Ezzel a cikkel emlékezem Bindes Ferenc, római katolikus atyára, lelki testvéremre, aki a közelmúltban érkezett meg a mennyei hazába. Még 1999-ben készítettem vele ezt az interjút.
Miközben ezeket a sorokat írom, Dél-Amerikában kilencezer helyen lángol az esőerdő, de a világ más pontjain is hasonló a helyzet. Egyes kutatók szerint az összeomlás szélére került a trópusi ökoszisztéma. Nemcsak a föld tüdejeként emlegetett fák milliói hamvadnak el, hanem azok a pótolhatatlan növény és állatfajok, amik ott élnek. Felbecsülhetetlen a veszteség. És itt nem dollármilliárdokról van szó, sokkal többről, ami pénzben felbecsülhetetlen.
Léteznek divatos kifejezések, amiket egy időre felkapnak emberek és használják ha kell, ha nem. Ilyen szó lett a mai magyar közéletben a normalitás. Elhangzik politikusok, újságírók, de egyházi vezetők szájából is.
Különleges istentiszteletre gyűltek össze a hívek és érdeklődők augusztus 11-én Szokolyán. Ezen a délelöttön volt a gyermektábor záróalkalma, valamint egy ikerpár bemerítésére is sor került.
A táborban negyven gyermek vett részt. A hét témája a szavak nélküli könyv volt. Az istentiszteleten a táborozók beszámoltak a tanultakról, elénekelték énekeiket.
Az ünnepi alkalmat Merényi Zoltán, a gyülekezet volt lelkipásztora vezette. Igehirdetésében a bemerítkezőkhöz és a résztvevőkhöz is szólva elmondta, hogy egyedül Isten az, aki tökéletesen hűséges. Benne sohasem csalódunk, Ő nem feledkezik el rólunk, még akkor sem, amikor mi elfeledkezünk róla. Ézsaiás könyvének 51. fejezetében olvashatjuk, hogy az Úr a tenyerébe véste be nevünket, így a most bemerítkezők, Szebedy Veronika és Bodza nevét is. A fehér ruhások bizonyságtételükben elmondták, hogy bár keresztény családban nőttek fel, sokat hallottak édesanyjuktól Jézus Krisztusról, de mégis távol kerültek Tőle.
Szüleik elváltak, majd elszakadtak régi közösségüktől. Egy váci angol táborba kaptak meghívást a lányok, ahol megtapasztalták a fiatalok befogadó szeretetét. Elkezdtek járni az ifjúsági órákra, majd a tanítások és beszélgetések hatására hit ébredt a szívükben. Verőcére költöztek és elkezdtek bekapcsolódni a szokolyai gyülekezetbe. Reményünk szerint az Úr tovább folytatja majd a jó munkát, amit ebben a családban elkezdett.
A bemerítést követően a lelkipásztor felhívást intézett a jelenlévőkhöz, ha van valaki, aki szeretné élete legfontosabb döntését meghozni, ne halogassa. Több gyermek és felnőtt is felemelte a kezét a hívásra és imádkoztak kegyelemért. Imádkozunk azért, hogy ne csak egy fellángolás legyen ez életükben.
Igehirdetés a Gyulai Baptista Gyülkezetben 2019. július 14-én. Igét hirdet: Merényi Zoltán, lelkipásztor. Ige: Lukács evangéliuma 10.25-35
Az idei nyarunk sok programmal kezdődött. Egy hét angol, majd két hét gyermektábor után készültünk a gyülekezeti kirándulásra. Idén Erdélybe utaztunk a Retezat Nemzeti Parkba. Sok előkészület előzte meg az utazást, mivel több mint 120-an jelentkeztek a táborba.
A tábor lelki témája: életünk ideje volt. Végigjártuk az életutunkat, előadásokat hallgattunk a család, a munka, a pihenés, a csendesség idejéről, majd kis csoportokban dolgoztuk fel a felmerült kérdéseket. Jó volt tapasztalni, ahogyan Isten megnyitja szíveinket egymás felé. Őszinte beszélgetések jellemezték az egész hetünket.
Egyik este vendégünk volt Bódis Miklós testvér, aki a hátszegi medence egyetlen magyar nyelvű lelkipásztora. Kis közösséget vezet kitartóan immár húsz éve. Tanulságos volt bizonyságtétele, melyből láthattuk, hogy Isten a nehézségeken is keresztül vezeti az embert. Bódis testvér nyomatékosan beszélt arról, hogy ragadjuk meg a megtérés lehetőségét, ne szalasszuk el a kegyelmi időt!
A tábor vezetője Jonica testvér is bizonyságot tett a táborban folyó missziós munkáról, elhívásról. Minden évben hátrányos helyzetű gyermekeket táboroztatnak a Retezáton, Románia legszegényebb vidékéről. A táborokban 150 gyermek vesz részt, többségük életében először hall Jézus Krisztusról. Jonica testvér beszámolt arról, hogy hatalmas csodákat élnek meg a táborokban.
A lelki programok mellett két nap kirándulást is szerveztünk. A bátrabbak megmászták a Retezát hegyeit. Fent voltak közel 2500 méter magasságban. Akik nem vállalták a hosszú túrát, azok elmehettek Dévára és Vajdahunyadra, várat és várost nézni. Jó volt látni a történelmünk szempontjából fontos helyszíneket élőben. Meglátogattuk az őraljaboldogfalvai református templomot, mely XIII. századból származó freskókat tartalmaz.
Egyik napon kipróbálhattuk a táborban a falmászást, és lecsúszhattunk a kötélpályán is. Nagy élmény volt ez fiatalnak és idősebbeknek egyaránt.
Isten áldását tapasztaltuk a záróalkalmon, amikor lelkipásztorunk arra hívta fel a gyülekezet figyelmét, hogy tegyünk egy lépést Isten felé. Voltak ketten, akik megtették az első lépést és átadták életünket Jézus Krisztusnak. Isten áldja az új életüket. Mások odaszánták magukat a bemerítésre, a szolgálatra, a megszentelődésre. A látható döntéseken túl is tapasztaltuk, hogy az Úr sok mindent végzett a szívekben, kapcsolatokban. Bízunk a reményteljes folytatásban!
Merényi Zoltán
© Copyright 2021 Tükör által homályosan Joomla Templates by JoomDev