(0 szavazat)

Gazdagság, csillogás, siker, topmodell nők és nyálas férfiak a legújabb divat szerint öltözve, luxusautókon közlekedve, általában ez jellemzi Hollywood világát. Egy műanyag, valószerűtlen, szilikonos álomvilág, sekély érzelmekkel, unalmas klisékkel, tartalom és mondanivaló nélkül. Sajnos sokan ezt szeretik, de az is lehet, hogy csak ehhez szoktatták őket. Vannak, nem is kevesen, akik beveszik ezt a hazugságot és maguk is egy ilyen világba vágyódnak. 

Debra Granik, rendezőnő – nem sok filmen dolgozott eddig – egy másik Amerikát mutat be nekünk. Egy sokkal sötétebbet, morcosabbat, ahol kegyetlen dolgok történnek. A Winter's Bone, vagyis „A hallgatás törvénye” 2011-ben négy Oscar-díjra lett jelölve, ebből egyet sem nyert meg.

A film egy vidéki kisvárosban játszódik. A története egyszerű, tempója lassú és monoton. Ree Dolly (Jennifer Lawrence) egy tizenhét éves lány, aki együtt él két kistestvérével és halálos beteg anyjával. Apjukat a rendőrség kőrözi, s ha nem jelenik meg a bíróságon elveszik a családtól házukat, így sorsuk még reménytelenebbre fordul. Dolly kezébe veszi az ügyet és elhatározza, hogy megkeresi apját, megmentve vele szeretteit. Hírtelen kell felnőtté válnia, s szembesülnie a zord valósággal. 

A településen szinte mindenki szegény, drogok vagy az alkohol függője. És egy valami mindegyiküket jellemzi, senki sem szeretne segíteni a lánynak. Mintha hallgatási fogadalmat tettek volna. Végül mégis kiderül, a férfi meghalt, s így nem kell börtönbe mennie, a házat sem veszik el a családtól. 

Ez a néhány hét Dolly számára életreszóló tapasztalatokat jelent. 

A történeten túl, a film hangulata is emlékezetes. Sötét, borongós képek. Az évszak késő ősz vagy kora tél, mikor már minden halott. Szinte érezzük a hideget a filmnézés közben. De nemcsak a természet rideg, az emberek is. Gyanakvó, bizalmatlan tekintetek, ebben a városban senki sem élhet fegyver nélkül. A szereplők arcain megjelenik kilátástalan életük.  Majdnem mindenki drogos, vagy alkoholista, csak a country kocsmák jelentenek néha egy kis boldogságot. A házak lepusztultak, a környék gondozatlan, szemetes, az autók öregek és ócskák. Mintha egy határmenti kis tanyára tévednénk. 

Sokan bírálták a filmet vontatottsága miatt, de talán épp ez az egyik legfőbb értéke. A hallgatás törvénye mentes a felfűtött, felgyorsított akció filmek közhelyeitől. Enged gondolkodni, szembesít bennünket a világ valódi, keményebb oldalával. Nem ad válaszokat, pontosabban nyitva hagyja azokat a kérdéseket, amelyek felvetődnek. Hogyan juthat idáig az ember? Lehet-e ebből a körből kitörni? Ezt már nekünk, nézőknek kell megválaszolni.

De még ebben a zord világban is ott él a tisztaság, a szeret utáni vágy. Mégis vannak emberek, akik segíteni fognak Dollynak, ha nem is azonnal. 

Ajánlom tehát a filmet olyanoknak, akik szeretnek gondolkodni a filmnézés közben és utána, akiknek elegük lett már a vámpírokból, a szuper-és akcióhősökből, akik állandóan megmentik a világot.

Megjelent: 680 alkalommal

Média

Tovább a kategóriában: « Eltitkolt bűnök Tudathasadás »

Keresés az oldalon

Blog

  • Öröm a mennyben és a földön
    Öröm a mennyben és a földön 2018. június 17-én délután teljesen megtelt a váci baptista imaház, ahol bemerítést tartott a helyi gyülekezet. Hét megtért keresztény tett…
  • Elég legyen! Legyen elég!
    Elég legyen! Legyen elég! Február 10-én immár harmadik alkalommal rendezte meg a Váci Baptista Gyülekezet 25+ konferenciáját. Az idei találkozó témája a megelégedés volt.…

MBE hírei

2018. december 17.

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Események

25 dec.

Ünnepi istentisztelet