Hungarian Croatian Czech English French German Italian Romanian Russian Spanish Yiddish
Nyomtatás

Magyar amerikai álom

Írta: Merényi Zoltán.

Betűméret:

Mindenki lehet sikeres. Sőt az élet célja, maga a siker. Kemény munkával, szorgalommal, kellő információval és kapcsolatokkal bárki feltornászhatja magát a társadalmi ranglétrán. Erről szól az amerikai álom, ezt az üzenetet közvetítik hollywood alkotásai is. Míg néhány évtizeddel ezelőtt csupán a mesékben létezett, hogy az egyszerű szegénylegényből király lesz, elveszi a szépséges hercegnőt, és megkapja a fele királyságot. Mára a meséből valóság, pontosabban ígéret lett.

Divatos ma társadalmi mobilitásról beszélni. Ez a mobilitás – mozgás – megjelenik az iskolai végzettség tekintetében, a költözésekben (migráció) és a városiasodásban (urbanizáció). Nagyszüleink általában a nyolc általános iskoláig jutottak el, szüleink az érettségiig, míg a mai fiatalok többsége főiskolát, egyetemet végez.

A vidéki falvak elnéptelendnek, elöregednek, a nagyvárosok és vonzáskörzetük pedig felduzzadnak. A boldogabb élet, a jobb munkalehetőségek érdekében a fiatalok nagy része kész élethelyet változtatni. Mára nemcsak az ország, hanem egész Európa, sőt az egész világ nyitottá vált. Sokan nemcsak falvaikat, városaikat hagyják el, hanem országukat, kontinensüket is. Most nem a társadalmi folyamatokról szeretnék elsősorban írni, hanem annak emberekre, hívőkre gyakorolt hatásáról. Valószínű, hogy a migráció és az urbanizáció folyamata tovább erősödik Magyarországon, de mit fog ez jelenteni a vidéki gyülekezetek, és az elvándorló fiatalok életére nézve? Milyen döntésre hív ez bvennünket?

Egy vidéki gyülekezetben vagyok lelkipásztor. Sok fiatal tér meg és jár gyülekezetünkben, de tudom, hogy ifjaink nagy része nem ebben az alföldi kisvárosban fogja leélni az életét. Nem is célom, hogy visszatartsam őket, inkább szeretnénk felkészíteni őket arra, ha máshol találják meg otthonukat a világban, ott is készek legyenek beépülni egy helyi gyülekezet életébe. Mert úgy látom pontosan ezen a téren vannak problémák. A vidékről nagyvárosokba elkerült keresztény fiataloknak csupán egy része találja meg a helyét egy új gyülekezetekben. Az urbanizáció üteme és mértéke nem érződik a nagyvárosi és Budapesti gyülekezetek tagságának létszámában. Hova tűnnek el az emberek? Valószínű elvesznek a nagyvárosok forgatagában. A siker, a jobb életkörülmények árát meg kell fizetni. Folyamatos rohanás, túlóra, fáradtság, stressz. Nagy távolságok, hosszú, közlekedéssel töltött órák… Előbb-utóbb valamit fel kell adni. És sajnos ez a valami, gyakran a gyülekezet. Azt tapasztaltam, hogy eleinte még hiszi az ember azt, hogy gyülekezet nélkül is meg tud élni. Otthon imádkozik, Bibliát olvas, de hamarosan a gyülekezet közössége, bátorítása nélkül az ember hite fogyatkozni kezd…

Sokan panaszkodnak arra, hogy a nagyvárosokban, a fővárosban nem találják azokat az értékeket a gyülekezetekben, amiket otthon, vidéken megtaláltak. Hiányzik a melegség, a nyitottság, helyette ridegséget és merevséget tapasztalnak. Bár ez a vélemény is lehet kifogás, de valóban el kell gondolkodnunk, hogy fővárosi gyülekezeteink betöltik-e küldetésüket. Most jelenlegi írásomban nem fejtem ki erről a véleményemet, csupán felvetem a kérdést: milyennek kell lennie egy nagyvárosi gyülekezetnek? Potosan ugyanolyannak, mint egy vidéki gyülekezetnek, vagy a körülményekhez, az emberek életmódjához, életritmusához kell alkalmazkodnia?

