(0 szavazat)

Jose Silva írt könyvet ebben a témában, melynek alcíme a gyógyítás és az öngyógyítás döbbenetes módja. A szerző azt ígéri, hogy 40 nap alatt elsajátítható módszere, mely működőképes. Ha nem is ilyen gyors sikert, de hasonlókat keresztény vezetők is mondanak követőiknek. A kérdés az, hogy becsapásról, vagy valóságos lehetőségről van-e szó. 

Be kell vallanom, mikor felkértek, hogy írjak cikket erről a témáról, akkor egy kicsit megijedtem. Nem vagyok benne biztos, hogy elég felkészült, és elég tapasztalattal rendelkezek, hogy megfogalmazzam a választ, csupán véleményem és igei látásom osztom meg veletek. 

Rossz tapasztalatok

Már megtérésem előtt részt vettem gyógyító alkalmakon. Kíváncsi voltam, csodára, szenzációra, bizonyítékra vágytam. Emlékszem egyszer egy összejövetelre, mikor Sopronban megtelt az egész sportcsarnok. Az előadó öt percben beszélt valamit a Bibliáról, de ez senkit sem érdekelt, hiszen nem ezért jöttek. Aztán jött a lényeg: az emberek sorba mentek előre, hogy kézrátétellel vegyék a gyógyulást. Senkit sem láttam meggyógyulni, de ez úgy tűnt senki mást nem zavar csak engem. 

Egy másik alkalommal Pesten vettem részt egy hasonló összejövetelen, ahol nagyon jó hangulat alakult ki. Az imádság után sorba mentek előre az emberek, hogy bizonyságot tegyenek arról, hogy Jézus hogyan gyógyította meg őket a fejfájásból, a torokfájásból és hasonló halálos (bocsánat a cinikus megjegyzésért) betegségből. Mellettem egy férfi ült tolószékben, akin látszott, nagyon szeretett volna gyógyulni, de nem történt semmi csoda. Szomorúan hagyta el a termet. Arra gondoltam, ha Jézus valóban gyógyított volna, akkor ezen az emberen segített volna.

Bizonyságok

De létezik egy másik szélsőséges tanítás is, amely egyenesen tagadja Isten gyógyító erejét. Némely teológus egészen odáig merészkedik, hogy kimondja a csodák a biblia mitológiai részét képezik. Az üzenetről ezeket a csodákat le kell fejtenünk, hogy előttünk álljon a valós Szentírás. Bultmann például vallotta, hogy a hitnek nincs szüksége bizonyítékokra, sőt az a hit, amely csodákat szeretne látni, nem is hit többé. 

Én hiszem, hogy Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Ő gyógyított mindenféle betegséget (Mt 4,23) földi szolgálata során, majd az apostolok által is sok jel és csoda történt a nép között (Csel 5,12). Ma is sok bizonyságot hallunk, hiteles gyógyulásokról. Nem szenzációkról, hanem valós csodákról. Édesanyám is súlyos daganattal küszködött, majd imádság után a daganat teljesen eltűnt. Az orvosok is csodálkoztak rajta. 

Egy jónak tűnő tanítás

Az interneten hallgattam egy amerikai prédikátor előadását a gyógyítással kapcsolatban. A népszerű lelkipásztor kijelentette, hogy az egyház szolgálatában az evangélium hirdetése csupán 50%, a másik 50% pedig a gyógyítás. Hangsúlyozta, hogy vissza kell hozni a „gyógyító kenetet” közösségeinkbe. Aztán kifejtette, hogy Jézus is minden beteget meggyógyított, és itt kezdett gyanússá válni a dolog. 

Jézus valóban sok beteget meggyógyított: leprásokat, vakokat, sántákat, vérfolyásosokat, süketeket… de nem igaz, hogy mindenkit. A Betesda tavánál például a „betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt” (Jn 5,3), de Jézus csak egyetlen embert gyógyított meg, egy 38 éve béna embert. A többit pedig ott hagyta. Nem mondhatjuk, hogy azért választotta ki ezt az egyet, mert neki volt hite, a többinek pedig nem volt. A történet folytatásából megtudjuk, hogy ez az ember nem igazán hívő módjára viselkedett később (14-15. versek).

Hogy mégis miért ezen az emberen segített Jézus? Nem tudjuk, titok, az Ő döntése, és mi csak meghajolhatunk ezen akarat előtt.

Nehéz lenne ugyanis megmagyarázni, hogy miért hallgat meg imát Isten az egyik esetben, és miért nem máskor. 

Óvakodjunk a szélsőségektől. Ez a pásztor például nem tudom, hogyan magyarázza meg azokat az eseteket, amikor nem történik csoda az imádság hatására.

Ki vétkezett?

