(0 szavazat)
Niki Lauda és James Hunt Niki Lauda és James Hunt

Kincs egy jó történet, amely egyszerre igaz, felemelő és értékes. Most egy ilyen történetet mesél el nekünk az Oscar-díjas Ron Howard amerikai rendező, legújabb Rush, magyarul Hajsza a győzelemért című filmjében. A film igaz történetet mutat be, de természetesen jócskán kiszínezve, de ezen nem kell csodálkoznunk. 

Már hónapok óta vártam ezt a mozit, mivel nagy forma 1 rajongó vagyok. Az idei futamok alatt a kommentátorok többször emlegették ezt a filmet, s hogy a szakmai körök is milyen rajongással fogadták.

A film a 70-es évekbe visz vissza bennünket, mikor még nem Vettel, vagy Hamilton, de mégcsak nem is Schumacher volt a sztár a pályákon, hanem Niki Lauda és James Hunt. Akkoriban még nem voltak olyan biztonságosak a pályák, sem az autók, így gyakoriak voltak a tragikus balesetek. Az autóversenyzők az életüket is kockáztatták, mikor beültek egy csúcsteljesítményű gépjárműbe. Jól mutatja a feszültséget, hogy Hunt minden verseny előtt elrókázza magát. 

A történet a két versenyző párharcát mutatja be, mely már a 70-es évek elején elkezdődött a Forma 3-ban, és az 1976-os Grad Prix sorozatban teljesedett ki.

A két pilóta két teljesen különböző karakter, két külön világ, de mégis ugyanaz a cél élteti mindkettőt, a győzni akarás. Hunt, a bohém angol falja a nőket, élvezi az életet, folyamatosan konfliktusokba kerül az emberekkel, Lauda pedig egy precíz osztrák, aki visszafogott, kissé nyers, talán unalmas is. A film jól bemutatja ezt a két karaktert és Daniel Brühl (Niki Lauda) valamint Chris Hemsworth (James Hunt) rendkívül hitelesen játssza a szerepét. 

Az operatőri munka eredménye, hogy az az érzésünk, mintha valóban a 70-es években forgatták volna a filmet. A ruhák, a frizurák, az autók, mind-mind korhűek. 

A 76-os világbajnokság esélyese is az előző évi bajnok, Niki Lauda volt. Az első kilenc versenyen 35 pontos előnyt szerzett vetélytársával szemben. Ekkor következett a nürburgringi futam, ahol rossz időjárási körülmények nehezítették a versenyt. Lauda túl korán cserélte le esőgumijait szárazra, ami miatt autója megpördült egy kanyarban, falnak csapódott, majd kigyulladt, egy másik versenyző pedig bele is rohant. Az osztrák pilóta egy percig volt a lángoló jármű fogságában, mire sikerült kiszabadítaniuk. Kómába esett, teste súlyos égési sérüléseket szenvedett. Egy hónapig a kórházból követte a világbajnokság eseményeit. Fájdalmas műtétek sorozatával sikerült ismét talpra állítani. 

Saját felelősségére a baleset után hat héttel az olasz nagydíjon ismét beült Ferrarijába, ahol negyedik lett. A bajnokság utolsó futama, melyet Japánban rendeztek ugyancsak emlékezetes maradt. Lauda 3 ponttal vezetett Hunt előtt. Az eső itt is, mint Németországban esett. Néhány körrel a rajt után Lauda kiszállt a versenyből, Huntnak a harmadik helyen kellett végeznie, hogy világbajnok legyen. Ez sikerült is neki.

Végig izgalmasak a film jelenetei, annak ellenére, hogy tudhatjuk az eredményeket, mégis sikerült megteremteniük az alkotóknak azt a légkört, mintha épp most zajlana a 76-os világbajnokság.

Őszintén szólva tízszer izgalmasabbnak tűntek ezek a versenyek a maiaknál. Bár a mai forma 1-es közvetítéseknél is látni lehet néhány nagyszerű kamerafelvételt, a filmen eszméletlen beállításokat alkalmaztak. Igaz ezek egy része animáció. Az adrenalin együtt emelkedik a versenyzők adrenalin szintjével. 

A film tanulsága a küzdeni akarás. Hogy fel lehet állni egy tragikus baleset után is, és újra lehet kezdeni az életet, soha sem szabad feladni a harcot.

A másik tanulság pedig a két pilóta kapcsolata, akik bár ellenfelek, akik néha ki nem állhatják egymást, jól odamondogatnak egymásnak, de megtanulják kölcsönösen tisztelni a másikat. 

A film vége felé van egy beszélgetés, már a világbajnokság után és az új vb előtt. Lauda elmondja Huntnak, hogy éppen a versengés, kettejük konfliktusa, párharca adott erőt neki a kórházban, a szenvedések között, hogy felépüljön, és újra kormány mögé üljön. Végül mindketten bajnoknak nevezik a másikat, elismerik a másik teljesítményét.

A történet folytatása, hogy Lauda még hét évig versenyzett, két újabb világbajnokságot nyert (77-ben és 84-ben). Hunt csillaga azonban leáldozott 77-ben csak 5., 78-ban pedig 13. lett a világbajnokságban, 79-ben vissza is vonult a versenyzésből. Ezek után a BBC-nél dolgozott szakkommentátorként, 93-ban fiatalon, szívrohamban elhunyt. A 123 perces alkotás végén láthatjuk a valódi Huntot és a még mindig dolgozó Laudát is.

A Rush további értéke, a zenéje. Hans Zimmer ismét nagyot alkotott, bár többen hiányolták a 40 évvel ezelőtti slágereket. 

Ajánlom a filmet, akik valódi izgalmakra vágynak, és akik egy férfias és tisztességes csatát szeretnének látni. 

Megjelent: 546 alkalommal

Kapcsolódó elemek

Blog

  • Öröm a mennyben és a földön
    Öröm a mennyben és a földön 2018. június 17-én délután teljesen megtelt a váci baptista imaház, ahol bemerítést tartott a helyi gyülekezet. Hét megtért keresztény tett…
  • Elég legyen! Legyen elég!
    Elég legyen! Legyen elég! Február 10-én immár harmadik alkalommal rendezte meg a Váci Baptista Gyülekezet 25+ konferenciáját. Az idei találkozó témája a megelégedés volt.…

MBE hírei

Keresés az oldalon

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Következő események

Események nem találhatóak