(0 szavazat)
A kép illusztráció A kép illusztráció

Vallások háborúja - Hitünk kihívásai a vallási pluralizmus korában

Globalizált világunk egyik legnagyobb kihívása a vallások egymás mellett élése. Ez a kihívás hitünk kihívása is ma. Jelenleg több ezer különböző hit létezik földünkön. Ezek egy része helyi vallás, de számtalan hit törekszik egyetemességre, világmisszióra. A világvallások közül a két legnagyobb a kereszténység és az iszlám találkozása jelenti a legtöbb konfliktust. Mindkét vallás hirdeti, hogy övé az egyetlen út, amely az üdvösségre vezet.

Történelmi tanulmányainkból emlékszünk a középkori keresztes hadjáratokra, amely az iszlám ellen irányult, és a szent helyek felszabadítását tűzte ki célul. Hallottunk a dizsihádról, amely a muszlim hit erőszakos terjeszjesztését, a szent háborút jelenti. 

Tavaly szeptemberben XVI. Benedek Regensburgban „Hit, értelem és egyetem” címmel tartott előadásában. A pápa a dzsihad teológiai összefüggéseiről is szólt. Beszédében egy XII. századi kelet-római császár szavait idézte:

„Mutasd meg nekem, mi újat hozott Mohamed, s akkor csak rosszra és embertelenre lelsz azzal, hogy előírta, a hitet, amit ő prédikált, karddal is terjeszteni kell.”

Másnap Törökország legnagyobb példányszámban megjelenő napilapja címoldalon közölte, hogy a pápa leprédikálta a radikális iszlámot. A Sabah című bulvárlap Taktikátlan pápa címmel jelentette meg főoldali cikkét, s utalt arra, hogy a pápa beszéde törökországi látogatása előtt „gyűlölettől fűtött, Mohamed próféta ellen irányuló kifejezéseivel a bizánci császárok korát hozta vissza”. Érzékeljük mennyire kényes ez a kérdés a világban.

Kétszáz évvel ezelőtt az egyes vallási tradíciók még teljesen elkülönültek egymástól. Európában a kereszténység, Indiában a hinduizmus és a buddhizmus, Kínában a buddhizmus és a taoizmus, Közel-Keleten, Észak-Afrikában az iszlám, Afrikában, Ausztráliában, Dél-Amerikában pedig főként a helyi kultuszok, az animizmus és a totemizmus voltak az uralkodó vallások. Ezek a vallási tradíciók meghatározták a világ egyes területein élők kultúráját, gondolkodásmódját, az emberek egymáshoz, a természethez és a természetfelettihez való viszonyulását. Az egyes világnézetek, kultúrák csak ritkán ütköztek, találkoztak egymással. Ennek oka az egyes területek közötti távolság és a közlekedés nehézsége volt. A mai világban azonban a migráció, a tömegkommunikáció révén a kultúrák, hitek elszigeteltsége megszűnt létezni. Németországban például több mint kétmillió török vendégmukás él, akik nagy része gyakorlja muszlim hitét. De Magyarországon is egyre gyakrabban találkozunk muszlimokkal, buddhistákkal, new age követőkkel, szcientológusokkal. Hogyan viszonyuljunk hozzájuk? Hogyan gondolkodjunk a kereszténységen kívüli vallásokról?

Vallási pluralizmus

Világunk a toleranciát hirdeti, és tekinti egyedül elfogadható útnak. A pluralista felfogás szerint minden vallásnak egyforma létjogosultsága van. Mindegyik értékes, és a konfliktusok elkerülése érdekében tiszteletben kell tartaniuk egymást. Mindenkit meg kell hagyni a maga meggyőződésében, gyakorlatában. Ilyen értelemben a misszió egyre negatívabb megítélés alá kerül. Kialakulóban van a vallások teológiája, amely szerint a vallások sajátos kulturális, történelmi intézmények, amelyek ugyanazt az Istent ragadják meg különböző szempontok alapján. 1993-ban a Vallások Világparlamentjén Chicagóban hangzott el az alábbi gondolat: „Sok, hatásos, egyformán érvényes vallás létezik. Egyformán kell őket tisztelni, egyformán elismerni, egyformán szeretni és ápolni – és nemcsak tolerálni. A hindu írások azt mondják:

„Bármilyen módon közelednek az emberek Hozzám, úgy megyek én hozzájuk.”

