(0 szavazat)

Sok ateistától hallom, hogy nem léteznek csodák, pedig csak ki kellene nyitnunk a szemünket, s észrevennénk a világ tele van csodával. Az élet jelenségeit megszoktuk, mert gyakran találkozunk velük, de attól még – ha egyszer megpróbálunk elgondolkozni ezeken a jelenségeken – rá kell jönnünk arra, hogy hatalmas csoda rejlik a háttérben.

Honnan származik például a lét, ezt a kérdést csak akkor tudjuk megválaszolni, ha megtaláljuk annak forrását, a Teremtő Istent.

Gyakran elgondolkozom azon, milyen sok feltételnek kellett teljesülnie ahhoz, hogy megszülethessek. Ha csak arra gondolok, hogy mi lett volna, ha édesanyám és édesapám, vagy azok szülei nem találkoztak volna. 

Nagyapám például katolikus papnak készült. Bécsben a teológián tanult, mikor megismerte nagymamámat, és úgy döntött inkább választja a családi életet, mint a papi hivatást.

1956-ban, mikor édesapám mégcsak kilenc éves volt, a család úgy döntött, elhagyja az országot. Nagyapám osztrák származású volt, így nem lett volna nehéz letelepedni “odaát”, de Isten ekkor is közbeszólt. Azóta is anekdota családunkban, hogy nagyapám mielőtt disszidáltak volna elindult, hogy utoljára körüljárja a várost, mikor hazaért felállt az asztal tetejére, s elszavalta a Szózatot. Az egész család sírásba fakadt ki, kicsomagoltak a bőröndből, s itthon maradtak.

A másik nagymamám apáca szeretett volna lenni, de mikor nagyapám megismerte azt mondta neki “anyáca leszel, nem apáca”. 

A háború idején nagyszüleim házát bombatalálat érte, “szerencsére” ők éppen nem voltak az épületben. Ez a nagyapám a vasúton dolgozott, állomásfőnök volt. Viszont felettesei többször úgy döntöttek áthelyezik nagyszüleimet másik városba. Ilyenkor költözött az egész család, bejárták a fél országot, s végül Sopronba kerültek. Hiszem, nem véletlen…

Édesapám kertészmérnök akart lenni. Érettségi után a Budapesti Kertészeti Egyetemre jelentkezett, ahol nem sikerült a felvételi vizsgája: Sopronban maradt.

Édesanyám énekesnő szeretett volna lenni. Jó hangja is volt, zenekarban is énekelt. Budapestre akarták szerződtetni, de nagyszüleim nem engedték: ő is Sopronban maradt, s így történhetett meg az, hogy ketten összetalálkoztak.

Hiszem azt, nem véletlenül történtek így az események a múltban. Rengeteg dolognak kellett ahhoz megtörténnie, csak az elmúlt fél évszázadban ahhoz, hogy megszülethessek. Én még nem is léteztem, de már Isten igent mondott életemre, ez már egy csoda. Jó tudni azt, amit Dávid is megértett Istenről:

“Te hoztál ki engem anyám méhéből…” (Zsolt.22.10.)

Mikor ezeken a tényeken gondolkodom megtelik szívem csodálattal az iránt az Isten iránt, Aki Úr mindenek felett, s Aki “megeleveníti a holtakat, és életre hívja a nem létezőket.” (Róm.4.17.)

A világ legnagyobb csodája is egy születéshez kötődik, mikor maga a világteremtő, mindenható, szent és igazságos Isten öltött testet egy fiúgyermekben: Jézus Krisztusban. Az emberek többsége akkor sem figyelt fel erre a csodára, azt gondolták: egy a sok közül, pedig Ő az, aki minden létezés legvégső célja, értelme és magyarázata, hiszen

“benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél és minden őbenne áll fenn.” (Kol.1:16-17.)

Figyeljünk tehát mi is a születés csodájára, különösen arra az egy születésre, amely kétezer éve Betlehemben történt, mert ez a születés ad értelmet minden más születésnek, életnek.

Megjelent: 653 alkalommal

Blog

MBE hírei

Keresés az oldalon

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Következő események

Események nem találhatóak