Mai rohanó világunkban, mikor ezernyi program közül választhatunk, jól meg kell gondolnunk azt, hogy mibe fektetjük bele az időnket. Ott van a munkahely, a közlekedés, a tanulás, a család, a barátok, a szabadidő eltöltésének számtalan módja, s közben Isten is hív arra, hogy neki szolgáljunk, hogy Vele időt töltsünk. Értékrendünk, szívünk állapota határozza meg, hogy mivel töltjük meg életünket, mire mondunk igent és mire nemet. 

Sokszor nehézségbe ütközünk, ha gyakran használt fogalmainkat próbáljuk definiálni. Igy vagyunk talán a -ben leírt lélek gyümölcsének kilenc erényével. Mindenki tudja mit jelent a szeretet, öröm, békesség…, de ha meg kell magyarázni sokan vagyunk vele úgy, mint Marcus Aurellius az idővel: „Ha tőlem kérdezik, tudom. (mit jelent) Ha meg akarom magyarázni a kérdezőnek, nem tudom.”

A kereszténység legnagyobb ünnepe a húsvét, amikor Jézus Krisztus halálára és feltámadására emlékezünk. Ez a két esemény ad legitimitást hitünknek, értelmet életünknek. Egy lelkipásztor fogalmazott úgy, hogy a hívők számára minden vasárnap húsvét, ugyanis minden istentiszteleten a feltámadott Krisztust ünnepeljük, ezért nagyon sok templom és imaház falán szerepel a következő igevers: „mi a megfeszített Krisztust hirdetjük” (1Kor 1,23). 

Valószínű, gyermekkorunkban mindannyiunknak voltak álmai arról, hogy milyen hivatást szeretnénk betölteni az életben. Voltak talán közöttünk olyanok, akik űrhajósok szerettünk volna lenni, akik távoli galaxisokat fedeznek fel, vagy orvosok, akik emberek életét mentik majd meg.

Miközben a Két torony című filmről írtam. Egy csomó gondolat kavargott a fejemben. Annyi érdekes témát vetett fel bennem a film, hogy választani sem tudtam közülük: szellemi harc, kiválasztás, állahatatosság, ördögűzés és még sorolhatnám tovább azokat a területeket, amiket megvizsgálhatnánk a Biblia alapján.