(0 szavazat)

Néhány évvel ezelőtt nagy sláger volt gyülekezeteinkben Paul Wilbour dalának, a Days of Elijah magyar fordítása, a „Most Illés napjait éljük”. Az ének arról szól, hogy hamarosan vissza fog térni Megváltónk, Jézus Krisztus, de előtte még eljön az ébredés.

„Új aratásról” zengett a dal, és el is hittük, hogy ez az időszak vár ránk, egy győztes időszak az egyház életében. Nem sok idő telt el, egy-két évtized és nagyot fordult a világ. Az évezred fordulóján, konferenciákon kikiáltott próféciák az ébredésről nem következtek be, helyette stagnálás, lassú leépülés, elvilágiasodás jellemzi az európai kultúrkör kereszténységét. Illés és Mózes napjai után beköszöntöttek Nóé és Lót napjai az egyházban.

Lukács evangéliumában Jézus Krisztus az Emberfia eljöveteléről beszél és az azt megelőző időszakról. Egy világias, materialista értékrendű korról prófétál, ahol az emberek esznek, isznak házasodnak, férjhez mennek, adnak, vesznek, ültetnek és építkeznek (Lk 17,26-29). A társadalom annyira belefeledkezik ezekbe a tevékenységekbe, hogy közben semmit sem sejtenek, megfeledkeznek még Istenről is (Mt 24,37-39). Önmagában egyik cselekedet sem rossz, sőt valóságos, Isten által teremtett szükségletek betöltését jelentik, a baj abból adódik, hogy az ember kizárólag ezekre a feladatokra koncentrál, ezekbe fekteti idejét, erejét, pénzét. Korunk embere észre sem veszi, mennyire manipulált az értékrendje, mennyire beszűkült gondolkodása, mennyire korlátozva van szabadsága.

A szabadság diktatúrájában nincs értelme a lázadásnak, a kritikának, a kérdésnek: mindenki egyetért a követendő értékekben. Az igazán szomorú pedig az, hogy ez a kép nemcsak a hitetlen környezetünkre jellemző, hanem gyülekezeteinkre is. A világ észrevétlenül leuralja a hívők gondolkodását, szívét, és egyre kevésbé lesz értékké a szolgálat, az odaszánás, a misszió, az önfeláldozás. Egyre kevesebb időt, energiát fektetünk Isten keresésébe, gyülekezetek látogatásába, az imádságba, a Biblia tanulmányozására. Nincs időnk – panaszkodunk – pedig időnk ma is annyi van, sőt talán még több is, mint elődeinknek. Nem az időnkből lett kevesebb, hanem a hitünkből. Sodródunk a világgal, de élvezzük ezt a sodródást.

A fogyasztói társadalom felkínálja számunkra az önmegvalósítás és egy kényelmes, kalandos élet lehetőségét: bolondok lennénk, ha elszalasztanánk ezt a lehetőséget. A status qou-val, a fennálló renddel szemben csupán néhány szélsőséges csoport száll szembe: iszlám fanatikusok, akik megkérdőjelezik korunk irányvonalát. A megoldásuk a pusztítás és egy hamis ideológia, diktatúra bevezetése. Céljaikkal még nagyobb mélységbe, sötétségbe rántanák földünket. Ugyanilyen megoldást kínálnak a bolygónk kiskirályai, diktatúrái, akik nem fogadják be a nyugat, Amerika eszméit, ugyanakkor szegénységbe, elnyomásba taszítják népüket. Vagy ott vannak az olyan közösségek, mint az amisok, akik kimenekülnek a kultúrából, így próbálva megőrizni identitásukat. Látszólag nincs valódi alternatíva, vagy mégis van?

Esznek, isznak

A történelemben soha sem élt ennyi ember a földünkön, mint most. Jelenleg 7,3 milliárdnyian vagyunk a bolygón és osztozunk annak javaiból. Ugyanakkor az ipari termelésnek köszönhetően túltermelés mutatkozik az élelmiszeriparban. Amíg a harmadik világban az éhezés jelent gondot, a nyugati világban az elhízás. Hatalmas bevásárlóközpontok, roskadó polcok hívogatják a potenciális vásárlókat. Mindenütt reklámokkal bombáznak bennünket, melyek vásárlásra és fogyasztásra serkentenek. A család egyik legörömtelibb közös programjává vált a shoppingolás.

Miközben templomaink, imaházaink kiürülnek, az áruházakban meg se lehet mozdulni a vásárlóktól. Nyugat ambivalens üzenete egyél és légy sovány. A kettő csak nagyon ritkán működik együtt. Már csak azért sem, mert a modern feldolgozott ételeink adalékanyagai, ízfokozói és a cukor hamar függőséget okoznak. Jön a lelkiismeret furdalás, a kétségbeesett fogyókúrázás, az eltúlzott sportolás, a beteges éhezés, a bulimia, az anorexia. Az ételektől betegek leszünk, már lassan az lesz ritkaság, ha valaki nem szenved valami kórral: inzulinrezisztenciával, laktóz vagy glutén érzékenységgel, vagy ki tudja még mivel. Gyakori, hogy keresztény fiatalok is, akik időhiányra panaszkodnak, ha gyülekezeti programról lenne szó, nem érzik problémának a heti két, három vagy akár több alkalommal való konditerembe járást.

