(0 szavazat)

Most nem egy filmet választottam a moziajánlóba, hanem hármat, melyek hasonló kérdéseket feszegetnek, s amelyek engem is elgondolkodtattak az elmúlt időszakban. Megbízható, hiteles-e a kereszténység? Tud-e válaszokat adni a hit a mai ember problémáira? Több beszélgetésemben szembesültem ezekkel a kérdésekkel és be kellett látnom, hogy betanult közhelyeink nem jelentenek választ korunk emberének.

Az első film egy 2008-ban készült, dán alkotás, A hit fogságában (To verdener). A megtörtént eseményt feldolgozó történet középpontjában egy tizenhét éves Jehova Tanúi lány áll, aki életében először lesz szerelmes. Bár szülei ugyancsak a közösséghez tartoznak, mégsem jelnetenek kapaszkodót Sara számára. Apja megcsalja feleségét, majd elvának. A fiútestvérük otthagyja a gyülekezetet, „kiközösítetté” válik. Sarának döntenie kell, vagy megmarad Tanúnak, folytatja a térítgetést, netán misszionárius is lesz belőle, vagy szakít az egésszel és választja a világi életet. Egyszerre vonzza és taszítja őt az elhagyás gondolata. Fiútestvérén látja, milyen kiközösítettnek lenni, mikor a saját szülei sem beszélhetnek vele, ugyanakkor egyre jobban rádöbben az ellentmondásokra, és kezd kételkedni addigi meggyőződésében. Elfojtott kérdések tőrnek felszínre és erősödnek fel. A gyülekezet vénei valamint apja részéről csupán „szeretetteljes” intést kap segítségül. Nem érti, a szerelem, amelyet egy „kívülálló” iránt érez, miért bűnös. Ismerős az a jelenetsor is, mikor Theis csak azért kezd gyülekezetbe járni, hogy engedélyezett legyen a lánnyal való találkozása. Egy barátnője - aki ugyancsak a közösség tagja -, felvilágosítja, hogy háromféle Tanú létezik: az, amelyik minden törvényt betart, az, amelyik titokban áthágja azokat, és az, akiről ki is derül, hogy áthágta. A lényeg, hogy ne derüljön ki a félrelépés és akkor semmi baj nem lesz. 

Nem úgy néztem a filmet, mint egy Jehova Tanus történetet. Igyekeztem elfojtani magamban a mozgalommal kapcsolatos minden előítéletemet. Aztán ugyanazokat a sztereotípiákat, problémákat kezdtem látni, mint bármely más egyházban, legyen az akár református, baptista, vagy szabadkeresztény… Csak a dogmatika, az istentiszteleti liturgia más, de a helyzetek és kérdések ugyanazok. Próbáltam úgy nézni a filmet, mintha Sara az én gyülekezetem tagja lenne, s én hogyan segítenék neki ebben a dilemmájában. Próbálnám én is megfélemlítéssel? Beszélnék neki arról, hogy mi vár azokra, akik megtagadják hitüket? Milyen szörnyű hely a pokol? Vagy elmondanám neki, hogy bárhogy is dönt, én szeretni fogom és mellette állok? Igen valószínű ezt tenném, semmiképpen sem azt, amit a filmben láttam. Sara végül szakít a közösséggel, elköltözik otthonról, elhagyja városát, és soha többet nem tér haza, sem a jehova Tanuihoz, sem családjához. 

A második film is nagyon különleges, egy idei termés, a Cormac McCarthy színdarabjából készült, Sunset Limited. Az egész film egy szobában játszódik, ahol másfél órán keresztül beszélget egymással egy fekete és egy fehér ember. Azt gondoltam, hogy halál unalmas, vontatott lesz, a színházban sem nagyon szeretem a kamaradarabokat, de kellemesen csalódtam. Samuel L. Jackson és Tommy Lee Jones olyan zseniálisat alakít, hogy mindvégig fenntartják a néző figyelmét. A két szereplő nevét sem tudjuk meg, csak annyit, hogy a fehér, egy megkeseredett férfi, aki véget akar vetni életének, a fekete pedig egy mélyen vallásos, aki megmenti a fehért a vonat elé való ugrástól, s próbálja meggyőzni az élet értelméről. Kettejük beszélgetéséből megismerjük világnézetüket, életszemléletüket. A Jackson alakította, fekete hívő ember is megjárta az élet és a bűn mélységeit, még börtönben is ült, de megismerte a Biblián keresztül az Istent, aki új esélyt adott számára, reményt és küldetést. Most hajlékatlanok, drogosok, a társadalom kivetettjei felé szolgál, s próbálja őket a jó útra terelni, kisebb-nagyobb sikerrel. Nem az a sablonos, aluljárókban leszólongató, jól öltözött, mosolygós evangélista, hanem egy őszinte, talán még naív, de szókimondó, kétségekkel is küszködő hívő ember. Érveinek tárházában ott áll a Biblia, a boldogság, a kegyelem, istenérvek a természetben, a történelemben, Jézus Krisztus szolgálatában. A szenvedés problémájára elmondja saját történetét, beszél a bűnről, a próbákról. Azon gondokodtam ismét, ha én lennék a főszereplő helyében, még milyen érveket tudnék felsorolni, hogyan próbálnám meggyőzni ezt az embert arról, hogy igenis van értelme az életnek?

