A tragédia kapcsán hamar megjelentek az értelmezések. Sokan politikai, vallási hovatartozásuknak megfelelően próbáltak magyarázatot találni a tűzesetre. Előkerültek a divatos összeesküvés elméletek, nem kevesen ezt a szomorú eseményt is felhasználták arra, hogy előítéleteiknek, gyűlöletüknek hangot adjanak.
A jobbérzésű hívők inkább imádkoztak. Megható volt látni, ahogy a még lángoló templom körül, miközben a tűzoltók végezték hősies feladatukat, az emberek fohászkodnak, letérdelnek, vagy Istent magasztalják. Azt is jó volt hallani, hogy megmozdult az egész világ. Folyamatosan érkeznek a felajánlások az újjáépítés költségeihez a világ minden tájáról. Adakoznak katolikusok, protestánsok, ateisták, zsidók és muszlimok, és ki tudja hány nemzetiségű és vallású közösség. Nem kétséges, hogy ezt az értékek meg kell óvni a következő generációk számára.
Még nem láthattam szemeimmel ezt az épületet, de remélem, hogy a megújult templomba egyszer majd én is ellátogathatok!
Amit számomra ez a tragédia üzent, az kapcsolódik a virágvasárnap ünnepéhez. A tűzeset előtt egy nappal olvashattuk az evangélumi történetekben Jézus Krisztus bevonulásáról Jeruzsálembe. A beszámolók említést tesznek arról, hogy a farizeusok próbálják elhallgattatni az éneklő sokaságot. Még Jézust is utasítják, hogy szóljon nekik, ne kiáltsanak hozsannát. Akkor Krisztus ezt válaszolta nekik: “Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak a kövek fognak kiáltani.” (Lk 19,40)
Jézus szavai negyven évvel az elhangzásuk után beteljesedtek, amikor a rómaiak lerombolták Izrael fővárosát és benne a templomot, melyből csak egy kis fal maradt épen, a siratófal. Jeruzsálem nem fogadta be Királyát, elhallgatott a dícséret, majd a kövek kiáltottak.
Most Európában is kezd elhalkulni a Király magasztalása. Itt most nem akarok újjal mutogatni nyugatra, érvényes ez ránk nézve is, magyar keresztényekre. Nehogy azt gondoljuk, hogy a párizsiak, vagy a franciák bűnösebbek lennének nálunk, ezért érte volna utól őket a bűntetés. (vö: Lk 13,1-5)
Elhallgattunk, bezárkóztunk imaházaink falai közé. Sok a botrány Jézus követői között, egyesek hatalmi törekvésekre használják a Szentírást, hiányzik az igazi szeretet, a hiteles hívő magatartás. Kedvteléseinknek élünk, a pénz és a fogyasztás bűvöletében élünk. Elhallgattunk, talán még elvétve hallani őszinte szót, imádságot, dicséretet, de oly halkan szól, melyet elnyom a világ zaja.
Most a kövek kiáltottak. Hangosan, hogy mindenki felfigyeljen rá, és talán eljut ez az üzenet újra az emberekhez, és felráz bennünket tévelygéseinkből, önigazolásainkból, képmutatásainkból.
Kívánom, hogy értsük ezeknek a köveknek a sikolyát, késztessen minket övizsgálatra és bűnbánatra, aztán megtérésre és valódi Krisztus követésre, szolgálatra! Legyen igazi az idei húsvétunk!