Nekünk keresztényeknek hogyan kell ebben a kérdésben vélekednünk? Azt gondolom, nem kerülhetjük ki a problémát. A kérdés azonban nemcsak a teológusok kérdése, hanem minden hívő kérdése is. Kell-e misszióznunk a más vallásúak felé? Át kell-e gondolnunk a pluralista környezetben azt, amit eddig tudtunk Istenről és az üdvösségről? Akár akarjuk, akár nem a vallási sokszínűség kontextusában kell látnunk magunkat, megélnünk hitünket.

A keresztény válasz

A kérdés engem is nagyon foglalkoztat. Éppen ezért teológiai szakdolgozatomat is ebben a témában írtam. Megismrtem, hogy a teológusokat is megosztja ez a kérdés.

Vannak olyanok, akik teljes exkluzívizmust hirdetnek. Akik szerint nincs istenismeret a Szentíráson kívül. Tehát minden vallás téves úton jár. Nemcsak emberiek, de ördögiek is egyben. Mások szerint létezik valamiféle homályos és tapogatózó ismeret a más vallásokban is, de a legteljesebben Isten a Bibliában jelentette ki magát. Hivatkoznak Pálra, aki a Római levélben leírja, hogy

„Ami ugyanis nem látható belőle: az ö örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható.” (Róm 1,20)

Megint mások (inkluzívisták) azt tanítják, hogy a kereszténységnek egyedülálló helyzete van a vallások között, de létezhet üdvösség a keresztény világon és hiten kívül is, Isten sajátos útjain. Ugyanakkor megjelenik a pluralista felfogás is teológiában, akik szerint minden más igazsághoz hasonlóan természete szerint a vallási igazság is pluralisztikus. Az egyes vallások igazságai nem zárják ki, hanem kiegészítik egymást. (Akiket bővebben érdekelnek a teológiai megközelítések ajánlom Liptay Lothar Svájcban élő magyar teológus könyvét A kereszténység viszonya a más vallásokhoz címmel.)

Számunkra csak a Biblia kijelentése lehet a mérvadó. A Szentírás is egy vallásilag heterogén környzetben született. Az Ószövetségben létezett Kánaán földjén a Baál kultusz, és más helyi istenségnek a vallása. Az Újszövetség idején pedig a római császárkultusz, a görög misztériumvallások, a gnoszticizmus. De fontos meglátnunk, hogy a Biblia istene nem volt toleráns a más vallásokkal kapcsolatban. Az Ószövetségben kiírtásra kerültek, azok, akik más hitet követtek (bálványimádókká lettek). Az Újszövetségben pedig Jézus kijelentette: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Jn 14,6) Tehát Jézus mai szóval élve exkluzívista volt, vagyis kizárólagos. Nekünk követőinek is ezt kell képviselnünk, akkor is ha ezáltal összeütközésbe kerülünk másokkal. Ezt a konfliktust vállalták az Ószövetség hívői és az Újszövetség tanui is. 

Missziónk arról szól, hogy tegyünk tanítvánnyá minden népet (Mt 28,19), ebbe beletartoznak a más vallásúak is. Hiszen nincs más név, „nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk” (Csel 4,12), csakis Jézus Krisztus. Őróla kell tanuskodnunk. Fel kell készülnünk arra, hogy készek legyünk bizonyságot tenni a más hitet követőknek. Ez nagy kihívás. Meg kell ismernünk azokat a vallásokat, és követőit akik felé szolgálni szeretnénk. Hinnünk kell a keresztény hit győzelmében, ahogy arról János apostol is bizonyságot tett levelében: „Mert minden, ami az Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (1Jn 5,4)

Megjelent: 1271 alkalommal

Kapcsolódó elemek

Keresés az oldalon

Blog

  • Öröm a mennyben és a földön
    Öröm a mennyben és a földön 2020. január 26-án délelőtt csordultig megtelt a Gyulai Baptista Gyülekezet imaháza, még az előtérben is ültek emberek, akik kivetítőn keresztül…
  • Gyula Tv áhítatok 2020. január
    Gyula Tv áhítatok 2020. január 2020. január 19 és 25 között én tartom a napi áhítatokat a Gyula TV-n. A héten a Tékozló fiú (Lk…
  • Gyula Tv Áhítatok
    Gyula Tv Áhítatok Szeptember 29 és október 5 között engem kértek fel, hogy tartsam meg a reggeli áhítatokat a Gyula TV-n. Az elmélkedések…

MBE hírei

2020. augusztus 09.

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Események

Események nem találhatóak