Nyomtatás
(0 szavazat)

Vártam már a 2020-as, háromszoros Oscar-díjas filmet A nomádok földjét (Nomadland). Kíváncsi voltam, hogy vajon egy semmitmondó, közhelyszerű alkotás kapott elismerést, amelynek jó volt a lobbija a döntéshozóknál, vagy valóban egy értékes történetet mesél el a nézőknek Chloé Zhaó, kínai rendezőnő.

De nem csalódtam, valóban egy szép, elgondolkodtató közel két órát kaptam a filmtől. Előre el kell mondanom, hogy akik a Batman és társaik látványvilágához és ingerbombájához szoktak, azok nem biztos, hogy harminc pernél tovább bírják, de azok sem biztos, hogy értékelni fogják, akiknek tündibündi életük legfőbb problémája, hogy épp Krétán, vagy a Seychelle-szigeteken töltsék nyaralásukat.

Emberi életek elevenednek meg előttünk, akik a Végtelen Szabadság hazájában is elvesztek és perifériára kerültek. A főszereplő, Fern (Frances McDormand) kisvárosában a gazdasági válság tönkretette egyetlen vállalatát és egyben munkaadóját. Egyik napról a másikra a település elnéptelenedett, ráadásul Fern férje is meghalt, ezért úgy dönt a valaha jobb sorsot megélt hatvanas éveiben járó nő, hogy egy lakókocsiban éli életét és járja az országutakat, más "nomádokhoz" hasonlóan.

Új világ nyílik előtte, a természet csodálatos szépségeivel, céltalanul, alkalmi munkákat vállalva rója a mérföldeket, hol itt, hol ott táborozik le egy rövid időre. Magányos élet ez, de időnként összetalálkozik más nomádokkal is, akiknek mindnek megvan a saját története.

Ebben a közösségben nincs nagy szerepe a magántulajdonnak, megosztják egymással azt, amijük van. A filmben igazi nomádok is szerepelnek, Linda, Bob és Swankie. Megható Linda története, aki szép köveket gyűjt és emlékeket. Legnagyobb élménye a halálos beteg asszonynak az életben, mikor egy madárraj között találta megát és ő is úgy érezte velük együtt szárnyal. Gyermekded lélek.

A filmnek nincs külön története, úgy érezzük, hogy semerre sem haladnak az események, de ez tudatos is, Fernnek és társainak nincs különösebb célja az életben, csak utaznak, próbálják valahogy túlélni a napokat. Reménységgel szemléljük Fern és David egyre mélyülő kapcsolatát. Mikor David hazaköltözik fiához egy nagy házba, meghívja Fernt is. Felajánlja a nőnek, hogy maradjon vele, lehetőség nyílik egy új életre, de a főhősünk nem él vele. Megijed, vagy túl sokat csalódott már és nem akar újra fájdalmakat szerezni? Hányszor láttam hasonlót, mikor hajléktalanok között szolgáltam. Mikor lehetőségük lett volna, hogy kitörjenek élethelyzetükből, meghátráltak. Kívülről ezt nem igazán érti az ember.

A film csodálatos tájakat mutat be, és a zene is magávalragadó, melankólikus hangulatot hoz létre.

Hívőként elgondolkodtam, hogy tulajdonképpen mindannyian ilyen nomádok vagyunk a földi életben. Minden egyes nap kihívás, tele sok csalódással, fáradságos munkával, s közben örülünk ha egy kis örömre lelünk. Nincs igazi otthonunk itt a nap alatt, de reméljük, hogy egyszer megérkezünk mennyei hazánkba.

 

Merényi Zoltán

Megjelent: 445 alkalommal

Kapcsolódó elemek

Média