(1 szavazat)

Odüsszeusz utazásai az amerikai polgárháborúban

Kritika a Hideghegy című filmhez

A filmkritika egyik legnehezebb pontja a témaválasztás, különösen, ha egy keresztény ifjúsági lapról van szó. Mondom ezt azért mivel manapság annyi unalmas, felejthető giccset vetítnek a mozikba, amikről írni sem érdemes, nemhogy ajánlanám nektek megnézésre. Ezért is örültem mikor rátaláltam Anthony Minghella rendező legújabb alkotására a Hideghegyre. 

A film Patricia Highsmith regényéből készült – amit őszintén be kell vallanom nem olvastam -, egy kategórába sorolható az Elfújta a széllel. A történelmi kor is azonos, a Hideghegy is az amerikai polgárháború idején játszódik, mint annak idején Victor Fleming nyolc Oscaros klasszikusa. A háború itt is csak a hátteret adja, szó sincs a hazájukért életüket áldozók hősiességéről, és nem is a látványos, véres harci jelenetekkel próbálják az alkotók a székekbe kötözni 155 percen keresztül a kitartó mozinézőket. Talán Amerikában is ráébredtek arra, hogy a háborúknak nincs sok értelme, ahol a nemes célok csak pusztításokat végeznek. Így lesz a film hőse az asztalos Inman (Jude Law), egy dezertőr, aki egy hadikórházban súlyos nyaksérülése után ugyancsak rádöbben az igazságra, hogy nem érdemes életét áldoznia egy eszméért, helyette megtalálja valódi értékeit, a szerelmet, az otthont, a reménységet, a hűséget. 

A legzseniálisabb a műben a jellemek ábrázolása. Tulajdonképpen egészséges lelkületű emberek nincsenek is a filmben, valahol mindenkinek torzult a személyisége. Kinek jobban kinek kevésbé, vannak akik gonoszakká, mások áldozatokká válnak. A körülmények tették őket ilyenné, vagy ilyen születésénél fogva az ember? – Nem kapunk rá a választ, de a film próbálja bebizonyítani nekünk, hogy lehetnek bármilyen embertelen körülmények, attól még az ember ember maradhat. A kontraszt teszi még tisztábbá azokat a személyeket, eszméket, amikért mégis érdemes élni.

A legállatiasabb szintre Teague és csapata jut, akik kihasználva azt, hogy a férfiak a háborúban harcolnak, szabadon garázdálkodnak Hideghegyen. Nincs törvény, amely megállítaná őket, legkegyetlenebb tettük Sally családjának kiírtása. Az ő példájuk mutatja, mivé változik az ember, ha nincs rend a társadalomban.

Sérült Ruby apja is, aki az alkoholba és a zenélésbe menekül saját elrontott élete miatt. Otthontalanul kóborol a világban, amely számára érthetetlen és céltalan.

A legzseniálisabb azonban a Ruby (Renée Zellweger), aki ezért az alakításáért megkapta a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscart. Nemcsak beszéde, vidékies tájszólása teszi őt szimpatikussá, hanem durva modora is. Az ő lelke aztán igazán megsebzett, rendezetlen családi háttere miatt. De durvasága mögött nincs rossz indulat, sőt ott a vágyakozás a jóságra a szeretetre. Sok Ruby él ma is a világban, talán ezért is áll közel hozzánk szerepe.

Sally olyannyira áldozata ennek a pokoli kornak, világnak, hogy családi tragédiája után már nem szólal meg többé. 

Lehet, ma nem ilyen szélsőséges környezetben élünk, de a gonoszság, az önzés tagadhatatlan jelen van világunkban, ennek ma is vannak áldozatai, ezért is elgondolkodtató ez a film.

Furcsa Ada Monroe (Nicole Kidman) szerepe is. Egy lelkész lányaként érkezik Hideghegyre. Apja halála után rá kell döbbennie, hogy az életre nem lett felkészítve.

Inmannal való szerelme igazi – mégsem mindennapi – történet. Csupán néhány találkozás, néhány szó, néhány mozdulat és egy csók, amely lángragyújtja mindkettőjük szívében a szenvedélyt. Christopher Marlowe írja egy költeményében: „A habozás csak a szerelem árnya; ki szeretett valaha, s nem első látásra?”. Hát Inman és Ada szerelme ilyen. De mint általában a gyors szenvedélyek hamar lelohadnak, ez kettejük esetében nem így alakul, mindketten dacolnak a törvényszerűségekkel. Inman a háborúba is magával viszi kedvesének képét, és minden nap maga előtt tartja, Ada pedig szorgalmasan írja leveleit, melyből csak egy-kettő jut el kedveséhez. Három év telik el, de a szerelem még mindig él bennük, bár mindketten sokat változtak, de ebben az egyben rendíthetetlenek. A távolság csak tovább erősíti szenvedélyüket egymás iránt. Szerelmük mindkettejüknek próbára van téve, de reményüket nem veszítik el. Az 1Kor13 írja, hogy a szeretet mindent remél, ők remélnek. Milyen ritka ma ez a szenvedély.

A történet azonban számomra  a hazatalálásról szól elsősorban. Inman kockáztatva életét, becsületét elszökik a frontról, hogy örökre együtt lehessen szerelmével. Sok regény feldolgozta már ezt az ősi témát kezdve Odüsszeusztól, Vörösmarty Csongorán keresztül, Ibsen Peer Gyntjéig. De miért ilyen sikeres a téma? Talán azért, mert sokan vannak a világban, akik keresik otthonukat, de csak kevesen találnak rá igazán. 

Inmant is mint a hős Odüsszeuszt sokminden próbálja letéríteni útjáról. Itt is vannak „szirének”, akik bájaikat, vagy szerelmeiket kínálják, de vannak „karübdiszek és küploszok” is, akik erőszakkal próbálják megakadályozni céljának elérését.

S hogy Ada és Inman szerelme beteljesül-e, elnyerik-e a megérdemelt boldogságukat, nem árulom el, nézzétek meg a filmet!

A mozit különösen azoknak ajánlom, akik szeretnek gondolkozni filmnézés közben, akik elsősorban nem látványos jeleneteket, izgalmakat keresnek, hanem mélyebb gondolatokat.

Megjelent: 1273 alkalommal

Média

Keresés az oldalon

Blog

  • Öröm a mennyben és a földön
    Öröm a mennyben és a földön 2020. január 26-án délelőtt csordultig megtelt a Gyulai Baptista Gyülekezet imaháza, még az előtérben is ültek emberek, akik kivetítőn keresztül…
  • Gyula Tv áhítatok 2020. január
    Gyula Tv áhítatok 2020. január 2020. január 19 és 25 között én tartom a napi áhítatokat a Gyula TV-n. A héten a Tékozló fiú (Lk…
  • Gyula Tv Áhítatok
    Gyula Tv Áhítatok Szeptember 29 és október 5 között engem kértek fel, hogy tartsam meg a reggeli áhítatokat a Gyula TV-n. Az elmélkedések…

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Események

Események nem találhatóak