Hitélet

Hitélet (21)

Nem megyek

Mai rohanó világunkban, mikor ezernyi program közül választhatunk, jól meg kell gondolnunk azt, hogy mibe fektetjük bele az időnket. Ott van a munkahely, a közlekedés, a tanulás, a család, a barátok, a szabadidő eltöltésének számtalan módja, s közben Isten is hív arra, hogy neki szolgáljunk, hogy Vele időt töltsünk. Értékrendünk, szívünk állapota határozza meg, hogy mivel töltjük meg életünket, mire mondunk igent és mire nemet. 

MI és ŐK

Én nem Te vagyok, Te nem Én vagy – nem újdonság ez a felismerés, de ha belegondolunk ennek értelmébe, akkor eljutunk az emberi létezés egyik legnagyobb korlátjába és kihívásába, amit egy XX. századi filozófus így fogalmazott meg: „a másikat lenni én nem tudom.”

Szelídség, a betört vadság

Sokszor nehézségbe ütközünk, ha gyakran használt fogalmainkat próbáljuk definiálni. Igy vagyunk talán a -ben leírt lélek gyümölcsének kilenc erényével. Mindenki tudja mit jelent a szeretet, öröm, békesség…, de ha meg kell magyarázni sokan vagyunk vele úgy, mint Marcus Aurellius az idővel: „Ha tőlem kérdezik, tudom. (mit jelent) Ha meg akarom magyarázni a kérdezőnek, nem tudom.”

Gyógyíthatsz

Jose Silva írt könyvet ebben a témában, melynek alcíme a gyógyítás és az öngyógyítás döbbenetes módja. A szerző azt ígéri, hogy 40 nap alatt elsajátítható módszere, mely működőképes. Ha nem is ilyen gyors sikert, de hasonlókat keresztény vezetők is mondanak követőiknek. A kérdés az, hogy becsapásról, vagy valóságos lehetőségről van-e szó. 

Húsvétra készülve

A kereszténység legnagyobb ünnepe a húsvét, amikor Jézus Krisztus halálára és feltámadására emlékezünk. Ez a két esemény ad legitimitást hitünknek, értelmet életünknek. Egy lelkipásztor fogalmazott úgy, hogy a hívők számára minden vasárnap húsvét, ugyanis minden istentiszteleten a feltámadott Krisztust ünnepeljük, ezért nagyon sok templom és imaház falán szerepel a következő igevers: „mi a megfeszített Krisztust hirdetjük” (1Kor 1,23). 

Csodára várva

Gyermekkori emlékeim között szerepel egy furcsa esemény, amely Sopronban játszódott le. Valamikor a 80-as évek vége felé, a rendszerváltás környékén több tucat zarándok érkezett a Hűség városába, mert egy lelki vezető azt az üzenetet kapta felsőbb szellemi lényektől, hogy a Lőverekben, egy bizonyos helyen és időben jön vissza az Úr Jézus Krisztus.

„Tüzoltó leszel s katona!”

Valószínű, gyermekkorunkban mindannyiunknak voltak álmai arról, hogy milyen hivatást szeretnénk betölteni az életben. Voltak talán közöttünk olyanok, akik űrhajósok szerettünk volna lenni, akik távoli galaxisokat fedeznek fel, vagy orvosok, akik emberek életét mentik majd meg.

Önzetlenség és sáfárság az anyagiakkal

Valószínű, hogy témánk kapcsán sok újat nem tudok mondani, hiszen már a vasárnapi iskolától fogva megtanultuk, hogy sáfárok vagyunk, mindenünket az Úrtól kaptunk, amelyekkel el fogunk számolni az utolsó napon. Az elmélettel talán nincs is olyan nagy probléma, inkább a gyakorlattal.

A kaland teológiája

Miközben a Két torony című filmről írtam. Egy csomó gondolat kavargott a fejemben. Annyi érdekes témát vetett fel bennem a film, hogy választani sem tudtam közülük: szellemi harc, kiválasztás, állahatatosság, ördögűzés és még sorolhatnám tovább azokat a területeket, amiket megvizsgálhatnánk a Biblia alapján. 

Kinek van igaza?

Korunk keresztényeinek – meggyőződésem szerint – egyik legnagyobb kihívása, hogy megoldást, utat találjanak a sokféle nézet, látás, hagyomány között. Közösségünkben is sok feszültség forrása az a folyamat, hogy az eddigi egységes gyakorlatunk sokfélévé változott.

Blog

Keresés az oldalon

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Következő események

Események nem találhatóak