(0 szavazat)

A Kutyahideg c film kritikája

Januári „tavaszban” néztem meg ezt a 2006-ban készült Disney produkciót. Az idei télen még nem láttam havat, a filmben viszont annál több volt belőle, szinte éreztem a hideget a testemben.

Nem igazán értem a hazai mozik vezetőit. Olyan sok értéktelen alkotást tűznek programjukra, és egy ilyen izgalmas, tanulságos filmet, miért csak DVD-n lehet megtekinteni? Pedig a tengerentúlon egész nagy sikerrel vetítették, az igaz történet feldolgozó Eight Below-ot. 

A Kutyahideg az Antarktiszon játszódik. Don Burgess operatőri munkája a National Geographic profi kamerásait is megszégyenítené. Szépen megkomponált képek tárulnak elénk ebben a két órás filmben. Mark Isham, zeneszerző is hangulatos, kellemes zenét komponált a drámához, és a sztori sem rossz. 

Kicsit lassan indul a történet. Frank Marshall, rendező sokat időzik a Déli-sarkvidéken munkálkodó kutatók bemutatásával. Bár a csapat inkább tűnik egy vakációzó társaságnak, mint egy munkáját végző brigádnak. 

Aztán megérkezik egy meteoritkutató, Dr. Davis McClaren a bázisra (Bruce Greenwood), hogy segítséget kérjen egy, a feltételezhetően Merkúrról érkezett kődarab felkutatásában. A lelet hatalmas jelentőségű lehet, ezért vállata a kutató ezt a fáradtságos és nehéz utat. Dr. Davis, Jerry Shepherd-del (Paul Walker) és nyolc gyönyörű szánhúzó kutyájával indul el a hosszú útra, amely el nem tervezett veszélyekkel jár együtt. Csak a négylábúaknak köszönhető, hogy az akció nem fullad tragédiába, de végülis sikeresen térnek vissza a bázisra, céljukat teljesítve. 

Közben egy hír érkezik rádión. Hatalmas vihar közeledik a Déli-sarkra, amely miatt sürgősen evakuálni kell minden telepet. A vihar az évszázad leghidegebb és legzordabb telét hozza az Antarktiszra. A probléma ott kezdődik, hogy az ember leghűségesebb barátai nem férnek fel a mentőhelikopterre, így ott kell őket hagyniuk a hidegben. Jerry ígéretet tesz, hogy visszajön értük, de terve meghiúsul. A vihar olyan erősen tombol, hogy képtelenség visszamenni a négylábúakért. Bűntudat és tehetetlenség érzése gyötri a fiatal tudóst. Max és a többiek az életét mentették meg a fagyos vidéken, most pedig nem tud nekik segíteni. És itt kezdődik az igazi történet.

A főszereplők már nem is az emberek, hanem a kutyák, akik a túlélésükért vívnak élet-halál harcot. Több mint fél évig kell a minusz harminc-negyven fokos hidegben táplálékot, menedéket találniuk, senkire csak magukra számítva. 

Dicséret illeti az állatok idomárját, aki képes volt betanítani ezekkel a négylábúakkal, hogyan játszák el hitelesen szerepüket. És kitűnően sikerült. Több olyan filmet is láttam, melyben állatok szerepelnek, de ez mindegyiken túltett. Ezek a kutyák - szerencsére - nem beszélnek, de szinte együtt szenvedünk velük. Ha létezne Oscar-díj állatoknak, akkor mindenképp nekik kellene ítélni azt. A történetet csak az teszi vontatottá, ha az állatokról az emberekre vált a kép. Amikor Jerry és barátai vívódásait mutatják. Nem tudom, hogy tényleg képesek-e az állatok ilyen bonyolult érzésekre, mint a segítség, a barátság, a hűség, az önfeláldozás, vagy szeretet. De Max és csapata csak ezek birtokában képes túlélni a kutyahideget. Olyan emberi érzéseket mutat be a film, hogy miközben a kutyákat nézzük, saját magunkba tekintünk. Miközben szurkolunk a négylábúaknak, közben önvizsgálatot is tartunk. Mi hogyan állunk az önzetlenséggel? Készek vagyunk másokért tenni, összefogni, egységben lenni?

Ezek a négylábúak még a hatalmas tigris fókát is elkergetik a bálnatetemtől, ha összefognak. (Ez a film talán legjobban sikerült jelenete.) Mi is képesek lennénk nagy dolgokra, ha nem egymás ellen harcolnánk, hanem együtt, egymásért. A film egy keresztény igehirdetés példázataként is szerepelhetne, hogy így kellene nekünk is viselkednünk, mint ezeknek a négylábú, tudatlan teremtéseknek. Szinte könnyeket csal az arcunkra, ahogy sirályokat vadászva megosztják egymással zsákmányukat az állatok. Aztán mégis tragédia történik, két állat elpusztul. A társaik elsiratják őket, együttérezve velük. 

A sok szenvedés és nélkülözés közepette sem veszítik el a kutyák játékosságukat. Vidám jelenet, mikor az északi fényt szeretnék elkapni, mintha minden rendben volna. De jó lenne, ha mi emberek is képesek volnánk minden nehéz helyzetben megőrizni a vidámságunkat, a játékosságunkat.

Hónapok múltával Jerry, Dr. Davis segítségével elindul vissza az Antarktiszra. Nehéz vállalkozás ez, még túl vastag a jég a vízen. El is akad a hajójuk. De mostmár ők is összefognak a cél érdekében. Cooper (Jason Biggs), a térképész találja meg a megoldást. Eddig ő volt a csoport leghaszontalanabb tagja, aki fél a repüléstől is, most viszont eljött az ő ideje. Rátalálnak a hat életben maradt kutyára. A találkozás egy kicsit hollywood-ira sikerült, de most ezt is megbocsátjuk. 

Természetesen nem lenne amerikai film, ha nem lenne benne szerelem. Mint egy jó mesében, Jerry a végén mindent visz. Nemcsak a szeretett, hűséges társait kapja vissza, hanem Katie (Moon Bloodgood) szerelmét is elnyeri. 

Ajánlom a filmet minden korosztály számára. Elgondolkodtató, szórakoztató családi program, megbeszélésre alkalmas.

Megjelent: 1181 alkalommal

Média

Keresés az oldalon

Blog

  • Öröm a mennyben és a földön
    Öröm a mennyben és a földön 2020. január 26-án délelőtt csordultig megtelt a Gyulai Baptista Gyülekezet imaháza, még az előtérben is ültek emberek, akik kivetítőn keresztül…
  • Gyula Tv áhítatok 2020. január
    Gyula Tv áhítatok 2020. január 2020. január 19 és 25 között én tartom a napi áhítatokat a Gyula TV-n. A héten a Tékozló fiú (Lk…
  • Gyula Tv Áhítatok
    Gyula Tv Áhítatok Szeptember 29 és október 5 között engem kértek fel, hogy tartsam meg a reggeli áhítatokat a Gyula TV-n. Az elmélkedések…

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Események

Események nem találhatóak