Eddigi 37 évem alatt többször is riogattak már azzal - konkrét időpontot megjelölve -, hogy vége lesz a világnak. 1999-ben Nostradamus jóslataira hivatkoztak, az ezredfordulón a millennium adta az aktualitást, öt évvel később 2005. május 5-én pedig a dátumban egymás mellé kerülő három ötös okozott pánikot. Most itt az újabb őrület, a maják naptára szerint 2012. december 21-én jön el a vég.

Jose Silva írt könyvet ebben a témában, melynek alcíme a gyógyítás és az öngyógyítás döbbenetes módja. A szerző azt ígéri, hogy 40 nap alatt elsajátítható módszere, mely működőképes. Ha nem is ilyen gyors sikert, de hasonlókat keresztény vezetők is mondanak követőiknek. A kérdés az, hogy becsapásról, vagy valóságos lehetőségről van-e szó. 

A kereszténység legnagyobb ünnepe a húsvét, amikor Jézus Krisztus halálára és feltámadására emlékezünk. Ez a két esemény ad legitimitást hitünknek, értelmet életünknek. Egy lelkipásztor fogalmazott úgy, hogy a hívők számára minden vasárnap húsvét, ugyanis minden istentiszteleten a feltámadott Krisztust ünnepeljük, ezért nagyon sok templom és imaház falán szerepel a következő igevers: „mi a megfeszített Krisztust hirdetjük” (1Kor 1,23). 

Egy nagyszerű filmet láttam a moziban, ami nagyon megragadott és elgondolkodtatott, a Strasser Todd könyvéből készült Hullám. Sok üzenetet találtam benne, hiszen azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy vajon ma is megtörténhet újból, ami a második világháború előtt Németországban, a fasizmus kialakulása?