Sodoma bűnéről így szól Ezékiel próféta: „Az volt a bűne a húgodnak, Sodomának, hogy bár fenségben, kenyérbőségben és zavartalan békességben volt része neki és lányainak, de a nyomorultat és a szegényt mégsem támogatta. Felfuvalkodtak, utálatos dolgokat műveltek előttem, azért elvetettem őket, amikor láttam.” (Ez 16,49-50) Az anyagi jólét szociális érzéketlenséggel társult és ez kiszolgáltatta Sodomát a komolyabb bűnöknek. Nem ez jellemzi mai világunkat? És ez ma nemcsak egy-egy várost érint (mint akkor csak Sodomát és Gomorrát), hanem az egész civilizációnkat!

Néhány szakember baljóslatú figyelmeztetése, hogy előbb-utóbb feléljük a világ javait, elmegy a fülünk mellett. A növekvő népességet nem lesz képes eltartani az egyre jobban kihasznált bolygó. A tengereinket, óceánjainkat lehalásszuk, egyszer elfogynak a halak. A földeket beszórjuk műtrágyával, egyszer nem fog teremni semmit. Kiírtjuk az erdőket, szennyezzük a levegőnket, szeméttel borítjuk be a városok határát. Meghallgatjuk ezeket az előrejelzéseket, de nem törődünk vele. Az üzletek továbbra is tele vannak áruval. A következő generáció problémája nem a miénk, majd ők foglalkoznak és megoldják a saját problémájukat. Jézus arról is szólt, hogy egyszer a fogyasztói társadalom véget ér, és éhínségek lesznek mindenfelé (Mt 24,7).

A Jelenések Könyve egy globális méretű gazdasági összeomlásról beszél: „És hallottam, hogy egy hang szól a négy élőlény között középen: „Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd.” (Jel 6,6)

Házasodnak, férjhez mennek

Ahogy az evés és ivás sem bűn, úgy a házasságkötés sem. Sőt, Istentől rendelt, Istentől megáldott szövetség. A család egy olyan védőkörnyezet, ahol egészségesen kibontakozhat a személyiség, ahol lelkileg és fizikailag is épségben nőhet fel a gyermek. Mi a baj akkor ezzel a területtel? Az első, hogy hagyományos családmodell felbomlott. Élettársi kapcsolatok, válások és újraházasodások, csonka családok, homoszexuális kapcsolatok „színesítik” az együttélés palettáját. A szexuális forradalom után elfogadottá vált a házasságon kívüli együttlét, az egyéjszakás kalandok.

Világunk erotikusan túlfűtötté vált. Szinte minden a szexről szól. Az internet könnyen elérhetővé tette a pornográfiát, sok ember életében függőséget okozva és aberrált viselkedéseket eredményezve. A házasság mindenáron gondolat a fiatalok fejében gyakran kompromisszumokat eredményez. Egy mai keresztény fiatal még azt is el tudja képzelni, hogy egy nem hívő emberrel kösse össze életét, ha az „rendes”. A házasság, a család néha olyan prioritásra emelkedik a keresztények életében is, hogy gyakran Isten elé kerül. Ha csak azt figyeljük, hogy a közösségi oldalakon milyen posztoknak van sikere hívő körökben is, akkor azt láthatjuk, hogy egy kapcsolat születése, egy eljegyzés, egy házasságkötés és egy gyermekszületés rengeteg lájkot és kommentet hoz, felkelti az érdeklődést, addig egy hitélettel kapcsolatos bejegyzés, egy bibliai üzenet elkerüli a figyelmet. Ez is jelzi, hogy mi az igazán fontos az életben.

Adtak, vettek

Az evés-ivás témájában érintettük már a fogyasztói szemléletet. Ennek a szemléletnek a tágítása a vásárlás függősége. Mindig venni kell valamit. Egy új autót, egy új házat, egy új telefont, egy új televíziót, egy új ruhát, egy új cipőt. És milyen jó, hogy széles a kínálat. Mindig vannak újdonságok, mindig vannak akciók. „Az vagy, amit birtokolsz, az tárgyaid tesznek téged értékessé, egyéniséggé” – hirdeti korunk hamis, materialista ideológiája. A vásárláshoz pedig pénz kell. És abból sohasem elég. Miközben generációnk temérdek tárggyal veszi körbe életét, egyre elégedetlenebbé válik.

A vásárlás olyan, mint a vadászat, rövid ideig tart az öröm, az eufória. Amikor már megszerzi az ember az új terméket, eltűnik az izgalom. Néhány hónap és a kukában végzi. De legalább lehet egy újabbat vásárolni. A Jelenések könyve beszél egy birodalomról, Babilonról, amely az utolsó időkben uralkodni fog az emberiség felett. Ennek a birodalomnak az egyik jellemzője az, hogy minden megvehető benne. Mi már Babilonban élünk.

