Debra Granik, rendezőnő – nem sok filmen dolgozott eddig – egy másik Amerikát mutat be nekünk. Egy sokkal sötétebbet, morcosabbat, ahol kegyetlen dolgok történnek. A Winter's Bone, vagyis „A hallgatás törvénye” 2011-ben négy Oscar-díjra lett jelölve, ebből egyet sem nyert meg.

A film egy vidéki kisvárosban játszódik. A története egyszerű, tempója lassú és monoton. Ree Dolly (Jennifer Lawrence) egy tizenhét éves lány, aki együtt él két kistestvérével és halálos beteg anyjával. Apjukat a rendőrség kőrözi, s ha nem jelenik meg a bíróságon elveszik a családtól házukat, így sorsuk még reménytelenebbre fordul. Dolly kezébe veszi az ügyet és elhatározza, hogy megkeresi apját, megmentve vele szeretteit. Hírtelen kell felnőtté válnia, s szembesülnie a zord valósággal. 

A településen szinte mindenki szegény, drogok vagy az alkohol függője. És egy valami mindegyiküket jellemzi, senki sem szeretne segíteni a lánynak. Mintha hallgatási fogadalmat tettek volna. Végül mégis kiderül, a férfi meghalt, s így nem kell börtönbe mennie, a házat sem veszik el a családtól. 

Ez a néhány hét Dolly számára életreszóló tapasztalatokat jelent. 

A történeten túl, a film hangulata is emlékezetes. Sötét, borongós képek. Az évszak késő ősz vagy kora tél, mikor már minden halott. Szinte érezzük a hideget a filmnézés közben. De nemcsak a természet rideg, az emberek is. Gyanakvó, bizalmatlan tekintetek, ebben a városban senki sem élhet fegyver nélkül. A szereplők arcain megjelenik kilátástalan életük.  Majdnem mindenki drogos, vagy alkoholista, csak a country kocsmák jelentenek néha egy kis boldogságot. A házak lepusztultak, a környék gondozatlan, szemetes, az autók öregek és ócskák. Mintha egy határmenti kis tanyára tévednénk. 

Sokan bírálták a filmet vontatottsága miatt, de talán épp ez az egyik legfőbb értéke. A hallgatás törvénye mentes a felfűtött, felgyorsított akció filmek közhelyeitől. Enged gondolkodni, szembesít bennünket a világ valódi, keményebb oldalával. Nem ad válaszokat, pontosabban nyitva hagyja azokat a kérdéseket, amelyek felvetődnek. Hogyan juthat idáig az ember? Lehet-e ebből a körből kitörni? Ezt már nekünk, nézőknek kell megválaszolni.

De még ebben a zord világban is ott él a tisztaság, a szeret utáni vágy. Mégis vannak emberek, akik segíteni fognak Dollynak, ha nem is azonnal. 

Ajánlom tehát a filmet olyanoknak, akik szeretnek gondolkodni a filmnézés közben és utána, akiknek elegük lett már a vámpírokból, a szuper-és akcióhősökből, akik állandóan megmentik a világot.