(0 szavazat)

Tófenék, egy fiú internátus valahol Franciaországban a múlt század negyvenes éveinek végén, melynek nevelési programja az akció-reakció elvre épül. Ebbe a szigorú, zárt intézménybe érkezik Clément Mathieu (Gerard Jugnot) lebukott zenetanár, a „tojásfejű”, aki fél év alatt felforgatja az iskola és benne a tanárok és a diákok életét.

Nem egy új filmet választottam mostani moziajánlóm témájaként, hanem egy 2004-es francia-svájci-német koprodukcióban készült drámát, a Kóristákat. A filmet a mozikban rég nem játszák, de DVD-n hozzáférhető, s alkalmas akár közösségi megtekintésre, filmklubok szervezésére. Sok értékes üzenetet rejt ez a 96 perces alkotás. Christophe Barratier, elő filmes író, rendező története annak ellenére, hogy tanmese, mégsem válik kiszámíthatóvá, közhelyszerűvé, unalmassá. Szereplői nem hollywood ünnepelt sztárjai, ennek ellére profik, minden tekintetben hitelesek.

A bevezetőben említett iskola emlékeztet bennünket a Welton Akadémiára, ahol Robin Williams farag embert diákjaiból a Holt Költők Társaságában. Itt is a félelem uralkodik, és egy érzéketlen, karrierista igazgató, Rachin (François Berléand) - aki inkább börtönőrre mint igazgatóra emlékeztet -, aki szerint ezek a fiúk potenciális bűnözők, akikben semmi jó sem lakozik. Szerinte egyetlen módszer létezik a nevelésre, a rend, a szabályok pontos betartása és a következetes bűnetetés. „Tényleg nem lehet semmit sem kezdeni a fiúkkal?”- teszi fel a kérdést Mathieu.

Az egyik legellenszenvesebb jelentben teszteket töltetnek ki a diákokkal, és ez alapján eldöntik, hogy kik azok, akik értékesek, akik vihetik valamire az életben, és kik azok, akik bűnözők, vagy perverzek lesznek a jövőben. Tudományosan diszkriminálják a fiúkat, ez emlékeztet a fasizmus hasnoló áltudományos kisérleteihez, előítéleteihez. Még mindig nem tanult az emberiség? Az igazgató módszere azonban folyamatos kudarcot vall. A fiúk viselkedése egyre lázadóbb, szélsőségesebb lesz. Ezt a légkört egyre nehezebben viselik, s beszámolnak egy diákról, aki öngyilkos is lett miatta. Majd megismerjük a gyermekeket, ezeket a rosszasságokat, akikről kideül, hogy igenis szeretetreméltóak. Sok sebet hordoznak már kis gyermekként a szívükben. Ha csak azt a körülményt nézzük, hogy alig néhány éve fejeződött be a második világháború, ahol többen elvesztették szüleiket, szeretteiket. A kisgyermekként átélt borzalmak sok megválaszolatlan kérdést hagytak bennük. Kétségessé váltak számukra a múlt értékei, tekintélyei.

Az egyik kisfiút különösen is megszeretjük. A legkisebbet, Peppinot, aki mindkét szülőjét elvesztette, ennek ellenére minden nap várja őket az internátus kapujában, hátha eljönnek érte, mert megígérték neki, hogy szombaton meglátogatják. Az igazgató módszere emlékeztet minket a törvényre a Bibliából, amely képtelen volt arra, hogy megváltoztassa az embert. Csak mégjobban lenyomta, sőt ösztönzést is adott a bűnnek (Róm 7,8). Mathieu viszont a kegyelmet képviseli, feltételezi a jót az emberben. Nem előítélettel, hanem szeretettel áll az emberhez, és inkább bátorítja, mint lenyomja őket.

A fiúk kezdetben nem értik ezt a hozzáállást. Úgy tűnik Mathieu módszere dem lesz eredményes, de ő nem adja fel, végül sikerül áttörést elérnie. Fél év alatt a légkör teljesen megváltozik az internátusban. A változás egy kísérlettel indul. Nevelőtanárunk az igazgató engedélyével három új módszert vezet be a fegyelmezésre. Eltörli a kollektív bűntetést, ő mondhatja meg mi lesz a bűntetés, és nem kell elárulnia a bűnöst. Módszere beválik. Az iskola egyik legmegbélyegzettebb diákja itt indul el a felemelkedésben. A következő lépés egy kórus létrehozása. A fiúk nem kényszerből, hanem örömmel vesznek részt a próbákon, ahol sok bátorítást, szeretetet kapnak tanáruktól. A kórusból egyre jobban kiemelkedik Pierre Morhange, az iskola fenegyereke, aki szólót énekel a csoportban. A kórusnak híre megy. Egy nap ellátogat egy grófnő is az iskolába, hogy hallhassa a gyermekeket, a sikert az igazgató próbálja learatni. Már-már azt gondolnánk, hogy mostnatól minden tökéletes lesz, de a film végén jön egy fordulat, egy tűz, ami miatt Mathieunek távoznia kell a kollégiumból.

Talán elvesztegetett idő volt ez a félév? Nem, amit ez a tanár elvetett a fiúk életében, az örökre megmaradt. Pierre híres karmester lesz, Peppinot pedig örökbe fogadja egy szombati napon. Mathieu távozása után változás történik az intézményben. Rachint leváltják, és a szabályok helyett a szeretet módszerét vezetik be. Egyetlen fiút nem sikerült megváltoztatni, Mondaint. Ő gyújtja fel az iskolát, támad az igazgatóra, mindezt egy hamis vád miatt. Talán az ő sebei voltak a legmélyebbek, és vele nem sikerült elhitetni, hogy értékes ember lehet belőle. A mozi keret jelentében, az ötven évvel idősebb Peppinoval és Pierre-rel találkozunk. Még öt évtized után is ez a félév maradt számukra életük legemlékezetesebb időszakának, amikor megváltozott minden.

Ez a film számomra azt üzente, hogy egyetlen jólelkű, hiteles ember is elegendő ahhoz, hogy megváltozzon egy egész közösség.

Megjelent: 902 alkalommal

Média

Blog

  • Öröm a mennyben és a földön
    Öröm a mennyben és a földön 2018. június 17-én délután teljesen megtelt a váci baptista imaház, ahol bemerítést tartott a helyi gyülekezet. Hét megtért keresztény tett…
  • Elég legyen! Legyen elég!
    Elég legyen! Legyen elég! Február 10-én immár harmadik alkalommal rendezte meg a Váci Baptista Gyülekezet 25+ konferenciáját. Az idei találkozó témája a megelégedés volt.…

MBE hírei

Keresés az oldalon

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Következő program

A JavaScript hibás vagy nem fut.

Következő események

17nov.
2018. 11. 17.
25+ minikonferencia