(0 szavazat)

Uborkaszezon van a mozikban – ez a gondolat támadt bennem, mikor azon gondolkodtam, milyen filmet is tudnék ajánlani nektek megnézésre. A Star Wars hármat már bizonyára sokan láttátok, akik kiváncsiak voltatok a több mint negyedévszázada elkezdődött sci-fi befejezésére.

A Tom Cuise-os Világok harca pedig nagy csalódást okozott – legalábbis számomra. A Madagaszkár remek animációs film, szórakoztató, de sok értelmes gondolat nem jutott eszembe az állatkertben felnőtt komplexusos oroszlán, zebra, zsiráf története kapcsán. Próbálkoztam Douglas Adams klasszikus regényének filmfeldolgozásának, a Galaxis utikalauz stopposoknak megnézésével, de sok maradandó nyomot ez a mozi sem hagyott bennem. Szóval keresgéltem a régi filmjeim között és elémkerült egy német ifjúsági film A repülő osztály.

„Hogy tud egy felnőtt a gyermekkoráról annyira megfeledkezni, hogy egy szép napon már fogalma sincs róla, hogy egy gyermek milyen elesett és szerencsétlen tud lenni.”

– indul a történet Erich Kästner – kinek a regényéből készült a film – gondolatával. A kérdés jogos, gyakran magamon is észreveszem, mikor gyermekek között forgolódom, hogy nem értem már őket, mintha nem is lettem volna én is annyi idős, mint ők. A film tizenéves gyermekek szemszögéből mutatja be a világot, de nemcsak számukra jelent értékes szórakozást. Niki Reiser kiváló zongorazenéje még napokkal később is fülemben csendett.

A történet napjainkban, egy lipcsei bentlakásos, konzervatív szellemiségű elitiskolában játszódik. Az elmúlt rendszer még ott kisért, hiába dölt le a berlini fal tizenöt éve, hiába születtek ezek a gyermekek a rendszerváltás után, valahol még mindig falakat éreznek magukban, maguk körül. A felnőttekben még elevenen él a múlt, ki tudja milyen sebeket, torzulásokat okozva bennük. Bár nagyot fordult a világ, de az új még mindig érthetetlen és nehéz. A szabadság önfeledt boldogsága illúzióvá vált, de éppen ezért kell megtalálni azokat az értékeket, amikre építhető az ember élete. Ez a szituáció teszi Tomy Wygard filmjét számunkra – magyar emberek számára – is érdekessé és aktuálissá. 

A főszereplő, Jonathan hatodik iskoláját járja, mindenhonnan eleven és lázadó természete miatt dobták ki. Szüleit nem ismeri, eldobták maguktól születése után, de egy hajóskapitány örökbefogadta őt. Nevelőapja - munkája miatt - csak ritkán látogatja, a fiú ezért magányosnak és elveszettnek érzi magát. Korunk egyik problémájára hívja fel a figyelmet a film: mi lesz a legfontosabb kapcsolatainkkal, ha értékrendszerünk felborul? Egy másik fiú, Martin szülei épp válni készülnek. És ekkor is elhangzik egy kétségbeesett kérdés – az amúgy nagyon is mulatságos és szórakoztató történetben: „A felnőttek mind egyformák? Miért tesznek ilyeneket? Miért rontanak el mindent?” 

A Szent Tamás iskolában azonban a gyerekek barátokra találnak. A közös élmények, programok, kalandok elválaszthatatlanná kovácsolják a diákokat. A csapatban ott van az erős Mach a kisnövésű és bátortalan Ulli, a szuperzseni és a kreatív Jonathan. Hamar rájönnek szükségük van egymásra, kiegészítik egymást. Egy karácsonyi hangverseny alkalmával dönteniük kell vagy részt vesznek a tévéfelvétellel összekötött koncerten, vagy segítenek egyik barátjuknak. Ők az utóbbit választják. Mindenki megdöbbenésére mégsem kapnak büntetést tanáruktól, mivel helyesen cselekedtek. Itt egy újabb tanulság hangzik el a filmben: „az ember ne hagyja cserben a barátját még akkor sem, ha ezzel megszegi a házirendet”. Jó volna, ha ezt az igazságot nemcsak tizenéves korban gyakorolná az ember, ha felnőttkorban is tudna jól választani a munka vagy a család, a pénz vagy a kapcsolatok között. 

A srácok kapcsolatba kerülnek egy Bob nevű rejtélyes férfival, aki egy kiselejtezett vasúti kocsiban éli életét. Itt ismét összekapcsolódik a múlt és a jelen. Bobról kiderül, hogy eredeti neve Robert és 25 évvel ezelőtt ő is a Szent Tamás növendéke volt, de mivel titokban rockzenekarban játszott, és szabadságról álmodozott, ezért menekülnie kellett az akkori Kelet-Németországból. Megtudjuk, hogy Robert és a diákok tanárja, dr. Böck jó barátok voltak és írtak egy szindarabot A repülő osztály címmel, amit Jonathanék szeretnének újra bemutatni immáron musicalben…

A film nem a nagy történelmi eseményeket állítja elénk, hanem az embert, a gyermeket, aki ma is és a múltban is ugyanolyan problémákkal, érzésekkel küszködött. Hiába változnak a korszakok, a rendszerek, az álmok a célok hasonlóak maradnak: szabadnak lenni, túlrepülni a falakon és tartozni egy olyan közösséghez, ahol szeretnek bennünket. A baj talán éppen akkor kezdődik, mikor a felnőttek megfeledkeznek gyermekkori álmaikról, mikor az élet viharai elsodorják őket céljaiktól.

Jonathan film végi kívánsága is üzenet értékű. Nem magának kíván sikereket, szerelmet, boldogságot, hanem kérése az, hogy „barátaim legyenek nagyon sikeresek az életben”.

Megjelent: 238 alkalommal

Média

Blog

MBE hírei

Keresés az oldalon

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Következő események

Események nem találhatóak