(0 szavazat)

Közhelynek számító igazság, hogy anyagias világban élünk. Gondolkodásunk, céljaink, vágyaink között az elsők között találjuk a pénzt. 

Tim Kasser, amerikai pszichológus így ír korunkról: “Az újságok főcímei az egekig magasztalják a lottó heti nyertesét, a könnyed és gyors meggazdagodással kecsegtető könyvek az eladói listák élén állnak, az internetes oldalakról tarkabarka reklámok villannak ránk, a tévés és egyéb hírességek pedig mindenfélét ajánlgatnak nekünk a sporteszközöktől a szempillaspirálig. Bár megnyilvánulási formáikban eltérnek, mégis mindegyikük alapvetően ezt hirdeti: A boldogságot megtalálod a plázában, a neten vagy a katalógusban.” (Tim Kasser: Az anyagiasság súlyos ára, 21-22. oldal) A szerző kutatásai során eljut arra a felismerésre, melyet gyakran hangoztatunk, de igazán nem hiszünk, hogy a pénz nem boldogít. A könyvből megragadott az a szójáték, amit a pszichológus használt, a jólét nem azonos a jólléttel. 

Fogyasztói társadalmunk gyakorlati materialista értékrendjében az ember értékét is az adja, amit birtokol. Szinte mindenki elhiszi, hogy attól lesz valaki, attól lesz sikeres a párkapcsolatokban, a munka világában ha a legújabb divat szerint öltözködik, ha a legújabb kütyüket nyomkodja, ha hatalmas házban él, többmilliós autót vezet, gyakran utazik külföldre. A piacgazdaság pörög, minél többet vásárolnak az emberek, annál nagyobb a termelés, annál nagyobb a profit. Közben belátható időn belül lakhatatlanná tesszük bolygónkat. 

A végidők Babilonjában minden eladó, minden megvehető, nemcsak a tárgyak, az ételek, az állatok, hanem az emberi lélek is. (Jel 18,12-13) Babilon féktelen paráznaságának poharából iszik minden nemzet, s megrészegednek tőle a föld vezetői, kereskedői (Jel 18,3). 

Persze nem mindenkinek jut az “eldőzsölt javakból”, egyre nagyobb szakadék tátong a világ szegényei és gazdagai között. Miközben Európában és Amerikában a legnagyobb egészségügyi kockázat a túlsúly, addig a világ másik részén évente huszonötezer ember hal éhen, többségében öt év alatti gyermek. Világviszonylatban évente másfél milliárd tonna (!) élelmiszert dobunk a kukába, közben a föld népeségéből minden hatodik ember nem jut megfelelő táplálékhoz. Teréz anya mondta a következőket: "Éhínség nem azért van a Földön, mert képtelenek lennénk jóllakatni a szegényeket, hanem azért, mert képtelenek vagyunk jóllakatni a gazdagokat.”

Borzalmas életkörülmények között élnek milliók, és felháborodunk azon, ha úgy döntenek, hogy ők is szeretnének jól élni és elhagyva hazájukat, életüket is kockáztatva, a gazdag világ felé indulnak. 

2013-ban Neill Blomkamp, Dél-Afrikában született rendező egy filmet készített Matt Damonnal a főszerepben, Elysium címmel. A film 2154-ben játszódik, mikor a túlnépesedés, a környzetszennyezés és a szegénység problémái még hangsúlyosabbá válnak. A világ gazdagjai egy űrállomásra költöznek, ahol tiszta a levegő, jó az egészségügyi ellátás, és abból élnek, amit a földön a szegények éhbérért megtermelnek. A film közben felháborodunk a elysiumlakók érzéketlenségén, különösen a Jodie Foster által alakított államtitkár asszony válik ellenszenvessé, aki kész lelövetni a földről menekülőket. De nem rólunk és kultúránkról szól ez a mozi? Nem lehet, hogy felénk is azt üzeni ez a prófétai alkotás, mint Dávidnak Nátán, hogy “Te vagy az az ember!” (2Sám 12,7)?

Néha lelkiismeretünket megnyugtatva juttatunk egy kis segélyt a feleslegből, és azt gondoljuk ezzel megtettünk minden tőlünk telhetőt és folytatjuk tovább hedonista, kapzsi, gyűjtögető életmódunkat.

Nem is az istentagadó, materialista világnézettel bíró emberek gondolkodása, életmódja, értékrendje zavar. Sőt meg kell jegyezni, vannak köztük humanista szemléletű emberek, akik biblikusabban élnek, gondolkodnak, beszélnek, mint sok magát kereszténynek valló a világon.

A kereszténység botránya

A kereszténység a szegénységből indult. Jézus Krisztus maga is szegény családba született, élete során szinte semmi sem szerzett. Gyakran emelte fel hangját a vagyonos emberekkel szemben, és hívta fel a figyelmet a pénz veszélyeire. A gazdag ifjúnak csak egyetlen akadálya volt, hogy bejusson a mennyek országába, az a vagyona, amit nem volt képes odaadni a szegényeknek. 

Az első gyülekezetben voltak jómódú és szegény emberek, de szociálisan érzékenyek voltak. Jeruzsálemben még vagyonközösséget is fogadtak. Többen teljes vagyonukról lemondtak. Az üldözések idején többen elszenvedték a börtön, a megszégyenítés mellett a vagyonuk elkobzását (Zsid 10,34). 