Egyszer azonban ez a birodalom összeomlik, erről így ír János: „"Sírni és gyászolni fognak miatta a föld királyai, akik vele paráználkodtak és dőzsöltek, amikor látják a tűzvész füstjét. Gyötrelmétől való félelmükben távol megállva így szólnak: Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te erős város, egyetlen óra alatt ért utol az ítélet. A föld kereskedői is sírnak és gyászolnak miatta, mert áruikat senki sem vásárolja többé: az aranyat és ezüstöt, a drágakövet és gyöngyöt, a gyolcsot és bíbort, a selyem- és skarlátárukat, a különféle tujafákat és elefántcsont-tárgyakat, a különféle nemes fából vagy ércből, vasból és márványból készült eszközöket, a fahéjat, balzsamot, füstölőszereket, a kenőcsöket és tömjént, a bort és olajat, a finomlisztet és gabonát, a barmokat és juhokat, a lovakat és kocsikat, a rabszolgákat és emberi lelkeket. A haszon, amelyre lelked vágyott, eltűnt előled, minden bőség és pompa elpusztult körülötted, és ezek soha többé nem lesznek találhatók sehol. Akik ezekkel kereskedtek, és ezekből gazdagodtak meg, gyötrelmétől félve távol megállnak, sírnak, gyászolnak, és így szólnak: Jaj, jaj a nagy városnak, amely gyolcsba, bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyönggyel volt ékesítve, mert egyetlen óra alatt pusztult el ekkora gazdagság!” (Jel 18,9-16)

A legdöbbenetesebb ebben a felsorolásban, hogy nemcsak tárgyakat adnak-vesznek, hanem emberi lelkeket is. Minden eladó, csak pénz kérdése. Abban a világban, ahol szinte kizárólag materiális értékek számítanak, ott a szellemi értékek elsorvadnak. Izgalmasabb bolyongani egy szupermarketben órákon át, mint végigülni egy istentiszteletet, részt venni egy ima alkalmon.

Ültettek, építettek

Az utolsó tevékenyég, amiről Jézus beszél az utolsó idők kapcsán, a munka területe és az otthon teremtés. Mindkét foglalatosság az előzőekhez hasonlóan jó és hasznos.

Az ültetés tágabb értelemben az ember produktív munkavégzését jelenti. Ez is feladatunk az életben. Jó, ha megtaláljuk helyünket, hivatásunkat a társadalomban, ha gondoskodunk családjainkról, ha szorgalmasan végezzük feladatainkat. A baj akkor keletkezik, ha ez a cél válik bálvánnyá. Amikor a munka mindenek felett való lesz, mikor a karrier öncélúvá válik, és az ember mindent felad egy jól fizető állás érdekében: legyen az családja, barátai, gyülekezete, vagy éppen hazája.

Összefoglalás

A felsorolt célok, tevékenységek mindegyike fontos az életünkben. Viszont mindegyike csak erre a földi életre irányul. Szükséges, hogy hívő emberként foglalkozzunk ezekkel a dolgokkal, de újra fel kell ismernünk az „odafennvalók” (Kol 3,2) értékét. Sajnos – véleményem szerint – ezen a területen folyamatos meghátrálás tapasztalható. A világ egyre inkább átveszi életünk, gondolkodásmódunk irányítását, de talán még harcolhatunk ellene, ha Isten Szentlelke felnyitja szemeinket, és ráébredünk, hogy az ellenségünk célja ma is ugyanaz: elszakítani az embert Istenétől, Jézus Krisztustól. Ma nagyon kifinomult taktikát alkalmaz a Sátán, sikere kétségtelen. Kosztolányi Dezső írt egy szenzációs verset Boldog, szomorú dal címmel. 1917 óta (mikor a vers megjelent a Nyugat című folyóiratban), közel száz év telt el, de mai üzenete még aktuálisabb, mint a XX. század elején, és összefoglalja világunk és kereszténységünk mai tragédiáját. A költő a vers eső részében felsorolja mi mindent kapott már meg az életben: kenyeret, gyermeket, házat, kertet, feleséget, telefont, sikert, de megállva egy pillanatra észreveszi, hogy a legfontosabbat közben elvesztette:

„De néha megállok az éjen,
 Gyötrödve, halálba hanyatlón,
 Úgy ásom a kincset a mélyen, 
A kincset, a régit, a padlón,
 Mint lázbeteg, aki feleszmél,
 Álmát hüvelyezve, zavartan,
 Kezem kotorászva keresgél,
 Hogy jaj! valaha mit akartam,
 Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
 A kincs, amiért porig égtem.
 Itthon vagyok itt e világban 
S már nem vagyok otthon az égben.”

Nagy kérdés, hogy mi lesz világunk sorsa: ugyanaz, mint Nóé vagy Lót idejében, amikor az emberek nem akartak megváltozni ezért ítélet alá kerültek és elpusztultak, vagy lesz még egy nagy felismerés, egy visszafordulás?

Megjelent: 491 alkalommal

Blog

MBE hírei

Keresés az oldalon

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Következő események

Események nem találhatóak