Depressziós, fehér emberünk viszont hajlíthatatlan. Túlságosan műveltnek hiszi magát, hogy hinni tudjon. Úgy érzi, nem kap válaszokat kérdéseire. Racionális eszével nem tudja felfogni, hogyan létezhet egy jóságos szerető Isten, aki elnézi, hogy a világ tele van szenvedéssel. Ő úgy látja, hogy Isten nem tesz semmit. Szerinte csak az emberek találták ki, hogy elviselhetőbbé legyen számukra az értelmetlen létezés. Camus gondolatát vallja: "Csak egyetlen igazán komoly filozófiai kérdés van: az öngyilkosság." Ha eljut az ember odáig, hogy rádöbben a világnak nincs semmi jelentése, célja, akkor rájön, hogy minden hiábavalóság. Előbb-utóbb úgyis meghalunk. Miért addig is a színjáték, amúgy is az a kis idő, amíg élünk az is nagyrészt fájdalom és szenvedés? Érvei felépítettek, biztosak. 

A beszélgetés végkimenetele szomorú. Bár nem tudjuk, hogy mit fog tenni fehér emberünk, miután elhagyja a szobát, életszemlélete semmit sem változik. 

Kudarc? Nem volt elég felkészült fekete hívőnk? Mit kellett volna még mondani, tenni az elhangzottakon kívül? Kérdések, amik a film után még órákig bennünk zakatolnak.

A végére hagytam a pozitív üzenetet hordozó Amish Grace című filmet, mely szintén egy megtörtént eseményt dolgoz fel. 2006-ban egy pennsylvaniai kis amish falu, Nickel Mines élete gyökeresen megváltozott. Egy gyilkos beszabadult a közösség egyetlen iskolájába és négy lányt ölt meg, végül végzett saját magával is. A gyilkos, Carl Roberts búcsúlevelében leírta, hogy Isten elleni haragjából cselekedett, mivel elveszítette egyik szeretett gyermekét, s azt képtelen volt feldolgozni. Tudatosan választotta ezt az istenfélő községet bosszúja helyszínéül. Az újságok címlapjára kerülő esemény legmegdöbbentőbb fordulata akkor következett be, mikor a falu vezetői meglátogatták a gyilkos özvegyét és elmondták megbocsátanak férjének. A közvéleményt arra kérték, hogy necsak a gyermekeiket vesztett szülőkért imádkozzanak, és ne csak őket segítsék, hanem az apa nélkül maradt családot is. A film a megbocsátásról szól, amely nem mindenkinek ment könnyen a faluban, de végül mindannyiuknak sikerült. A közösség bölcs lelki vezetője úgy magyarázott, hogy az ítélet Isten dolga, ha engedjük, hogy harag, vagy gyűlölet helyet kapjon a szívünkben, az minket fog megmérgezni. Meg kell bocsátanunk, ahogyan Krisztus is megbocsátott nekünk. A történet sok hitetlent is elgondokodtatott. 

Három film, három történet, de a kérdés mindháromban ugyanaz. Érdemes-e ma még hinni? Vannak-e válaszaink? Számomra az első két filmben feltett kérdésekre a harmadik film adott választ. Ajánlom mindazoknak, e három filmet, akik kérdésekkel küszködnek, vagy olyanokkal foglalkoznak, akiknek hasonló problémáik vannak.

Megjelent: 1333 alkalommal

Média

Keresés az oldalon

Blog

  • Öröm a mennyben és a földön
    Öröm a mennyben és a földön 2020. január 26-án délelőtt csordultig megtelt a Gyulai Baptista Gyülekezet imaháza, még az előtérben is ültek emberek, akik kivetítőn keresztül…
  • Gyula Tv áhítatok 2020. január
    Gyula Tv áhítatok 2020. január 2020. január 19 és 25 között én tartom a napi áhítatokat a Gyula TV-n. A héten a Tékozló fiú (Lk…
  • Gyula Tv Áhítatok
    Gyula Tv Áhítatok Szeptember 29 és október 5 között engem kértek fel, hogy tartsam meg a reggeli áhítatokat a Gyula TV-n. Az elmélkedések…

MBE hírei

2020. április 07.

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Események

Események nem találhatóak