(0 szavazat)

Mit tennél, ha egyszercsak egy ismeretlen vonaton ébrednél, ismeretlen utastásakkal, akik úgy viselkednének, mintha ismernének, majd a tükörbe nézve nem ismernéd fel saját arcodat, s végül nyolc percen belül felrobbannál a vonattal együtt?

Elég valószerütlen eseménysor ez, mégis megtörténik Colter Stevens (Jake Gyllenhaal) katonával, akinek legutolsó emléke egy bevetés volt, ahol megsérült. Bizonyára te is kérdéseket tennél fel: mi ez az egész? Egy szimuláció, vagy megőrültem, egyáltalán hogyan kerültem ide? Ezzel nagyjából fel is vázoltam David Bowie fia, Duncan Jones második filmjének, a Forráskódnak alapszituációját.

Ha belegondolunk, akkor ez a szituáció mégsem idegen tőlünk. Egy ismeretlen világra születtünk, belecsöppentünk egy már meglévő kulturális, társadalmi, politikai környezetbe, ahol rengeteg ember vesz körül bennünket. Nem tudjuk hogyan kerültünk ide, nem tudjuk merre tart ez az egész világ, s azt sem tudjuk, hogy az egésznek van-e valami értelme. Aztán a legnyugtalanítóbb, hogy egyszer – nem tudjuk mikor, de akár bármikor – az életünk véget ér. Persze elméletek vannak, magyarázatok, de van-e kielégítő felelet számunkra? Az egész egy illúzió, vagy egy rossz tréfa?

A Biblia szerint is az élet egy utazás. A világ, amelyre születtünk halad a vég, a pusztulás felé, akik ezen a szerelvényen utazunk, mind elveszettek vagyunk. Mégis van remény, Jézus Krisztus jött, hogy megszabadítsa az embereket a biztos pusztulástól. A feladatunk pedig az, hogy másokat mentsünk, amíg van rá időnk. Talán ezért nem tudhatunk mindent, mert úgysem értenénk, s csak felesleges időtöltés lenne, ha meg akarnánk ismerni a teljes valóságot. A feladatunkat kell felismerni, s teljesíteni, mint a filmbeli Stevens pilótának, aki egy Sean nevű történelem tanár bőrébe bújt.

A film izgalmas, ugyanakkor logikai ellentmodásoktól terhelt. Persze ez a mozizás közben nem nagyon izgat bennünket. Sodródunk a történet által kreált valóságban, ahol lehetőség van arra, hogy a múltbeli eseményeket, de csak nyolc percet, egy különös szerkezet révén (melynek neve Forráskód) újraéljenek. A valóságban Colter Stevens félig halott állapotban fekszik egy szarkofágban, de tudatát rákapcsolják a vonatszerencsétlenség egyik áldozatának, Sean-nak az emlékezetére, s így próbálják kideríteni, hogy ki az elkövető.

Nem értjük? Nem is kell. Hiszen az egész egy nagy képtelenség. De talán ettől jó. Zavaró egy kicsit a tudományosság látszata a kvantummechanikáról és a párhuzamos világokról való magyarázkodások. A film a fenti gondolat mellett elgondolkodtat bennünket arról is, hogy létezik-e az a bizonyos sors, vagy végzet? Vagy életünket mi irányítjuk, s van szabad akarat?

A film a Mátrix filmhez hasonlóan a sors mellett teszi le a voksot. Ugyanakkor hirdeti, hogy a jövő jelenlegi döntéseink következménye. A film végén Stevens nemcsak a küldetését teljesíti, de meg is válátoztatja a jövőt és egy új idősíkot, univerzumot hoz létre, melyben a tömegszerencsétlenség meghiusul, s ő pedig boldogan él tovább utastársnőjével, Christionával (Michelle Monaghan). Elcsépelt, romantikus befejezés.

Milyen lett volna, ha úgy végződik a film, hogy mindeketten meghalnak a vonatban? Még egy kérdés, ami kétszer is elhangzik a filmben: mit tennél, ha tudnád, hogy csak egy perc maradt az életedből? A kérdést érdemes magunknak is feltenni. Persze egy perc nagyon rövid idő, nem sok minden fér bele, de ha úgy tesszük fel, hogy ha tudnánk, hogy csak egy napunk van hátra az életünkből, mit tennénk, akkor azon már érdemes lenne elgondolkodnunk.

Összességében egy jó kis film született, amiről érdemes beszélgetni. Akik kedvelték a Mátrixot vagy az Eredetet, ezt a filmet is szeretni fogják.

Megjelent: 1110 alkalommal

Média

Keresés az oldalon

Blog

  • Gyula Tv Áhítatok
    Gyula Tv Áhítatok Szeptember 29 és október 5 között engem kértek fel, hogy tartsam meg a reggeli áhítatokat a Gyula TV-n. Az elmélkedések…
  • Az Úr nem feledkezik el rólunk
    Az Úr nem feledkezik el rólunk Különleges istentiszteletre gyűltek össze a hívek és érdeklődők augusztus 11-én Szokolyán. Ezen a délelöttön volt a gyermektábor záróalkalma, valamint egy…
  • Fent voltunk a hegyen
    Fent voltunk a hegyen Az idei nyarunk sok programmal kezdődött. Egy hét angol, majd két hét gyermektábor után készültünk a gyülekezeti kirándulásra. Idén Erdélybe…

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Események

Események nem találhatóak