Nyomtatás
(0 szavazat)

Az egyiptomi fogságból menekülő zsidó nép csapdába került a Vörös tengernél. Egyik oldalról a fáraó seregei közeledtek, a másik oldalról pedig a széles és mély víz állta útjukat. Harapófogóba kerültek, melyből emberileg nem volt kimenekedés. Nagy félelem fogta el őket, érthető módon. Megadhatták volna magukat, de az a biztos halálukat jelentette volna, vagy megpróbálkozhattak volna a harccal, mely ugyancsak hasonló eredményt hozott volna.

Ezen az éjszakán azonban az Úr megmutatta ismét a hatalmát Izraelnek. Mózes által bátorítja őket, hogy az „Úr harcol” értük.

Ha nem is ilyen, de más frusztrált helyzetbe bele kerülhet az életünk. Mikor úgy érezzük nincs megoldás, nincs kiút. Lehet az egy anyagi probléma, egy kapcsolati válság, egy munkanélküliség, vagy egy függőség. Hiába próbálkozunk olyankor, hogy megoldást keressünk, nem találunk. Minél jobban próbálkozunk, annál jobban leterhelődünk. Ismerős ez az érzés?

Van-e hitünk és bizalmunk arra, hogy az Úr egy olyan megoldást mutathat, amire mi nem is gondoltunk volna?

Izrael számára a Vörös tengernél egy olyan megoldás adódik, melyet emberi ésszel nem lehetett elképzelni. Ki hallott még olyat, hogy egy tenger kettéválik, és száraz lábbal kelnek át rajta az emberek?

Ha Istenben bízunk, akkor mi is megtapasztaljuk az Ő csodáit. Olyan utak nyílnak előttünk, melyekre nem is gondoltunk volna!

„Létezik-e valamiféle okunk arra, hogy ne higgyünk Istenben? Megszegte-e Isten valaha is akár egyetlen ígéretét is? Kihívást intézek minden hitetlen vagy kételkedő felé, hogy mutasson rá Istennek akár egyetlenegy olyan ígéretére is, amelynek beteljesítését elmulasztotta volna.” (D. L. Moody)

Áhítat 2017. január 22.

Megjelent: 605 alkalommal