A mai napon benéztem egy könyvesboltba, hogy megnézzem milyen új könyveket adtak ki, miket olvasnak az emberek. Meg is találtam az üzletben a „vallás” címszót, s az alatta sorakozó irodalmat. Az már nem lepett meg, hogy egy polcon árusítják a kereszténység, a buddhizmus, az iszlám tartalmú írásokat, hiszen egy világi rendszerező szerint mindegyik Istenről, a természetfelettiről szól.

Mi is tartunk otthon kutyát a háznál, no nem egy akitát, hanem egy beaglet, ezért is szerettem volna megnézni a valós történet alapján készült 2009-es amerikai filmet, a Hatchikot. Mivel moziban már nem játszák Lasse Hallström alkotását, ezért DVD-n jutottam hozzá. Ha még nem láttátok, mindenképp nézzétek meg!

Egyre gyakrabban találkozom olyanokkal, akik a magyarság felemelkedését abban látják, ha nemzetünk visszatalál az elfelejtett ősi valláshoz. Működnek egyházak, civil szervezetek, csoportosulások, melyek ezt a célt támogatják, mint az 1999-ben bejegyzett Ősmagyar Egyház, vagy az Árpád Rendjének Jogalapja Tradicionális Egyház, vagy az Ezoterikus Tanok Egyháza, amely más néven Az Öregisten Egyházának is nevezi magát.

Most nem egy filmet választottam a moziajánlóba, hanem hármat, melyek hasonló kérdéseket feszegetnek, s amelyek engem is elgondolkodtattak az elmúlt időszakban. Megbízható, hiteles-e a kereszténység? Tud-e válaszokat adni a hit a mai ember problémáira? Több beszélgetésemben szembesültem ezekkel a kérdésekkel és be kellett látnom, hogy betanult közhelyeink nem jelentenek választ korunk emberének.