Miért is vannak betegségeink? Sokan feltették már ezt a kérdést. És születtek is válaszok, legtöbbször nagyon sablonosak. Az ószövetségi zsidók körében elterjedt nézet volt, hogy a betegség, és minden más nyomorúság közvetlen oka a bűn. Jób barátai is látva társuk szenvedéseit azt feltételezték, hogy bizonyára valami nagy gonoszságot követhetett el emberük, hogy Isten így bünteti őt. De nagyot tévedtek. Jób betegsége próba volt, éppen feddhetetlensége miatt kérte ki a Sátán az életét.

De még Jézus tanítványai is hasonlóan gondolkodtak, példa erre az a történet, amikor egy születésétől fogva vak emberrel találkoztak és megkérdezték Mesterüket: „ki vétkezett: ez vagy a szülei…”? Jézus válasza ledönti hamis elképzelésüket, és teljesen új magyarázatot ad a betegségre: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.” (Jn 9,3) Vagyis Jézus azt mondja, hogy nincs értelme a betegség okát keresni, hanem a célja a lényeges. 

Bár betegnek lenni nem kívánatos állapot, de lehetőség arra, hogy az ember közelebb kerüljön Teremtőjéhez, Megváltójához. Ha valakinek az életében Isten azért engedi meg a betegséget, hogy csodát tegyen és így mutassa meg az Ő dicsőségét, akkor csodáljuk Őt nagyságáért, ha pedig valakit a betegség révén készít fel az örökkévalóságra akkor az is az Ő dicsősége.

Isten könyörül azon, akin könyörül, irgalmaz annak akinek akar (Róm 9,15), a mi feladatunk csupán az, hogy elfogadjuk az Ő döntését, bár az néha érthetetlen számunkra. 

Gyakran kellett meghajolnom Isten akarata előtt, mikor én másként szerettem volna. Emlékszem egy fiatal asszonyra, aki rákos beteg volt. Rengeteget imádkoztam, imádkoztunk érte, de mégis az Úr úgy döntött, hogy magához szólítja. Dicsőség Neki, halála előtt felkészült a Vele való találkozásra. Mi pedig elfogadtuk az Ő akaratát.

Gyógyítások ajándéka

Meg kell értenünk ennek a lelki ajándéknak a működését. Hogyan van az, hogy ha valaki megkapta ezt az ajándékot, mégsem képes mindig gyógyítani. Miért nem megy be egy kórházba például és gyógyít meg minden beteget? A választ Derek Prince-nél találtam meg, aki hangsúlyozza, hogy nem a gyógyítás, hanem a gyógyítások ajándékáról (többes szám) beszél a Biblia.

„Az én értelmezésemben ez azt jelenti, hogy valahányszor gyógyulás történik, akkor újabb és újabb ajándék átadására kerül sor azon a személyen keresztül, akinél a karizma megnyilvánul.” (A szellem ajándékai, 160. oldal)

Vagyis a hívő ember csakis akkor képes gyógyítani, ha egy adott esetben kap rá felhatalmazást, de nem minden esetben.

A mennyben nem lesz betegség

Amíg ez a világ fennáll, addig nem szűnik meg a szenvedés, a fájdalom, a nyomorúság, a halál, a betegség. Éppen azért, mivel ez a világ gonoszságban vesztegel, és el fog pusztulni, de felváltja majd az a korszak, amely tökéletes lesz. Abban valóban nem lesz halál, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom, „mert az elsők elmúltak.” (Jel 21,4) Mi arra a világra várakozunk, oda vágyódunk, oda készülünk. Isten adhat fizikai gyógyulást az életben, de egyszer úgyis meg kell halnunk. Sokkal fontosabb kérdés az, hogy a csodán túl magát Istent, az üdvösséget keressük-e. Nehogy úgy járjunk, mint az a kilenc leprás, akiket Jézus meggyógyított, de azután el is feledkeztek róla és meghaltak. Elsősorban Jézus Krisztusra, az Ő megváltására van szükségünk, mert mit használ nekünk ha az egész világot megnyerjük is, beleértve az egészséget is, de lelkünk kárt vall. (Mt 16,26)

Mi tehát a biblikus hozzáállás?

Véleményem szerint hinnünk kell Isten hatalmában. Imádkoznunk kell a betegekért, ahogyan az Újszövetség tanít bennünket. A gyülekezeti vezetők (vének) imádkozzanak a betegekért és kenjék meg őket olajjal (Jak 5,14)! De onnantól fogva bízzuk Istenre a döntést, és dicsőítsük Őt bárhogyan is alakul a helyzet. Ne csak testi segítséget akarjunk nyújtani a szenvedőnek, hanem lelkileg is bátorítsuk, vigasztaljuk!

Megjelent: 230 alkalommal
Tovább a kategóriában: « Kapaszkodj! Húsvétra készülve »

Blog

MBE hírei

Keresés az oldalon

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Következő események

Események nem találhatóak