(0 szavazat)

Ma is megtörténik, sajnos, hogy egy ünnepelt, sikeres igehirdető, élete egy pontján elbotlik, és sok csalódást okoz követőinek. Matthew Lewis író és Dominik Moll rendező a történetet a XVII. század Spanyolországába helyezi.

Ambrosio (Vincent Cassel), egy szülei által elhagyott gyermekként egy kapucinus kolostorban nevelkedik. Hamar felismeri elhívatását a papi szolgálatra. Tehetséges szónok válik belőle, aki buzgóságában és fanatizmusában lekőrözi rendtársait. Igehirdetéseire csordultig megtelik a templom, még a légy zümmögését sem lehet hallani.

Egy középkori tömegevangélista válik belőle. Igehirdetéseinek témája mindig a bűn, a büntetés, az ítélet, és a pokol körül forgolódnak. Ügyesen épít az emberek bűntudatára, félelmére. Egyik elhangzó szolgálatában kifejti, mindnyájan a pokol kapujában állunk, csak egy lépés választ el bennünket a kárhozattól. Bár erős a kísértés, de csak azok számára, kik gyengék. Az ördögnek csak annyi hatalma van felettünk, amekkorát mi adunk neki. (Az utóbbi gondolat még igaz is.) Ambrosio igazat mond, és mégis csupán féligazságot hirdet.

Tipikus középkori ember, aki a törvényt állítja az emberek elé a kegyelem helyett. Ez a törvény pedig csak arra képes, hogy elkeserítse az embert, hogy folyamatos bűntudatban tartsa és félelemben. Eleve kudarcra van ítélve az a vállalkozás, amely önerőből, cselekedetek által szeretne üdvözülni, eljutni a szentségre. Az eredmény képmutatás, gyanú és vezeklés lesz.

A Le Moine (A szerzetes) című, 2011-ben forgatott film zseniálisan festi le ezt a világot. Képei sötétek, komorak, megalkuvást nem tűrők. A vissza-visszatérő, ijesztő vízköpők a kárhozat közelségére figyelmeztetnek. Patrick Blossier operatőr is szép munkát végzett. Szenvedés és börtön, melyben nincs megbocsátás, nincs kegyelem. Ha valaki vétkezik, annak bűnhődnie kell, mint annak a szegény nővérnek, aki titokban szerelmes lesz és teherbe esik. A büntetése éhezés és magánzárka, mely halálát eredményezi. Ajkairól elhangzó mondata tökéletesen jellemzi az atyát és a korszellemet: „Ambrosio atya kegyetlen, nincs benne egy csepp szánalom.” Sajnos sokan ilyennek ismerik a kereszténységet, törvénykezőnek, kegyetlennek, szigorúnak, közben képmutatónak. Ezen rossz gyakorlat miatt ábrándult ki Európa az egyházból. Pedig ez a hit teljes félreértése, épp ebből a vallásosságból váltott meg bennünket Jézus. A hívőnek is harca van a kísértéssel, a bűnnel, de nem saját erejéből próbál szabadulni belőle, hanem a Szentlélek által. Ha pedig el is bukik, akkor is van bűnbocsánat. Az Istenhez nem a félelmünk, hanem a szeretetünk köt bennünket. Szabadságra és nem örökös rettegésre hívott el minket Urunk.

Ambrosio világában a legnagyobb kísértés a test kívánságaiból ered. Az elzárt életet élő szerzetesek, a cölibátus béklyójában sínylődnek, olyan terhet véve magukra, melyet nem Isten tett rájuk. A bukás elkerülhetetlen, csak idő kérdése. A szerzetes vívódásait vezekléssel, elvonulással próbálja enyhíteni. De visszatérő álmai előrevetítik szégyenletes jövőjét. Egy nap egy különös ember érkezik a kolostorba. Valerio (Deborah Francois), aki elmondása szerint egy tűzben sérült meg, ettől pedig egy maszkot kell hordania arcán. Elmondja, hogy elhívást érez a szerzetesi életre, de Valerio valami titkot rejt a maszkja mögött. Éjszakánként belopózik Ambrosio titkos rózsakertjébe, és a titkokról, a hazugságról beszélgetnek.

