban? Jelként szolgál, a világ világosságaként, ahol az emberek látják életünket és dicsőítik a Mennyei Atyát? Ahol reménységet, örömet, gyógyulást, megújulást, kegyelmet talál az ember? Ahol Isten ereje jelen van, megtapasztalható? 

Istentiszteletink az imádság és az imádás helyei, ahol, Isten természtfeletti ereje megnyilvánul, vagy csak emberi tradíciók helye?

Izraelben már megszokták, hogy így van ez Jeruzsálemben a templomban, talán ez a normális. Senki sem mert szólni ellene. 

Jézus itt nem toleráns. Ha a templomról van szó, akkor cselekedni kell. Ki kell űzni a kufárokat, helyre kell állítani az istentiszteletet. reformációra van szükség. Ma vajon milyen kufárokat kell kiűznie Jézusnak a templomból? Hogy a templom valódi templom lehessen?

Jézus tanít a templomban

A helyreállításhoz hozzátartozott, hogy ezek után naponként tanított a templomban. Ezért épült ez a templom. Ebben a néhány napban funkcionált rendeltetésének megfelelően. Kegyelmi napok voltak ezek. Bárcsak felismerte volna Izrael meglátogatásának idejét!

De mi volt a reakció? A papok, az írástudók, a nép vezetői elutasítják, sőt eldöntik, hogy elhallgattatják. Féltek, mert a nép rajongott érte. 

Megtisztítva a templom, szól a jézusi igehirdetés, az emberek pedig hallgatják csodálatos képe ez. Ébredés, megújulás. Néhány nap kegyelmi idő. 

Ha a vezetők felismerték volna, minden másként alakul. Nem a népen múlott. Most mondhatnánk, hogy ez a rajongásuk nem volt őszinte, úgy, ahogyan virágvasárnapkor a hozsannázás. De én azt mondom, hogy őszinte volt. Nem rajtuk múlott Jézus elvetése, meggyilkolása. Hogy ők ugyanaz a tömeg voltak, akik feszítsd meg-et kiáltanak nagypénteken kérdéses. Vagy csak egy csapat félénk ember, aki nem meri felvállalni a véleményét a nagy emberekkel szemben? De hát a tanítványok sem voltak erre képesek. 

Ez a csapat sokkal inkább a pünkösdkor megtérő nép lehetett. Legalábbis szerintem.

Miről taníthatott Jézus ebben a néhány napban?

Néhány üzenet fenmaradt, ezeket a tanításokat olvashatjuk is, de valószínű ennél több dolog is elhangozhatott: Isten országáról, Isten kegyelméről, az üdvösség útjáról.

Arról olvasunk, hogy folyamatosan ott lesznek az írástudók, akik igyekeznek belekötni a tanításába.

Sokat tanít az ítéletről ezekben a napokban. Mivel elutasították Isten ajánlatát, nem ismerték fel a meglátogatás időpontját, az Úr meghozta az ítéletet, elpusztul Jeruzsálem, kő kövön nem marad. Még lesz haladék, amikor meg lehet térni, de az ítélet megszületett. 

Ez igaz a mai világra is. Az ítélet megszületett. Kő kövön nem marad ebből a világból. Hogy mikor? Jeruzsálemnek volt még 40 éve, nekünk nem tudom. De ez az idő a kegyelem ideje, még meg lehet térni.

Befejezés

Jézus sírt Jeruzsálem felett. Látta szellemi, lelki állapotukat, hogy nem ismerték fel a kegyelem idejét.

Sírt, mert látta a kiüresedett vallásosságot a templomban.

Ma mit lát Jézus? Mit lát világunkat látva, egyházainkat, személyes életemet látva? Ma is sír?

Kész vagyok felismerni a meglátogatás idejét és csatlakozni az Őt hallgató tömeghez, és rajongani érte, vagy én is megbotránkozom, és ragaszkodom inkább a jól bevált utakhoz?

Kész vagyok-e én is sírni Jézussal? Indít-e a sírás cselekvésre, odaszánásra a szolgálatra, áldozatra?

Megjelent: 522 alkalommal Utoljára frissítve: hétfő, 26 március 2018 20:15
Tovább a kategóriában: « Királyok vagy mágusok?

Blog

  • Öröm a mennyben és a földön
    Öröm a mennyben és a földön 2018. június 17-én délután teljesen megtelt a váci baptista imaház, ahol bemerítést tartott a helyi gyülekezet. Hét megtért keresztény tett…
  • Elég legyen! Legyen elég!
    Elég legyen! Legyen elég! Február 10-én immár harmadik alkalommal rendezte meg a Váci Baptista Gyülekezet 25+ konferenciáját. Az idei találkozó témája a megelégedés volt.…

MBE hírei

Keresés az oldalon

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Következő események

Események nem találhatóak