Laca barátommal elmentünk megnézni a Budapesten nyílt Area51 című interaktív kiállítást. Picit drágállottam a belépőt egy nem több mint félórás programért, de utólag azt kell, hogy mondjam, nem csalódtam. Nagyon szuggesztíven rendezték be volt gyárépületből átalakított hangárt. A kiállítás vezetői titkos ügynökökként, kutatókként mozogtak és mozgatták a résztvevőket. Szinte már el is hiszi az ember, hogy ami vele történik az a valóság.

Gazdagság, csillogás, siker, topmodell nők és nyálas férfiak a legújabb divat szerint öltözve, luxusautókon közlekedve, általában ez jellemzi Hollywood világát. Egy műanyag, valószerűtlen, szilikonos álomvilág, sekély érzelmekkel, unalmas klisékkel, tartalom és mondanivaló nélkül. Sajnos sokan ezt szeretik, de az is lehet, hogy csak ehhez szoktatták őket. Vannak, nem is kevesen, akik beveszik ezt a hazugságot és maguk is egy ilyen világba vágyódnak. 

Elárasztották a mozikat a szuperhősök, alig van olyan hónap, hogy ne kerüljön vászonra egy új Batman, X-man, Iron man, Superman, Spiderman és még kitudja hány genetikai mutáns. 1938 óta, mióta az Action Comics kiadta az első Superman-es képregényét szinte töretlen a sikerük ezeknek a furcsa, emberfeletti képességekkel rendelkező, testhez simuló, színes álruhát viselő lényeknek. Ahogy tapasztalom, kétféle ember létezik, valakik vagy elfogulatlanul rajonganak ezekért a filmekért, mások pedig értetlenül állnak a jelenséggel szemben.

Sikerről írni egy evangélista élete kapcsán túlságosan világiasnak tűnik, de milyen más szóval lehetne jellemezni Billy Graham szolgalát? Szokták őt „Amerika prédikátorának”, az „elnökök barátjának” nevezni, aki az elmúlt hat évtizedben a világ 185 országban 210 millió ember előtt hirdette a Biblia üzenetét. Ha ehhez hozzávesszük a rádiós és televíziós igehirdetéseket is, akkor körülbelül kétmilliárd ember hallhatta őt.