Földünk az utóbbi kétszáz évben kezdett „zsugorodni”. Kezdetben a közlekedés felgyorsulása, a tömegközlekedés beindulása tágította ki az emberek életterét, majd az információs eszközök – a távíró, a telefon, a rádió, a televízió, az Internet – elterjedése hozta közelebb egymáshoz a világon élőket. Közben az egészségügy fejlődésével, a városiasodással párhuzamosan mind többen és többen népesítettük be bolygónkat. Az 1800-as évek elején még egymilliárdan sem voltunk, amely szám mára meghaladta a hatmilliárdot.

A Bibliában sok példaképet találhatunk, akik életükkel, döntéseikkel, bátorságukkal, szolgálatukkal váltak a hit hőseivé. A Zsidókhoz írt levél 11. fejezete konkrétan felhívja a figyelmet az Ószövetség nagy bizonyságtevőire. Ma is élnek közöttünk olyanok, akikre érdemes odafigyelni, akiktől érdemes tanulni.

A Jelenések könyve talán legtitokzatosabb kijelentése a 13. fejezet 8. versében szerepel: „Itt van a helye a bölcsességnek! Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat.”

Eddigi 37 évem alatt többször is riogattak már azzal - konkrét időpontot megjelölve -, hogy vége lesz a világnak. 1999-ben Nostradamus jóslataira hivatkoztak, az ezredfordulón a millennium adta az aktualitást, öt évvel később 2005. május 5-én pedig a dátumban egymás mellé kerülő három ötös okozott pánikot. Most itt az újabb őrület, a maják naptára szerint 2012. december 21-én jön el a vég.