Baptista Áhítat

  1. Olvasmány:
    Zsid 4,1–13

    Ez év, de még e hónap végének eljötténél is biztosabbak lehetünk az üdvösségben. Mert Isten hozta el nekünk!

    „Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták. Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondta Isten: »Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére.« Jóllehet munkái készen voltak a világ teremtése óta, és valahol így szól az Írás a hetedik napról: »És megnyugodott Isten a hetedik napon minden munkája után.« Itt viszont ezt mondja: »Nem mennek be az én nyugalmam helyére.« Mivel tehát még várható, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek előbb hirdették az evangéliumot, nem mentek be engedetlenségük miatt, egy napot ismét »mának« jelöl ki. Dávid által hosszú idő múlva így szól, ahogyan előbb is mondtuk: »Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!« Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugalom helyére, nem szólna azután egy másik napról. [A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére.] Aki ugyanis bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól.
    Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében.
    Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.”

    Magyarázat

    Holnaptól december. Egy utolsó hónapnyi esély ez évben. Megérjük még, mint az elmúló tizenegy hónapnyit? Vagy elérjük a célt, amiért ez év eddigi részében, sőt egész hívő életünkben küzdöttünk, futottunk, vágyakoztunk: az üdvösséget? Amiért tényleg küzdöttünk, futottunk...?!
    Ez készen áll! Isten eltervezte már a világ megalapítása előtt. És ahogyan azt megteremtette, ugyanúgy az új teremtettség is létező valóság – teljességében még láthatatlan, de némely részletében már most érzékelhető. Már a múltban megígérte „az ő nyugalmába való bemenetelt” (4Móz 32,11–12). Ezért egyszer eljön az ideje a valós belépésnek, a teljes és végtelen nyugalom tényleges megkezdésének.
    A zsidókhoz írt levél szerzője érzékletesen fejtegeti, hogy Isten végső nyugalma nem lehet az izraelitáknak a Kánaán földjére való bemenetel, amelyet Józsué vezetése alatt éltek meg. Az azóta eltelt évszázadok bizonyítják az ígéret földjének kétes nyugalmát. Aki napjainkban alijázik, azaz bevándorol az 1948 óta újra létező Izraelbe, azt is idegfeszítő nyugtalanság szorongatja a Közel-Keleten.
    Tehát csak Istentől várva és az ő idejében nyugodhat meg az ő népe. Az engedelmesek. A végig kitartóak. Ugye, te is köztük vagy?

Keresés az oldalon

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Események

Események nem találhatóak