(0 szavazat)

Léteznek divatos kifejezések, amiket egy időre felkapnak emberek és használják ha kell, ha nem. Ilyen szó lett a mai magyar közéletben a normalitás. Elhangzik politikusok, újságírók, de egyházi vezetők szájából is.

A normalitás valamely normához, szabályrendszerhez való alkalmazkodást jelent. Felmerül azonban rögtön a kérdés, mely normához kell idomulnunk, mit nevezünk normálisnak? Arisztotelészi nikomakhoszi etika értelmében kell lennie egy tökéletesen “normálisnak” ahhoz, hogy meg tudjuk mondani, mihez viszonyítva valami “normális” vagy “abnormális”.

Keresztény emberként könnyű dolgunk van. Már vasárnapi iskolások is meg tudják adni a választ, hogy a Biblia, vagy még inkább maga a Szentháromság egy Isten a “norma”. Ő a szent, a tökéletes, akiben semmi gonoszság nincsen. Hozzá kell formálódnunk, mivel Ő képére és hasonlatosságára teremtett bennünket. Eddig teljesen tiszta a dolog.

Nekem amivel problémám van, hogy ezt a kifejezést legtöbbször valakik ellen, valakikkel szemben használják. Hovatovább ilyenkor azt üzeni a használója, hogy én “normális vagyok”, nem úgy mint te. Végső soron ilyenkor az ember észrevétlenül önmagát teszi normává. Azt mondja, hogy olyannak kell lenned, mint amilyen én vagyok. Ezt nevezi a Szentírás ítélkezésnek.

“Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amiben más felett ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed, miközben ítélkezel!” Róm 2,1

Miközben másokat abnormálisnak tartunk, magunk is azok vagyunk. Lehet nem ugyanabban a dologban, de másban biztosan. Itt tehát a törvénykezés egy mai megjelenési formájával találkozunk.

Nehéz felismerni és beismerni, azt a bibliai igazságot, hogy nem vagyunk különbek. Pál apostol a rómaiaknak ezt írja: “Mi tehát az igazság? Különbek vagyunk? Egyáltalán nem! Nincsen igaz ember egy sem, nincsen aki értse, nincsen aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien vétkeztek, és nincsen aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem…Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.” Róm 3,9-23

Mindannyian Isten kegyelmére, Jézus Krisztus megváltására szorulunk. Nincs senki, aki kiérdemelné az Úr jóindulatát, mindannyian a pokol bűntetését érdemelnénk, de Isten másként döntött. Ő szereti a bűnöst és kész volt érte odaadni egyszülött fiát. Különbség csupán annyi, hogy valaki ezt felismeri és hisz Jézus Krisztusban, belekapaszkodik Isten mentő szeretetébe, valaki pedig ezt elutasítja.

Mondahatjuk-e azt, hogy akik már hiszünk Istenben mi már “nomálisak” vagyunk és így jogunk van mások felett ítéletet mondani? NEM! Lehetetlenné vált a dicsekedés (Róm 3,27), - mondja Pál. Nincs semmi érdemünk. Egyébként pedig, ha igazán őszinték vagyunk, be kell vallannunk, hogy még hívőként is van küzdelmünk a bűnnel.

Ha valaki valóban megtért, hitre jutott, annak keresztül kellett mennie azon a krízisen, hogy javíthatatlan bűnösnek látta önmagát, a kereszten megpillantotta egyedüli reménységét, a Megváltó Jézus Krisztust. Az ilyen ember nem tartja és nem is tarthatja magát jobbnak másoknál, mert akkor következetlenné válna. Még Pál sem dicsekedett, pedig test szerint megtehette volna. Hivatkozhattott volna származására, buzgóságára, neveltetésére, de mindezt kárnak és szemétnek ítélte Krisztusért (Fil 3,7), ő egyedül gyengeségeivel dicsekedett, ha ezt lehet nevezni dicsekvésnek. (2Kor 12,9)

Akkor tehát nem mondhatunk véleményt etikai kérdésekben? Természetesen nem erről van szó, de tegyük ezt azzal az alázattal, hogy azt is elmondjuk, hogy mi sem vagyunk jobbak. Ha nem is ugyanazzal a bűnnel küzdünk, mint ami felett ítéletet mondanánk, másban mi is jócskán benne vagyunk, vagy voltunk. Ha pedig sikerült valamiből megszabadulnunk, az sem a mi érdemünk, hanem azé, aki minket megszabadított.

Én nem voltam “normális” és most sem vagyok az. Isten kegyelmére szorulok, aki szeret engem. Az Ő szeretetéről és megváltásáról szeretnék szólni az embereknek, mert engem is az evangélium üzenete ragadott meg és változtatott meg és változtat jelenleg is.

Merényi Zoltán

Megjelent: 230 alkalommal Utoljára frissítve: hétfő, 19 augusztus 2019 08:46

Keresés az oldalon

Blog

  • Az Úr nem feledkezik el rólunk
    Az Úr nem feledkezik el rólunk Különleges istentiszteletre gyűltek össze a hívek és érdeklődők augusztus 11-én Szokolyán. Ezen a délelöttön volt a gyermektábor záróalkalma, valamint egy…
  • Fent voltunk a hegyen
    Fent voltunk a hegyen Az idei nyarunk sok programmal kezdődött. Egy hét angol, majd két hét gyermektábor után készültünk a gyülekezeti kirándulásra. Idén Erdélybe…
  • Angol tábor 2019
    Angol tábor 2019 Június 17-21 között szerveztük meg a már hagyományosnak mondható angol táborunkat a gyülekezetünkben. Ismét amerikai barátaink: Beth, Bonita és Carol…

MBE hírei

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Események

Események nem találhatóak