(0 szavazat)

Ezekben a nehéz napokban, amikor az egész világot a félelem, a kétségbeesés jellemzi, mikor az emberek szíve tele van kérdésekkel, akkor nagy kérdés, hogyan reagáljunk erre hívő emberek.

Többen feltették nekem az elmúlt napokban is ezt a kérdést. Voltak, akik azt mondták, hogy felesleges a pánik, mi hívők vagyunk, nekünk nem kell félnünk, minket megóv az Úr minden veszedelemtől, ne is törődjünk a korona vírussal, folytassuk az életünket, ahogyan megszoktuk. Mások természetesen pont az ellenkezőjét mondták, és szinte apokaliptikus víziókat láttak maguk előtt, ezzel ijesztgetve környezetüket is.

Én is sokat gondolkodom, imádkozom, mi a helyes magatartás. Néhány ige elém került, ezeket szeretném veletek megosztani.

Az elmúlt időszakban vasárnap délutánonként a bölcsességről tanultunk. Olvastunk arról, hogy a bölcs ember jó döntéseket tud hozni és ez meglátszódik kapcsolataiban, munkájában, beszédében, pénzkezelésében, alázatában és lehetne tovább sorolni. Most is bölcsességre van szükségünk! Nézzük tehát hogyan viselkedik egy bölcs ember a “veszedelem” idején!

“Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják.” Péld 22,3

Nem gyávaság tehát ha ebben az időszakban kivonulunk a világból, és otthon maradunk, ha távol tartjuk magunkat a programoktól, a személyes találkozásoktól.

Hasznos lehet ez az időszak – különösen ha belegondolunk, hogy nagyböjt van -, hogy egy kicsit elcsendesedjünk, átgondoljuk életünket, hitünket, céljainkat, kapcsolatainkat. Rendet tegyünk fejünkben és szívünkben.

Ezekben a napokban kiderül, mennyit ér a hitünk. Csak az tart meg bennünket, hogy az alkalmakat látogatjuk, vagy ennél erősebb a kapcsolatunk az Úrral? Csak akkor olvasunk Bibliát és imádkozunk, ha imaházba megyünk, vagy tesszük ezt otthonainkban is, családi körben?

Természetesen szükség van a közösségre, és várjuk is, hogy ismét együtt imádkozhassunk és dicsérhessük Istent, de egy ilyen helyzet nem gyengítheti meg hitünket, meggyőződésünket. Sőt, én azt remélem, és azért imádkozom, hogy ez a körülmény is a javunkra váljon, ahogyan azt az oly sokat idézett igevers is mondja:

“Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.” Róm 8,28

Imádkozzunk embertársainkért, döntéshozókért, betegekért, az egészségügyben dolgozókért!

Hiszem, hogy ez a szituáció a missziót segíti. Isten újból megrázza a földet, elveszi azokat a kapaszkodóinkat, amikbe bíztunk. Gördülékeny életünk most bizonytalanná válik. Az intézmények működése akadozik, a szokásos napi rutinunk kizökken.

“Az Úr a Serek Ura eltávolít Jeruzsálemből és Júdából mindenféle támaszt: minden támaszt, amit a kenyér, minden támaszt, amit a víz nyújt…” Ézs 3,1

Amikor “támaszaink” meginognak, és felismerjük gyengeségünket, kiszolgáltatottságunkat, törékenységünket, akkor ismerjük fel igazán mennyire szükségünk van Istenre, az egyetlen támaszunkra!

Imádkozzunk azért, hogy a világ is jusson el erre a feleismerésre, és segítsük az embereket ebben a folyamatban szavainkkal, beszélgetéseinkkel, internetes megnyilatkozásainkban is. Hiszem, hogy az egyházaknak, a hívő embereknek ebben a helyzetben is feladatuk van! Az imádságon túl, egymás bátorítása, megmutatni, hogy bármi is történik körülöttünk, van remény! Figyeljünk a legkiszolgáltatottabbakra, az idősekre, a szegényekre, ne hagyjuk őket magukra! Használjuk a modern technológia adta lehetőségeket, a telefont, az internetet a kapcsolatok ápolására!

Végül nagyon fontos, hogy ne rettegjünk! Az is lehet, hogy rosszabbodik a helyzet, hogy magunk, vagy szeretteink is megfertőződünk a vírussal, de akkor is tudjuk, hogy Isten kezében van az életünk.

“Ne lágyuljon meg a szívetek, és ne féljetek, ha hírek hallatszanak a földön, ha egyik esztendőben ez a hír járja, a másik esztendőben az a hír, és ha erőszak lesz is a földön, és uralkodó tör uralkodó ellen!” Jer 51,46

Ezt Jeremiás akkor írta a népnek, mikor azt éppen Babilonba hurcolták, amikor templomukat lerombolták, családjaikat szétszakították, amikor minden, ami fontos volt számukra elveszett. Mert minden elveszhet, de az Úr örökre ugyanaz marad! Olyan szépen fogalmaz Luther Márton ismert énekében:

“Kincset, életet, hitvest gyermeket mind elvehetik. Mit ér ez őnekik? Miénk a menny örökre!” (Luther Márton: Erős vár a mi Istenünk)

Jeremiás úgy folytatja, hogy “Babilonnak is el kell esnie…” (Jer 51,49). Egyszer véget ér ez a rémálom, és újra visszatérünk Izraelbe. Lesz még istentisztelet, lesz még éneklés, lesz még ünnep… Egyszer – reméljük minél hamarabb – vége lesz a koronavírusnak is és ismét helyre áll a rend. De talán mi sem ugyanúgy jövünk ki belőle, ahogyan belekerültünk, hanem helyreállva, megújulva, megerősödve hitünkben. Izrael bálványai miatt került fogságba, de a fogság alatt visszatértek az egy igaz Istenhez. Történjen ez velünk is!

Imádkozzunk tehát, ne rettegjünk, bátorítsuk egymást és maradjunk veszteg ebben az időben! Hiszem, hogy amint Mózes által üzente az Úr Izraelnek, úgy üzeni nekünk is:

“Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!” 2Móz 14,14

Merényi Zoltán

Megjelent: 1692 alkalommal
Tovább a kategóriában: « Elvárások

Keresés az oldalon

Blog

  • Öröm a mennyben és a földön
    Öröm a mennyben és a földön 2020. január 26-án délelőtt csordultig megtelt a Gyulai Baptista Gyülekezet imaháza, még az előtérben is ültek emberek, akik kivetítőn keresztül…
  • Gyula Tv áhítatok 2020. január
    Gyula Tv áhítatok 2020. január 2020. január 19 és 25 között én tartom a napi áhítatokat a Gyula TV-n. A héten a Tékozló fiú (Lk…
  • Gyula Tv Áhítatok
    Gyula Tv Áhítatok Szeptember 29 és október 5 között engem kértek fel, hogy tartsam meg a reggeli áhítatokat a Gyula TV-n. Az elmélkedések…

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Események

Események nem találhatóak