(0 szavazat)

Mai rohanó világunkban, mikor ezernyi program közül választhatunk, jól meg kell gondolnunk azt, hogy mibe fektetjük bele az időnket. Ott van a munkahely, a közlekedés, a tanulás, a család, a barátok, a szabadidő eltöltésének számtalan módja, s közben Isten is hív arra, hogy neki szolgáljunk, hogy Vele időt töltsünk. Értékrendünk, szívünk állapota határozza meg, hogy mivel töltjük meg életünket, mire mondunk igent és mire nemet. 

Ancsel Éva, filozófus mondta, hogy „a sok, apró dolog, amivel foglalkozunk, agyonkötözi életünket, mint Gullivert a törpék.” Továbbvezetve ezt a képet, a megkötözött Gulliverek pedig képtelenek arra, hogy Istenre időt szánjanak. Folyamatosan szenvedek attól, s tudom szolgatársaim is, hogy nehéz ma az embereket elhívni egy programra, gyakran még a hívők is kihúzzák magukat a szolgálat felelőssége alól. Istentiszteleteinken sok fáradt arcot látok, akik az órájukra pislognak, s alig várják, mikor hangzik el végre, „az Úr közel”. 

Vannak, akik a megoldást az istentiszteletek átalakításában látják. Legyenek alkalmaink rövidek! A prédikátor maximum 20 percet beszéljen, hagyjuk ki a felesleges programpontokat! Imaházaink egyre jobban hasonlítsanak a gyorséttermekhez, ahol nem kell sokat várni az ételre, és azt gyorsan el lehet fogyasztani! De valóban elég ez? 

Hamis ígéretek

Miféle válaszokat kapunk, mikor Istenhez hívjuk az embereket? Persze nem az a lényeg, hogy mi hívjuk az embereket, hanem az, hogy az Úr szeretné hívni őket önmagához. Az egyik gyakori válasz a hamis ígéret. Sokan mondják, - talán azért, mert így könnyebb lerázni az embert – hogy elmegyünk, ott leszünk, aztán nem jönnek el. Már amikor ígéretet tették, tudták talán, hogy nem fognak eljönni. Jézus is beszélt ezekről az emberekről a két testvér példázatában. Mikor az apa kiküldi fiait a szőlőbe dolgozni a második ezt mondta: „Megyek, Uram – de nem ment el.” (Mt 21,30). 

Kifogások

A másik gyakori válasz a mentegetőzés. Hivatkozhatunk betegségre, munkahelyi elfoglaltságra, fáradtságra, egyéb programokra, a válasz ugyanaz, nem. Ismerek olyan embereket, akik profik, ha kifogásokat kell találni, hogy meg ne sértsenek, hozzáteszik: majd máskor. Máskor persze újabb kifogások jönnek. A nagy vacsora példázatában beszélt róluk Jézus. (Lk 14,15-24) Mikor a házigazda hívta a vendégeket, hogy jöjjenek, mert minden készen van, mindegyik mentegetőzni kezdett: az egyik földet vett, a másik ökröket, a harmadik megnősült. A tragikus az, hogy akik soha sem érnek rá Isten ügyére, azok ráérnek órákat a tévé előtt tölteni kedvenc műsorukat nézve, járni a bevásárlóközpontokat. Egy kérdést szeretnék feletenni, vajon mit szólnának a munkahelyünkön, az iskolánkban, ha nem mennénk be, mert épp nem érnénk rá?

Érdektelenség

A harmadik kategóriába tartozók nem ígérgetnek, nem mentegetőznek, egyszerűen megmondják, nem jönnek, nem érdekli őket a dolog. Ők azok, akiket a király menyegzőre hívott, de „nem akartak elmenni.” (Mt 22,3). Közönyösek, előítéletektől terheltek, bizalmatlanok, akiknek már elegük van abból, hogy mindenhova be akarják őket szervezni. Nem is sejtik, miközben elutasítanak, kidobják a szórólapokat, kitörlik az e-mailt, sms-t, hogy életük legnagyobb lehetőségét mulasztják el. 

Persze Isten türelmes, kegyelme nagy. Szeret annyira, hogy újból és újból megszólítson bennünket, hogy újra magához hívjon, de ha folyamatosan mentegetőzöl, lerázod, vagy elutasítod Őt, akkor egyszer Ő mond majd nemet neked. Előbb-utóbb Isten haragra gerjed (Lk 14,31), s másokat hív a menyegzőbe, a vacsorába, a szőlőjébe. A menyegző nem fog elmaradni, ha te nem mész el rá, kimaradsz belőle. Kérlek benneteket, soha ne mondjatok nemet Istennek. Mondjatok inkább nemet a bűnnek, a testnek, a különböző kedvteléseknek, ne engedjétek, hogy az apró dolgok benneteket is megkötözzenek!

Megjelent: 293 alkalommal

Kapcsolódó elemek

Blog

MBE hírei

Keresés az oldalon

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Következő események

Események nem találhatóak