(0 szavazat)

A szociálpszichológiában gyakran használnak játékelméletet az emberek, illetve közösségek viselkedésének leírására. Mi, magyarok különösen jók vagyunk ezen a területen. Gondolhatunk Neumann Jánosra, aki elsőként fektette le ennek a tudományágnak az alapjait, de az 1994-ben Nobel-díjat kapott Harsányi János is ezen a területen kutatott.

Talán az egyik legismertebb játékelmélet, a fogolydilemma. Röviden így néz ki a játék: van két fogoly, akiket vallatnak, és mind a kettőnek ajánlatot tesznek. Ha az egyik vall, de a másik nem, akkor a vallomást tevő elmehet, míg a másik 10 évet kap; ha egyik sem vall, akkor 6-6 hónapot kapnak, ha mindketten, akkor 5-5 évet. A legjobb megoldás az lenne, ha semelyikük sem vallana, de az kockázatos megoldás, hiszen a másik reakcióját nem ismerik, nincs lehetőség kooperálásra. A legkisebb kockázata annak van, ha mindketten vallanak, de akkor jó sokáig ülhetnek mindketten a börtönben. A modell alkalmazható politikai események és más folyamatok leírására.

Vajon a keresztény életet milyen játékkal lehetne szemléltetni?

Egyesek talán az „egy perc és nyersz” játékra gondolnak. Számukra a hívő élet kis befektetéssel elért nagy nyereséget takar. De ez hazugság. Sajnos sok pásztor próbál híveket szerezni ilyen népszerű játék meghirdetésével. Az eredmény pedig gyakori csalódás és vereség. Valószínű, csak a hazug tanítók járnak jól a sok hiszékeny ember becsapásával.

A racionálisabb szemléletű keresztények a „gazdálkodj okosan” című játékot játsszák, ahol az életüket a józanészre építik, de a természetfelettinek nem sok hely marad benne. Kedvenc kulcsszavuk a bölcsesség. És valóban szép életet lehet így felépíteni, de ha őszintén nézzük ennek a játéknak a legfőbb motivációja, az önzés.

Tudom, vannak testvérek, akiket a „maradj talpon” című játék foglal le folyamatosan. Ők csak túlélni szeretnék valahogy az életet. Folyamatosan rohannak, aggodalmaskodnak, de semmi másra nincs idejük és energiájuk, mint kedvenc játékuk végzésével, mely fel is emészti őket teljesen.

Divatos a „ki nevet a végén?” játék is. Követői kicsit hasonló szemléletűek az „egy perc és nyersz” játékot játszókkal. Ők sem szeretnek szenvedni, meg fáradozni, de szeretnek örömködni, vidámkodni. Az sem jelent hátrányt, ha rövid távon nem jönnek be számításaik. A hit számukra pozitív életszemléletet takar. Az eddig áttekintett játékok mindegyike megtalálható a mai keresztény gyakorlatban, de egyik sem hasonlít a bibliai modellhez.

Meggyőződésem alapján, Isten inkább egy „mindent vagy semmit” játékra hívja követőit. Akik részt kívánnak benne venni, azoknak nagy kockázatot kell vállalniuk, tulajdonképpen mindenüket fel kell tenniük egy lapra. Ha tévednek, mindent elvesztenek, de ha nyernek, akkor megütik a főnyereményt. A főnyeremény kecsegtető, az örök élet, de egy módja van csak arra, hogy elnyerjük, ha készek vagyunk mindent letenni érte. Nagyon kockázatos. A többi játéknál nincs ekkora kockázat, de ez az igazi „játék”, a „játékok játéka”. Jézus Krisztus is ezt a játékot „játszotta”, amikor eljött erre a földre, „megüresített magát, szolgai formát vett fel”, letette dicsőségét, mennyei koronáját, és végül meghalt az emberekért.

Mindenét odaadta, hogy az üdvösséget megszerezze, ráadásul nem önmaga számára, hanem nekünk, bűnös embereknek. Isten ezek után „fel is magasztalta… mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb…”. (Fil 2,9) Voltak és vannak is, akik komolyan veszik ezt a „játékot”, mint Pál, aki Krisztusért mindent kárba és veszni hagyott (Fil 3,8); vagy Mózes, aki inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig tartó gyönyörűségét… mert a megjutalmazásra tekintett.” (Zsid 11,26) Vagyis a főnyereményre néztek, és ezért mindenről lemondtak. Jézus egy példázatában így írja le a keresztény élet „játékszabályát”:

„Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi a szántóföldet.” (Mt 13,44)

Csakis azokat illeti a főnyeremény, akik nagy kockázatot vállalva mindenüket odaadják Krisztusnak. Mint mindenütt, itt is vannak hamis játékosok, akik megpróbálnak kicsit csalni, hogy ne kelljen mindenről lemondaniuk. Szeretnék úgy megkaparintani a „főnyereményt”, hogy közben nem, vagy csak kevés dologról mondanak le szívesen. Apró áldozatokat még hoznak, ami még belefér, és jól esik nekik, ami kevés fáradtsággal jár együtt, de ami ezen túl van, az már számukra fanatizmus. Nem értik, mi más kéne még tenniük azon túl, hogy eljárnak vasárnaponként a templomba, vagy imaházba, rendszeresen adakoznak, és nem követnek el cégéres bűnöket. „Jó emberek”ők, akik méltónak bizonyultak Isten kegyelmére. De ez hazugság. Ők nem a „mindent vagy semmit” játékot játsszák.

Egy nehéz napon Isten próbára tette egyik követőjét, Ábrahámot, hogy komolyan gondolja-e „játékot”, valóban kész mindenről, még a legdrágábbról és legkedvesebbről is lemondani az életében. Elkérte tőle azt, akire évtizedeken keresztül várt, a fiát, Izsákot. Ábrahám pedig sikeresen vizsgázott. „Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, rárakta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére.”(1Móz 22,9) Az Úr látta, hogy Ábrahám még ezt is megtette volna a főnyereményért, ezért megkegyelmezett Izsáknak. Mások nem voltak ilyen „szerencsések”. Ezékiel fiatalember volt, amikor az Úr elvette tőle legdrágább értékét, feleségét. (Ez 24,15) Hirtelen halállal halt meg, és a próféta meg sem gyászolhatta. A nyereményért mindent? Valóban mindent? Kész vagy te is erre? Ne vádold magad, ha még ezt a döntést nem tudod megtenni.

Keresd Istent, s amikor meglátod az igazi főnyereményt, talán te is kész leszel majd erre a döntésre.

Megjelent: 1273 alkalommal

Blog

MBE hírei

Keresés az oldalon

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Következő események

Események nem találhatóak