Egy idő elteltével Valerio feltárja Ambrosio előtt titkát, hogy nem is férfi, hanem egy nő rejtőzik az álarc mögött. Azért állt be szerzetesnek, hogy rajongott prédikátora, férfija közelében lehessen. Ambrosio megbotránkozik a csalás hallatán, elküldené a fiatal lányt, de teljesíti utolsó kívánságát és szakít a rózsabokorról. Véletlen, vagy kísértés, de megszúrja egy mérges bogár, amitől Ambrosio elveszti öntudatát. Az események innentől groteszk fordulatot vesznek. Velerio kiszívja a mérget Ambrosio testéből, majd félkábultan egymáséi lesznek.

Ez a történet megismétlődik, mikor már mindketten felgyógyulnak, a legfurcsább helyszínen, egy temetőben. A lavina elindul… A bűn további bűnt szül. Egyik szerzetes társuk leleplezi bűnös viszonyukat, ezért meg kell halnia. Ambrosio a szexuális gyönyöröket megismerve nem képes gátat szabni vágyainak és Valerion kívül egy másik hölgyet is meg kíván, Antoniát, egy szépséges és tiszta, házasság előtt álló lányt. A lány ugyancsak rajongója a szerzetesnek, így könnyen bizalmába férkőzik. Valerio megsejti ezt és féltékenységében egy ördögi tervet eszel ki. Megszervezi, és ördögi praktikával előidézi Ambrosio és Antonia együttlétét. Ám a kis kaland, borzasztó következményekkel jár együtt. A férfi megöli a lány anyját, de kiderül, hogy az idős hölgy saját anyja, aki gyermekkorában elhagyta őt. Antonia, így saját testvére. Nemcsak parázna, gyilkos, hanem vérfertőző lett. A szent életet élő, önmegtartóztató szerzetes a pokol legmélyebb bugyrába zuhan. Önző vágyai tönkreteszik saját és mások életét is. A hitehagyott eretnek eladja lelkét az ördögnek. Ide vezetett a törvényeskedés, az önerőből folytatott harc a bűn ellen.

Ambrosio tragikus története azt példázza mit ér az üres, fanatikus és elvakult vallásosság az igazság megismerése és a kegyelem nélkül. Ambrosio vallásossága nemcsak eredménytelen, de hamis is, felesleges szenvedés és gyötrelem. Még akkor sem vezet üdvösségre, ha mégiscsak sikerülne uralkodnia szenvedélyein egy életen át. A film egyik üzenete a szerelem értékét emeli fel a képmutató vallással szemben. Antonia anyja így fogalmaz lányának: A szerelem súlyos teher, ocsmány méreg. Sohasem lehet szerelembe esni.

Ez volt a középkor véleménye. Ezért volt érték a cölibátus, és ezért volt minden bűnök közül az első a paráznaság. De hála Istennek, hogy a szerelem jó, az Úrtól van, ha az házassághoz vezet, és abban teljesedik ki. Épp a szerelem elfojtása okoz lelki sérüléseket és torzulásokat, mint ahogy ez a film is szépen bemutatja. A Le Moine elgondolkodtató, kitűnő alkotás, bár talán néhányan botrányosnak találnák és szentségtörőnek, mivel úgy tűnik, a keresztény élet kétszínűségét ábrázolja, de ez nem igaz. Csupán a félreértett, hamis vallásosságról húzza le a leplet.

A szerzetes című spanyol-francia dráma 101 perce nem egy akciódús mozi, nem ajánlom a Batman rajongóknak. Jelenetei lassúak, vontatottak, de talán épp ez a késleltetés mutatja be hitelesen azt a belső vívódást, amely a szereplők lelkében végbemegy. A drámai hatás és feszültség azonban mindvégig fenntartja a figyelmet. A komor hangulata a film után hosszú időre feledhetetlenné válik. Érett keresztények és értelmiségi emberek társaságában sokat lehet beszélgetni róla.

Megjelent: 1285 alkalommal

Média

Keresés az oldalon

Blog

  • Öröm a mennyben és a földön
    Öröm a mennyben és a földön 2020. január 26-án délelőtt csordultig megtelt a Gyulai Baptista Gyülekezet imaháza, még az előtérben is ültek emberek, akik kivetítőn keresztül…
  • Gyula Tv áhítatok 2020. január
    Gyula Tv áhítatok 2020. január 2020. január 19 és 25 között én tartom a napi áhítatokat a Gyula TV-n. A héten a Tékozló fiú (Lk…
  • Gyula Tv Áhítatok
    Gyula Tv Áhítatok Szeptember 29 és október 5 között engem kértek fel, hogy tartsam meg a reggeli áhítatokat a Gyula TV-n. Az elmélkedések…

MBE hírei

2020. április 06.

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Események

Események nem találhatóak