Pál apostol a megelégedettség elvét képviselte: „De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele." (1Tim 6,8) 

Aztán amikor a kereszténység elfogadottá, államvallássá, kulturává vált, egyre inkább gyarapodott az egyház vagyona, megváltozott a pénzről való nézete. Köztudomású volt a középkorban, hogy miközben az emberek nyomorban éltek, az egyház dúskált a javakban. Pofátlanságból még az üdvösségből is árucikket gyártott, csakhogy ezzel is biztosítsa fényűző életvitelét, fedezetet biztosítva megalomán építkezéseihez. Voltak, akik próbáltak ellene tenni. Assisi Ferenc például szegénységi fogadalmat tett és próbálta visszavezetni az egyházat az eredeti céljaihoz. Ezek a mozgalmak azonban nem változtattak az egyház főirányán. 

A reneszánsz és a felvilágosodás korára az embereknek elegük lett ebből a képmutatásból és fellázadtak az egyházi gyakorlat ellen. 

Hiteles kereszténység

Jézus valódi követői a történelemben megmaradtak az egyszerű életvitel mellett. Tekintetüket a mennyei gazdagságra vetették. Mint a bibliai Mózes, aki “nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot” (Zsid 11,26) úgy éltek ők is. David Livingstone, skót misszionárius, orvos és Afrika kutató a XIX. században így nyilatkozott: „Amim csak van, és minden tulajdonomnak csak annyi legyen az értéke számomra, amennyire Isten országának terjesztését szolgálja”.

Egy másik, általam példaként tisztelt misszionárius Hudson Taylor ezt mondta: „Élvezem azt a fényűzést, hogy kevés dolog van birtokomban, amiért aggódnom kellene.” Kínába ment misszionáriusnak, ahol sok próbán ment keresztül. Egyszer egy tűzvészben elvesztek a gyógyszerei, egy szolgája pedig ellopta minden vagyonát. Ő akkor is kitartott Istenbe vetett bizalmában. Így írt ezekről az időkről: ”Nincsenek pénzgondjai azoknak, akik Mesterüket követik, és azt teszik, amit Ő parancsol.” „Kérve kérlek, soha, senkitõl, mástól ne kérjetek pénzt, csak egyedül Istentől. Ha koldulunk, ez munkánk halálát jelenti.”

Hudson Taylornak volt egy atyai jóbarátja, William C. Burns, aki így gondolkodott az anyagiakról: „A keresztyén ember legboldogabb állapota a földön az, ha kevés szükséglete van. Ha valakinek Krisztus él a szívében, a menny van a szeme előtt, és éppen annyi földi áldást élvez, amennyire szüksége van ahhoz, hogy keresztülvigye az életen, akkor a szenvedésnek és a gondoknak kicsiny a céltáblája; az ilyen embernek kevés a veszíteni valója.”

Kettős üzenet

Sok mai igehirdető és hívő ember tudathasadásos állapotban van, ha az anyagiakról kell szólni. Egyrészről elhangzanak Jézus szavai a Hegyi beszédből: “Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, … hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben…” (Mt 6,19-20) Sok tanítás szól a mennyről, arról, hogy ott az igazi otthonunk. Ugyanakkor népszerűek azok a televíziós, internetes prédikátorok, megagyülekezet vezetők, akik a gazdagság evangéliumát népszerűsítik. Motivációs trénereket megszégyenítő stílusban, csillogó fogsorral és széles mosollyal elmondják, ha Isten szeret minket, akkor Ő azt akarja, hogy mi gazdagok legyünk már itt a földön. Tulajdonképpen a földi gazdagság nem más, mint Isten áldása, aki pedig szegény, az átok alatt van. Nemcsak híveiknek, hanem elsősorban maguknak is mesés gazdagságot ígérnek. Hogy hiteles legyen beszédük, ezért luxus körülmények között élnek, magán repülőkön utazgatnak, testőrökkel veszik körül magukat. A Bibliából csak azokat a részeket idézik, legtöbbször szövegösszefüggés hiányában, amik nézeteiket alátámasztják. 

Tanulság

Meggyőződésem, hogy küldetésünk egyik legnagyobb akadálya épp az anyagiakhoz való viszonyulásunkban van. Nem hiszek a teljes szegénység tanában, hogy a hívő embernek nincstelenként kellene élnie, de nem hiszek a prosperitás tanításban sem. Szeretnék az evangéliumok és az Újszövetség által tanított megelégedettség állapotában maradni. Érzem nagy a sodrás…

Megjelent: 249 alkalommal
Tovább a kategóriában: « Két év múlva itt a világvége?

Blog

  • Öröm a mennyben és a földön
    Öröm a mennyben és a földön 2018. június 17-én délután teljesen megtelt a váci baptista imaház, ahol bemerítést tartott a helyi gyülekezet. Hét megtért keresztény tett…
  • Elég legyen! Legyen elég!
    Elég legyen! Legyen elég! Február 10-én immár harmadik alkalommal rendezte meg a Váci Baptista Gyülekezet 25+ konferenciáját. Az idei találkozó témája a megelégedés volt.…

Keresés az oldalon

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Következő program

A JavaScript hibás vagy nem fut.

Következő események

26okt.