(0 szavazat)

Több mint egy év késéssel érkezett a hazai mozikba Eric Till többszörös Emmy-díjas rendező alkotása, a XVI. század nagy reformátoráról, Luther Márton életéről készített történelmi film. A Passió tavalyi sikere bebizonyította, hogy igenis van igény a vallási témájú filmekre.

Az embereket nemcsak a bugyuta vígjátékokkal, vagy a lélegzetzetellállító thrillerekkel lehet becsalogatni a mozikba, hanem olyan történetekkel is, amelyek elgondolkodtatják őket életük értelme felől. Remélem, ez a film is ilyen hatással lesz majd a nézőkre. Az alkotás olyan kérdéseket feszeget, amelyek nemcsak a reneszánsz kort érdekelték, hanem aktuálisak a posztmodern emberek számára is. Van-e különbség hit és vallás között? Lehet-e hinni egy olyan Istenben, akinek követői a hatalom megszerzésére használták fel tanait?

Ma is többen azért fordulnak el a kereszténységtől, mert sok rossz tapasztalatuk volt az úgynevezett hívőkkel kapcsolatban. Hitvitákon gyakran előkerül a kérdés, hogyan magyarázzuk a középkor visszásságait, a keresztes- és vallásháborúkat, az eretnekek üldözését, a papok, pápák képmutató életét. A film nagyszerűen bemutatja Luther belső harcait az igazi hitért a hamis vallásossággal szemben. A középpontban nem a teológus áll, hanem az ember gyengeségeivel, tévedéseivel, félelmeivel együtt. Luther szemén keresztül láthatjuk a későközépkor kiüresedett világát, ahol mindenütt hatalmi érdekek mozgatják és tartják rabságban az emberek tömegeit. A képek érzékletesek és tudatosak: a parasztok nyers, koszos, nyomorult világával szemben ott van Vatikán pompája, a főpapok drága és díszes ruhái. Az alkotás igyekszik történelmileg hiteles képet adni a reformáció elindítójáról, néha azonban kitalál, elképzel eseményeket, személyeket. Rolf Zehetbauer látványtervező elmondása szerint:

„Festményekből és régi dokumentumokból vettük az inspirációt. A lényegnek, azonban, a képzeletünkből kell jönnie. A helyszínek az ott élőkről is szólnak. Filmet csinálunk. Hihető mesét írunk.”

Idealizált Luther alakja is, aki a valóságban korántsem volt olyan jóképű, mint az őt alakító Joseph Fiennes. Az alkotók így jellemezték a reformátort: „Rendkívüli és magával ragadó személyiség volt, akiből naiv és fékezhetetlen erő sugárzott - Isten akaratából és ösztönösen is”. Remélem, hogy sokak számára válik élete példáváva és még sok hasonló hithős életét láthatjuk majd a jövőben a mozivásznakon.

A történet egy 22 éves fiatalember pálfordululásával indul. Az akkor jogi tanulmányait befejező ifjú egy viharban megigéri Istennek, ha megmenekül a veszélytől elmegy szerzetesnek. Apja, aki más jövőt szánt gyermekének ellenzi döntését, de az ifjú Luther kitart elhatározása mellett. Johann von Staupitz atya mellett őszinte hitre jut. Első szentmiséjére 1507-ben kerül sor, amin olyan ideges, hogy majdnem elejti a szent jegyeket. A film is bemutatja ezt a jelentéktelennek tűnő eseményt. Rómába kerülve az erkölcstelenségeket látva kétségei támadnak. Tévedhet-e az egyház, a klérus? És mi van akkor, ha a Szentírással ellentétes az, amit az egyház gyakorol. Itt különösen a búcsúcédulák árusítása háborítja fel az őszinte szívű, Istenkereső ember szívét. Mit lehet tenni ilyenkor? Meghátrálni, kimenni a világba: még ez is jobb az üres képmutatásnál. Sokan választották ezt az utat.

A felvilágosodás nagy gondolkodóinak jelszava volt: el az egyháztól, el a vallástól. Inkább éljen az ember hitetlenül, minthogy alárendelje magát egy olyan eszmének, amely célját vesztette. A másik megoldás a beilleszkedés, a kompromisszum kötés, amikor az ember behúnyja a szemét – visszavonja tanait -, és megmagyarázza: úgyis erőtelen, tehetetlen a helyzettel szemben. Meg lehet, hogy téved, és bizonyos szempontból mégis az egyháznak van igaza. Apró változtatásokat el lehet indítani, de a régi tradíciókkal szemben veszélyes a küzdelem.

Nem ismerős ez a harc XXI. századi keresztények számára? Nem őrlődtünk már mi is egy-egy igazságtalanságot, kiüresedett gyakorlatot látva azon, mit kell tennünk? Luther egy harmadik megoldást választ. Nem akar meghátrálni, kompromisszumot sem szeretne kötni, egyedül a Szentírás tekintélyét tartja szemei előtt. Wormsban elhangzik híres bizonyságtétele:

„Itt állok. Nem tehetek egyebet. Isten engem úgy segéljen. Ámen.”

Vagyis nem vonja vissza tételeit, könyveit: legyen ennek bármilyen következménye. Kimondja: létezik üdvösség az egyházon kívül, amely egyedül hit által, kegyelemből kapható. Isten ügyének előre kell mennie, mivel az emberek örök élete a tét. Ki kell szabadítani a kereszténységet babiloni fogságából, s be kell mutatni az emberek számára a Biblia igazi üzenetét, a szabadság evangéliumát.

Luther nem akar új vallást létrehozni, ő vissza akarja téríteni az egyházat az eredeti alaphoz, vissza a forráshoz, Jézus Krisztushoz. De ahogy az események haladnak előre egyre nyilvánvalóbb, elkerülhetetlen az egyházszakadás. A filmet nézve rengeteg gondolat indult el fejemben. Sok párhuzamot látok az akkori és a mostani kor között.

Ma is szükség van reformációra az egyházakban. És szükség van Luther Mártonokra, akik nemcsak lázadoznak, nem saját érdekeik miatt, hanem Isten ügyét szemük előtt látva harcolnak a képmutatással szemben.

Megjelent: 231 alkalommal

Média

Blog

MBE hírei

Keresés az oldalon

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Következő események

Események nem találhatóak