A téma kapcsán még egy gondolat nem hagy nyugodni. Valóban minden embert nagyvárosba vezet az Úr? Hiszem, hogy Istennek terve és vezetése van életünkre nézve. Azt is hiszem és tapasztalom, hogy csak akkor tudok boldog lenni, ha a helyemen vagyok, tehát azon a helyen, ahol az Úr szeretne engem látni.

Sokan bolondnak néztek, mikor Nyugat-Magyarországról Békés megyébe költöztem. Mondták, milyen jövő vár ott rád? De tudtam, hogy nem én választottam új otthonomat, hanem Isten hívott el erre a szolgálatra. Lehetnék most Sopronban, dolgozhatnék Budapesten, de boldog igazán nem lennék, mert nem lennék a helyemen.

Hol van a helyem? Hol szeretne engem látni Isten? Nagyon fontos kérdések. És sajnos azt tapasztalom, hogy ritkán harcoljuk meg a választ a kérdésre. Előttem van Ábrahám és Lót története. Egy ideig együtt vándorolnak, majd mikor már sok jószáguk lett, „a föld nem bírta eltartani őket” (1Móz 13,6) Döntés helyzetbe kerültek Bételnél. Merre tovább? Ma is a körülmények kényszerítik az embert döntésre, változtatásra, költözésre, de milyen elvek alapján választ az ember? Azt olvassuk Lótról, hogy „körülnézett, és látta, hogy a Jordán egész környéke bővízű föld.” Azt nézte, ami a szeme előtt van. Gazdag földet keresett. Úgy gondolkodott, ha letelepszik Sodomában, akkor lesz jövője a családjának. Egy valamit nem olvasunk a Szentírásban, hogy Lót megkérdezte volna az Urat a döntésével kapcsolatban. A sikeres élet reménysége hajtotta, az „amerikai álom”. De mi lett ebből álomból? Elveszítette mindenét, feleségét, kockáztatta családja és önmaga életét. Nem értette azt a bibliai igazságot, hogy „mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mt 16,26). Sajnos sokan beleesnek Lót csapdájába ma is. Mikor körülnézett, mit nem vett észre, a bővízű föld mellett? Azt, hogy „a sodomai férfiak pedig igen romlottak és vétkesek voltak az ÚR előtt.” (1Móz 13,13) Csak az anyagi jólétet nézte.

Ismerek néhány családot, akik életük során ugyancsak döntéshelyzetbe kényszerültek, de mielőtt léptek volna, és elköltöztek volna, az első dolog az volt, hogy megnézzék az új helyen, ahova költöznek, van-e élő gyülekezet. Nem elég a „bővízű föld”, mert az embernek sokkal fontosabb szükségei vannak.

Mit tett Ábrahám? Az Úr vezetésében bízott: „Az Úr ezt mondta Ábrámnak azután, hogy Lót elvált tőle: Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy északra, délre, keletre és nyugatra. Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és utódaidnak adom örökre.” (1Móz 13,14-15) Bárcsak mindannyian megtalálnánk azt a földet, amit az Úr akar adni nekünk és utódainknak. Lót szinte mindent elvesztett, felesége sóbálvánnyá lett, Ábrahám pedig mindent elnyert.

Higgyétek el, hosszú távon megéri Isten útján járni. Péternek mondja a feltámadt Jézus Krisztus: „amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.” (Jn 21,18) Tehát eddig oda mentél, ahova te akartál menni, de mostantól fogva majd én vezetlek téged arra a helyre, ahol lenned kell. Bárcsak mindannyian oda mennénk és oda tartanánk, ahova Ő akarja.

Download Free Designs http://bigtheme.net/ Free Websites Templates