Bevallom őszintén, hogy én azt gondoltam, hogy a világ egyik legunalmasabb emberei a statisztikusok. Olyan munkát végeznek, ami számokból, diagramokból áll, aminek sok értelme nincs az életünk szempontjából. Aztán azt is gondoltam, hogy a statisztikákat mindenki úgy értelmezi, formálja, ahogyan neki tetszik. A számokból azt olvas ki az ember, amit csak akar. De tévedtem! Hans Rosling könyvét olvasva kezdem megszeretni ezt a tudományágat és kezdem meglátni annak hasznát.

1945 óta sok minden megváltozott a világban. Eljutottunk a Holdra, politikai rendszerek jöttek, aztán mentek, a mindennapjaink részévé váltak a kütyük: számítógépek, mobil telefonok, tabeletek. A világháború után kevesebb mint két és fél milliárdnyian éltek a bolygónkon, ma ez a szám 7,7 milliárdnál jár. Megháromszorozódott tehát a populáció a földön.

Miközben ezeket a sorokat írom, Dél-Amerikában kilencezer helyen lángol az esőerdő, de a világ más pontjain is hasonló a helyzet. Egyes kutatók szerint az összeomlás szélére került a trópusi ökoszisztéma. Nemcsak a föld tüdejeként emlegetett fák milliói hamvadnak el, hanem azok a pótolhatatlan növény és állatfajok, amik ott élnek. Felbecsülhetetlen a veszteség. És itt nem dollármilliárdokról van szó, sokkal többről, ami pénzben felbecsülhetetlen.

Az egyiptomi fogságból menekülő zsidó nép csapdába került a Vörös tengernél. Egyik oldalról a fáraó seregei közeledtek, a másik oldalról pedig a széles és mély víz állta útjukat. Harapófogóba kerültek, melyből emberileg nem volt kimenekedés. Nagy félelem fogta el őket, érthető módon. Megadhatták volna magukat, de az a biztos halálukat jelentette volna, vagy megpróbálkozhattak volna a harccal, mely ugyancsak hasonló eredményt hozott volna.