Mai rohanó világunkban, mikor ezernyi program közül választhatunk, jól meg kell gondolnunk azt, hogy mibe fektetjük bele az időnket. Ott van a munkahely, a közlekedés, a tanulás, a család, a barátok, a szabadidő eltöltésének számtalan módja, s közben Isten is hív arra, hogy neki szolgáljunk, hogy Vele időt töltsünk. Értékrendünk, szívünk állapota határozza meg, hogy mivel töltjük meg életünket, mire mondunk igent és mire nemet. 

Az 1963-ban készült film Ingmar Bergman filmtrilógiájának (Tükör által homályosan, Úrvacsora, Hetedik pecsét) talán legjobban sikerült darabja. Hangulata a megszokott bergmani világot idézi, nyomasztó, sötét, melankólikus. Mély teológiai és filozófiai kérdéseket feszeget.

Globalizált világunk egyik legnagyobb kihívása a vallások egymás mellett élése. Ez a kihívás hitünk kihívása is ma. Jelenleg több ezer különböző hit létezik földünkön. Ezek egy része helyi vallás, de számtalan hit törekszik egyetemességre, világmisszióra. A világvallások közül a két legnagyobb a kereszténység és az iszlám találkozása jelenti a legtöbb konfliktust. Mindkét vallás hirdeti, hogy övé az egyetlen út, amely az üdvösségre vezet.

Földünk az utóbbi kétszáz évben kezdett „zsugorodni”. Kezdetben a közlekedés felgyorsulása, a tömegközlekedés beindulása tágította ki az emberek életterét, majd az információs eszközök – a távíró, a telefon, a rádió, a televízió, az Internet – elterjedése hozta közelebb egymáshoz a világon élőket. Közben az egészségügy fejlődésével, a városiasodással párhuzamosan mind többen és többen népesítettük be bolygónkat. Az 1800-as évek elején még egymilliárdan sem voltunk, amely szám mára meghaladta a hatmilliárdot.