(1 szavazat)

A fél világ focilázban él, az emberek figyelme ezekben a napokban Oroszországra irányul, ahol zajlanak a 21. labdarúgó világbajnokság mérkőzései.

Lesznek a VB-nek nagy győztesei, vesztesei, lesznek emlékezetes pillanatai, amikről még sokáig beszélni fognak, de egy valami biztos még mindig varázsa van ennek a sportnak. 

Játék ez, vagy komoly valóság? – gondolkodtam el a nagy kűzdelmeket látva, s közben eszembe jutott Pál apostol korintusi levele. 

A levél egyik fejezetében az életet Pál egy nagy versenyhez hasonlítja, mondhatnánk, olyan az élet, mint egy nagy futballmérkőzés. Van tétje: valaki győz, s hervadhatatlan koszorút nyer, s valaki veszít s megszégyenülten távozik az élet stadionjából. A mérkőzésen a sportolók minden erejüket beleadva futnak, vállalva azt is, hogy lesérülnek, s mindezt csak azért mert előttük lebeg a cél: az a dicsőség, ami a győzteseknek jár. 

A játékosok hónapokat edzettek azért, hogy jó eredményeket érjelek el a világversenyen. Ügyeltek az étkezésükre, a testi, lelki kondíciójukra, gyakran leküzdve fáradtságukat, testi kívánsagaikat is. A lelki életben is szükséges a jó kondíció, a rendszeres edzés, felkészülés. A helyes táplálkozás, a Biblia olvasása, tanulmányozása, az imádkozás, a közösségbe járás. Nekünk is gyakorolnunk kell az “önmegtartóztatást”, hogy hervadhatatlan koszorút nyerjünk (1Kor 9,25), még életünket sem kímélve kell végeznünk szolgéálatunkat! Ha a sportolók ezt egy mulandó, világi dicsőségért készek megtenni, nekünk hívőknek mennyivel inkább meg kellene ezt tennünk az örökkévaló jutalom reményében.

A pályán két csapat van, akik egymás ellen harcolnak. Az életben is leegyszerűsítve csak két csapat létezik, Isten országa és a világ. Nekünk is ismernünk kell az ellenséget, a Sátán stratégiáját, mesterkedéseit, hogy a Bárány vérével és a bizonyságtételünkkel legyőzhessük őt. (Jel 12,11)

Az is bizonyos, hogy csak az a csapat nyerhet, amelyik szabályszerűen kűzd. Az életben gyakran hisszük, hogy figyelmen kívül hagyva erkölcsi szabályokat, mindenkin átgázolva elérhetjük céljainkat. S valóban gyakran kifizetődőbbnek tűnik ez a játék, de a végelszámolást tekintve csak az nyer hervadhatatlan koszorút, aki ismeri a szabályokat, s annak megfelelően harcol. A pályán is van egy játékvezető, egy bíró, aki sípjába fúj, ha szabálytalanságokat lát. Az életben Isten, a Bíró, akinek hatalmában áll “sárgalapokat” vagy “piroslapokat” is adni, ha nem megfelelően éljük az életünket.

Aztán azt is látnunk kell, hogy a foci csapatjáték. Lehet önzősködni, de eredményes az ember csak csapatban lehet. Ezt is meg kell tanulnunk nemcsak a sportban, de az életünkre nézve is. A gyülekezetben is lehetnek kiváló tehetségek, de csak együtt lehetünk győztesek, együtt tudjuk teljesíteni Megváltónk küldetését. Mai individualista világunkban, amikor mindenki az önmegvalósításról beszél, tanulhatunk a labdarúgóktól, akiknek csapatban kell gondolkodniuk és játszaniuk, különben eredménytelenek lesznek.

A pályán nem is kell mindenkinek gólt rúgni. Vannak védőjátékosok, van kapus is, aki nagyon ritkán merészkedik az ellenfél térfelére. Nem mindenkinek ugyanaz a feladata a gyülekezetben sem. Fontos, hogy mindenki megtalálja a saját helyét, “posztját”, csak akkor tud igazán jó eredményt elérni az életben.

Pál apostol írta: “Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem ismeretlen a cél…” (1Kor 9,26)

Képesek vagyunk-e mi is a mennyei célra tekintve élni életünket, s úgy harcolni, hogy ne kelljen a sípszó után szégyenkeznünk azért, amit, s ahogy tettünk? Még tart a mérkőzés, a nézőtéren minden szem bennünket figyel, a mennyei seregek nekünk szurkolnak. Hogyan fogunk teljesíteni, mi lesz a végeredmény, amikor a Mennyei Bíró lefújja az életünket?

Vannak, akik csak most kezdik, vagy kezdték el a “játékot”, és vannak akik már a második félidőben, vagy a második félidő hajrájában, netán a hosszabbításban tartanak. De mindenkire érvényes, hogy addig nem szabad abbahagyni a futást, amíg a mérkőzés véget nem ér. Utána mehetünk zuhanyozni, pihenni!

Vannak, olyanok, akik a kispadra szorultak, akik lesérültek, vagy megsértődtek, vagy önmagukat ültették a pályán kívülre. Nekik is szól a felhívás, vissza a pályára, vissza a küzdelembe, ne éld le úgy az életedet, hogy mindig a periférián mozogtál csak. Kényelmes, de nem túl dicsőíéges az ilyen élet!

Kedves Testvérem! Kívánom, hogy nyerd el, nyerjük el az élet koszorúját!

Megjelent: 228 alkalommal
Tovább a kategóriában: « Reformáció 500

Blog

  • Öröm a mennyben és a földön
    Öröm a mennyben és a földön 2018. június 17-én délután teljesen megtelt a váci baptista imaház, ahol bemerítést tartott a helyi gyülekezet. Hét megtért keresztény tett…
  • Elég legyen! Legyen elég!
    Elég legyen! Legyen elég! Február 10-én immár harmadik alkalommal rendezte meg a Váci Baptista Gyülekezet 25+ konferenciáját. Az idei találkozó témája a megelégedés volt.…

MBE hírei

Keresés az oldalon

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Következő program

A JavaScript hibás vagy nem fut.

Következő események

21okt.
2018. 10. 21.
Hálaadónap Szokolyán
26okt.