Sok ateistától hallom, hogy nem léteznek csodák, pedig csak ki kellene nyitnunk a szemünket, s észrevennénk a világ tele van csodával. Az élet jelenségeit megszoktuk, mert gyakran találkozunk velük, de attól még – ha egyszer megpróbálunk elgondolkozni ezeken a jelenségeken – rá kell jönnünk arra, hogy hatalmas csoda rejlik a háttérben.

A szociálpszichológiában gyakran használnak játékelméletet az emberek, illetve közösségek viselkedésének leírására. Mi, magyarok különösen jók vagyunk ezen a területen. Gondolhatunk Neumann Jánosra, aki elsőként fektette le ennek a tudományágnak az alapjait, de az 1994-ben Nobel-díjat kapott Harsányi János is ezen a területen kutatott.

Nagy örömmel és várakozással forgatom Timothy Keller könyveit. Inspirálónak és evangéliuminak tartom írásait. Magyarul, - köszönet a Harmat-Koinónia kiadónak - már több könyve is megjelent, többek között a Hit és kételkedés, a Tékozló Isten és két elveszett fia, vagy a Bálványaink.

Megörültem, mikor azt a felkérést kaptam, hogy az imádságról írjak. Az elmúlt időszakban különösen is foglalkoztatni kezdett ez a téma. Hosszú ideje figyelem, és tapasztalom, hogy mennyire magával sodor bennünket a világ rohanása. Futunk egyik programról a másikra, közben 100%-ot kell teljesítenünk munkahelyünkön, családunkban, gyülekezetünkben.