(0 szavazat)

„Majd meglátjuk” - Filmkritika Charlie Wilson háborújához

Aki vígjátékra számít, az bizonyára csalódni fog Mike Nichols 2007-ben készült filmjén. Nem is értem, miért sorolták az alkotók ebbe a műfajba ezt a mozit. Sokkal inkább irónia, vagy gúny – persze ilyen műfaj ismeretlen a mozivásznon – a Charlie Wilson háborúja, melynek megnézése gondolkodásra és írásra késztetett.

A szereposztás nagyszerű Tom Hanks (Charlie Wilson), Julia Roberts (Joanne Herring), és Philip Seymour Hoffman (Gust Avrakotos) játszák a főszerepet. Ők mentik meg a világot a hidegháború idején. Hármuk közül Philip Seymour Hoffman alakítása figyelemreméltó, Tom Hanks elég átlagos, Julia Roberts viszont véleményem szerint elég gyenge teljesítményt nyújt. 

A sztori megtörtént eseményeket dolgoz fel. Charlie Wilsonra először George Crile, újságíró figyelt fel és írt a filmmel azonos címmel egy könyvet, amit 2003-ban adott ki, mely bestseller lett. Ezekután az Emmy-díjas Aaron Sorkin készített forgatókönyvet és így született meg a film.

A címszerepet játszó Tom Hanks a 80-as években, egy kongresszusi képviselőt játszik, aki pozícióját élvezetei beteljesítésére használja. Nagy döntéseket nem kell hoznia, viszont rangja, befolyásos kapcsolatai révén könnyen jut pénzhez. Folyamatosan whiskyt iszik, néha kokainozik is, és mindenütt szép nőkkel veszi körbe magát. Életvitele botrányos, melyet a sajtó szeret megszellőztetni. A filmben Afganisztán elnöke mondja ki, hősünknek, hogy „önnek számos jellemhibája van”. Mégis Charlie lesz az, aki eszköz lesz abban, hogy megdőljön a Szovjetunió kommunista diktatúrája. 

A gazdag és befolyásos szeretője, Joanne révén belekeveredik a szovjet-afgán konfliktusba. Az asszony egy együttöltött éjszaka után megígérteti Charlie-val, hogy elmegy Afganisztánba, és megnézi az ottani helyzetet, beszél az ország vezetőivel. De ő is hasonlóan képviselőtársaihoz azon az állásponton helyezkedik el, hogy jobb kívül maradni ezeken a problémákon. Elvileg Amerika támogatja az afgán szabadságharcot, de nem vállalja, hogy nyíltan kiáll az iszlám ország mellett. Gyakran játszik ilyen külpolitikát egy nemzet. Láttuk ezt a ruandai tömegmészárlásoknál, vagy éppen az 56-os magyar forradalomnál. Ha nincs közvetlen érdek, akkor inkább nem tesz semmit a világ. Így juthatott el odáig a II. világháború idején a náci kormány, hogy a nemzetek tudtával koncentrációs táborokat épített, s ott zsidók millióit küldte gázkamrákba. Az ember nemcsak egyéni, hanem nemzeti szinten is tud önző lenni. Pedig ebben a konfliktusban USA-nak még érdeke is lenne, hiszen ellenségének ellenségét kellene támogatnia. Egyes becslések szerint a kilenc évig tartó afgán háborúban közel 2 millió ember vesztette életét, s az országból elmenekültek száma megközelítette az 5 milliót.

Charlie véleménye akkor változik, mikor szembesül a peshavar-i menekülttábor nyomorával, ahol gyermekekkel beszélget, akik végtagjaikat veszítették az aknák robbanásakor. A szenvedés olyannyira megérinti, hogy felismeri, tennie kell valamit. Mint egy megtérés olyan számára ez az élmény. Mint Sziddhártha Gautama, aki nyugodt életéből kilépve a világ szenvedésével szembesülve elkezdi keresni a megvilágosodást, vagy Francesco Bernadore, aki egy leprást átölelve döbben rá élete értelmére, s lesz belőle Assisi Szent Ferenc. No azért Charlie-ban ekkora változások nem történnek, de érdemes elgondolkodni azon, mi kell ahhoz, hogy az ember rádöbbenjen önző élete értelmetlenségére, és kezdjen valamit tenni másokért? Charlie Wilson háborúja tehát nemcsak a szovjetek, hanem önmaga ellen is folyik. Saját önző természete, és rossz jelleme ellen, hogy emberré váljon.

Charlie a saját eszközeivel próbál a problémán segíteni. Kapcsolatai, befolyása révén, diplomáciai tárgyalásokba kezd Izraellel, Afganisztánnal, Pakisztánnal. Próbálja rávenni az egyes nemzetek vezetőit, hogy fogjanak össze, segítsék az afgánokat megnyerni a háborút, olyan módon, hogy Amerika maradjon háttérben. Mindez politika. De nem is sejti, hogy milyen nehéz összefogásról beszélni keresztény, muszlim és zsidó hívők között. Számára nem is számít sokat a vallás. A film egy kis bepillantást enged azokba a bonyolult politikai kérdésekbe, folyamatokba, amelyek mozgatják világunkat. Érdekek, meggyőződések, hitek melyek konfliktusokat eredményeznek és olykor összehozzák az ellenfeleket egy közös cél érdekében. 

Végül Charlie-nak sikerül elérnie, hogy öt millió dollárról egy milliárd dollárra emeljék az afgán segély összegét. Ez a pénz pedig elegendőnek bizonyult a háború befejezéséhez, végül 1988-ban, a Gorbacsov-kormány idején kivonták csapataikat a szovjetek a muszlim országból. Egy évre rá megdőlt a kommunista diktatúra. 

A film befejezése ironikus, mikor Gust Avrakotos egy zen-buddhista történetet mesél el, melynek csattanója ez a mondat: „majd meglátjuk.” Ez a gondolat előrevetíti az aktuálpolitikai helyzetet, mivel most abban az Afganisztánban, akit az Egyesült Államok támogatott húsz éve, most terrorszervezetek működnek, bújkálnak. Ilyen a történelem, ilyen a politika. Akik egyszer szövetségesek, máskor ellenségek, semmi sem bizonyos. 

A film zárómondatai, melyek Charlie Wilsontól származnak is ezt a furcsa helyzetet mondják el. Minden jó volt, hősies volt, de a befejezés el lett rontva. Amerikának nemcsak fegyvereket kellett volna adni az afgánok kezébe, hanem iskolákat kellett volna építenie, de ezt nem tette. Talán épp emiatt következhetett be szeptember 11-e.

Ajánlom tehát a filmet azoknak, akik szeretnek politikai döntéseken, folyamatokon gondolkodni, ugyanakkor azoknak is, akik kíváncsiak arra, hogyan képes egy ember változtatni emberek millióinak sorsán, szenvedésén.

Megjelent: 497 alkalommal

Blog

  • Öröm a mennyben és a földön
    Öröm a mennyben és a földön 2018. június 17-én délután teljesen megtelt a váci baptista imaház, ahol bemerítést tartott a helyi gyülekezet. Hét megtért keresztény tett…
  • Elég legyen! Legyen elég!
    Elég legyen! Legyen elég! Február 10-én immár harmadik alkalommal rendezte meg a Váci Baptista Gyülekezet 25+ konferenciáját. Az idei találkozó témája a megelégedés volt.…

MBE hírei

Keresés az oldalon

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Következő program

A JavaScript hibás vagy nem fut.

Következő események

21okt.
2018. 10. 21.
Hálaadónap Szokolyán
26okt.