Baptista Áhítat

  1. Olvasmány:
    Jak 4,13–17

    Aki nem tervez év elején, az sosem tudja meg, mit akar Isten másként.

    13„Most tehát, akik azt mondjátok: „Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk”, 14azt sem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. 15[nkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.] 16Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden ilyen kérkedés gonosz. 17Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.”

    Magyarázat

    Baj, ha előre tervezünk? Nem, sőt inkább azt mondanám, rossz sáfárság, bűn az, ha nem tervezünk előre! Akkor tehát tervezzünk, majd kérjük Isten áldását? Véletlenül sem! Nem arra hív el minket Isten, hogy gondoljuk ki, mit szeretnénk, majd pedig vonjuk be őt is, kérve terveinkre az áldását. Ő arra hív el minket, hogy ismerjük meg az ő tervét, majd tegyük azt magunkévá. Ragaszkodjunk hozzá mindaddig, amíg el nem végzi rajtunk keresztül.
    Ha azt mondjuk, mi eltervezzük, amit szeretnénk, akkor figyelmen kívül hagyjuk Istent. Ha azt mondjuk, hogy a terveinkbe bevonjuk, akkor csak eszközül akarjuk őt használni. De ha azt mondjuk, hogy az Úr akaratában élünk, és ebben az akaratban cselekszünk úgy, ahogy ő azt elképzeli, akkor helyesen járunk el. Jézus azt mondja, hogy „az én juhaim hallgatnak a hangomra” (Jn 10,27), tehát úgy cselekszünk, ahogy ő hív el minket. Az Isten megtapasztalása című könyvben azt olvassuk: ha nem ismered fel Jézus hangját, akkor a keresztény életed legalapvetőbb részével van problémád. Ha ezzel küzdesz, akkor tegyél félre mindent annak érdekében, hogy fel tudd ismerni Jézus hangját, mert keresztény életünk hátralevő részében ez a legfontosabb!

Keresés az oldalon

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Események

25 dec.

Ünnepi istentisztelet