(0 szavazat)

A mozik kínálatában egyre gyakrabban jelennek meg animációs filmek. A nézettségi statisztikák mutatják, hogy egy jól elkészített rajzfilmre többen kíváncsiak, mint egy sci-fire, vagy egy vígjátékra. Mi a titkuk ezeknek a meséknek? Talán az, hogy felnőttként is szeretünk álmodozni, egy kicsit gyereknek lenni.

Édes kis talpnyalók

A nyár egyik nagy sikere volt a Gru című rajzfilmek mellékszereplőiből előléptetett sárga kis lények, a minyonok. Őrület, hogy mindenütt ezekbe a kék kertésznadrágokba öltözött, tic-tac cukorkákra emlékeztető valamikbe ütközünk, bármerre is járunk. Ott vannak az óriás plakátokon, az üzletek polcain, pólókon, plüssfigurákon, matricákon, ajándéktárgyakon, lufikon. A reklám véleményem szerint nem kicsit túllőtt a film értékén. Megnézve a történetet, nagy csalódást jelentett számomra. Tudom, egy mesénél nem szabad túl komolyan venni a dolgokat, de mégsem tudom megállni, hogy ne írjam le aggályaimat. Nem tudom kinek tűnt fel, hogy ezek a figurák, hasonlóan a hupikék törpikékhez (bár ott azért van egy lány, Törpilla), csak fiúk.

Pierre Coffin, aki rajzolta ezeket a lényeket azzal magyarázta a dolgot: „Látva, hogy mennyire bambák és hülyék tudnak lenni, egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy a minyonok lányok is lehetnének.”

Szándékosan, vagy véletlenül, de rosszul fordították le ezeknek az érthetetlen nyelven hadaró lényeknek a faját magyar nyelvre. Ők nem a közkedvelt cukrászsüteményről kapták nevüket, ugyanis a „minions” lefordítva annyit tesz: „kegyenc, talpnyaló”. És valóban ezek a kis bigyók túlélésüket annak köszönhetik – a film rögtönzött történelmi bevezetőjéből megismerve – hogy mindig a legerősebb, és egyben leggonoszabb személyhez dörgölőztek. Valahogy ez a jellemvonás nem tűnik túl pozitívnak.

Régen a T-Rexet szolgálták, majd később mikor megjelent az ember, mindig megtalálták azt a vezéregyéniséget, aki mellett ők is profitálhattak, és dúskálhattak a banánban. Így szolgálták ki az egyiptomi fáraókat, Drakula grófot vagy Napóleont. Ők mindent és mindenkit túléltek, mivel mindig jól helyezkedtek. Ismerjük az ilyen „minion”-okat a magyar történelemből és az irodalomból is. Megjelennek a Bánk Bán szereplői között, vagy az István, a király rockoperában. István így nevezi ezeket a főurakat: „Léhűtők, hitványok, lelketlen szolgálók, haszonlesők! A harcokban elbújtok, s osztásnál tolongtok egymás előtt.” Most ők válnak gyermekeink aranyos, szeretnivaló kis hőseivé. A film készítői ügyesen elkerülik azt, hogy a történelmi ismertetőben Napóleon után gazdát találjanak a minyonok. Furcsa lett volna, és rögtön ellenérzéseknek adott volna helyet, ha a XX. század nagy diktátorai mellett láttuk volna a kis Kevint és társait. Valószínű nem lett volna eladható sem a film sem a sok ajándéktárgy, ha a minyonok Sztálin vagy Hitlert szolgálták volna. Évszázadokig valahol az Északi-sarkon unják magukat, mikor az egyik kis minyon felveti, hogy új gazdát keressenek.

Két társával neki indul a világnak, így jutnak el New Yorkba (hova máshova?). Ott hallanak a gonosz börzéről, ahol megismerik a főgonoszt, Scarlettet. A rettegett „keresztanya” el is mondja hitvallását a rajzfilmen: „Nem csoda jó érzés rossznak lenni?”. Idáig próbáltuk jóra nevelni a gyermekeket, most ez az új trend? A film mentségére legyen mondva, a történet folytatásában nem lesz túl idilli a kapcsolat Scarlett és a minyonok között. Sőt a minyonok akadályozzák meg a világ első számú női gonoszának tervét, hogy megszerezze az angol koronát. A változás csupán illúzió, a kis bigyók nem térnek meg, nem állnak át a jó oldalra. Új gazdát keresnek maguknak és találnak is Gru személyében. A másfél órás rajzfilm kétségtelenül szórakoztató, vicces, ugyanakkor komoly erkölcsi kétségeket vet fel. Ha lenne gyermekem nem nézném meg vele.

Üzenet: 10/3 Szórakoztatás: 10/7

Pszichológia lecke érthetően

A Minyonok után kellemes meglepetést okozott számomra az Agymanók című animációs film. Gyermekként nagyon szerettem az Egyszer volt… című francia mesesorozatokat. Volt, amelyik az emberiség történelmét mutatta be, egy másik az emberi test működését. Szerettem, ahogy a kis vértestek vonultak és beszélgettek az erekben, ahogy harcoltak a fehérvérsejtek a vírusokkal… Ötletesnek tartottam és sokat tanultam belőlük. Most egy ilyenre vállalkozott az amerikai Pixar stúdió is összefogva a Disney-vel. Egy kislány, Riley fejébe lépünk be, ott vannak azok az érzelmek, amik irányítják a kislány döntéseit, hangulatát, egész életét. Jelen van a Harag, az Undor, a Félelem, a Bánat, de a főnök a Derű. Ő Riley alapérzelme, aki leginkább meghatározza viselkedését, mint minden egészséges ember életét. Ott vannak az agyban még az emlékek, amik folyamatosan tárolódnak kis gömbökben először a rövidtávú memóriában, majd átkerülnek a hosszútávúba.

Vannak Rileynak főemlékei is, melyek meghatározzák személyiségét, ezek adják életének stabilitását. Ilyen főemléke a kislánynak, az őszinteség, a család, a barátság vagy a jéghoki. Nagyon ötletes, csak azt hiányolja az ember, hogy hol van az értelemnek a helye. Mintha az ember fő mozgató rugói az érzelmek lennének. Mesénk azonban továbblép az ismeretterjesztés szintjéről és remek illusztrációt ad arra, mi játszódik le az emberben krízis helyzetben.

A kislány 11 éves lesz, mikor családjával San Franciscoba költözik. Új lakás, új iskola, új emberek. Addigi biztonságos élete felborul. Meginognak fő emlékei, érzelmei kavarognak, rémálmok jönnek elő. Pontos leírása ez annak, hogy mi történik az emberrel, ha válságba kerül. Döntést kell hoznia, elszökik otthonról, vissza a régi otthonába, a régi barátok közé, vagy belesüllyed az önsajnálatba, vagy megtalálja új kapaszkodóit és élete tovább lendül.

A megoldást is jól mutatja be filmünk. Az Agymanók több mint mese, egy lelkigondozói illusztráció, amelyet nemcsak tinédzsereknek érdemes megnézni, hanem mindenkinek, különösen azoknak, akik emberekkel foglalkoznak. Segít megérteni önmagunkat és másokat. Ü

zenet: 10/10 Szórakoztatás: 10/8

Megjelent: 588 alkalommal

Blog

MBE hírei

Keresés az oldalon

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Következő események

Események nem találhatóak