(0 szavazat)
A világ legkoszosabb, legszennyezettebb folyója a jávai Citarum folyó ahol tömény szemétben eveznek a csónakos guberálók. A világ legkoszosabb, legszennyezettebb folyója a jávai Citarum folyó ahol tömény szemétben eveznek a csónakos guberálók.

Egyre több dokumentumfilm, könyv, cikk foglalkozik világunk lehetséges ökológiai válságával. Szakértők egyre hangosabban kiáltják pusztába szavaikat, miszerint a gazdasági válság csak az első jele annak a globális krízisnek, ami nemzedékünket érni fogja. Abban eltérő a vélemény, hogy mikor fog összeomlani a jelenlegi gazdasági, társadalmi, kulturális, politikai struktúra, de abban mindannyian egyetértenek, hogy ez hamarosan be fog következni, hacsak nem változtatunk jelentősen gondolkodásunkon, életmódunkon.

Létrehozták a fenntartható fejlődés fogalmát, mely szerint:

"A fenntarthatóság az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése, a környezet és a természeti erőforrások jövő generációk számára történő megőrzésével egyidejűleg."

(Átmenet a fenntarthatóság felé; Világ Tudományos Akadémiáinak Nyilatkozata, Tokió, 2000). Tudjuk, hogy mit kellene tennünk, a kérdés, akarjuk-e, vagy képesek vagyunk-e megvalósítására, egyáltalán a kezünkben van-e még az irányítás?

Vannak, akik próbálnak minket megnyugtatni, hogy mindez álhír - csak egy kis csoport véleménye -, s nem kell rá nagyon figyelnünk. Szerintük energiahordozóink még akár évszázadokig kitartanak. De tényleg így van? A tények magukért beszélnek.

Földünkön több mint 7,2 milliárd ember él, a népességnövekedés mértéke nem lassul, ugyanakkor egyre többet fogyasztunk, egyre jobb életkörülményekre törekszünk a nyugati világban. Nem nehéz belegondolni, hogy egy egyre szűkülő erőforrásokkal rendelkező, kifosztott bolygó nem tudja kielégíteni az egyre nagyobb szükségeket. 

A szakadék a gazdag nyugat és a szegény harmadik világ között egyre mélyül. Miközben a nyugati társadalmak egyik legfőbb egészségügyi problémája az elhízás, addig Afrika és Ázsia egy része éhezik. Néha „nagylelkű” segélyekkel próbálják a nyugatiak prezentálni felelősségüket, de mindez hatalmas képmutatás. Amiért ezek a nemzetek ilyen helyzetbe jutottak, az nagyban köszönhető a nyugati társadalom mohóságának. Gondoljunk csak bele, hogy márkás holmijaink nagy része Bangladesben, Indiában készültek éhbérért dolgozó, gyakran gyermek munkájából.

Amíg társadalmunk alapja és célja a birtoklás és a fogyasztás, addig valóban csak idő kérdése a teljes összeomlás. Egy társdalomtudós mondta: „egyre többet dolgozunk, hogy kacatot állítsunk elő, amiket aztán szabadidőnkben megvásárolunk.” És hova kerül a sok megvásárolt termék? A szemétbe. Szemétkupac tetején éljük életünket. 

A reklámok tovább bombáznak bennünket: vásárolj új autót, új telefont, használj professzionális hajsampont, igyál minél több cukrozott vizet, vásárolj akciós termékeket, mindig hordj – a harmadik világban éhbérért dolgozók által előállított - trendi ruhákat! Ha pedig nincs hozzá pénzed, vegyél fel hitelt, adósodjál el, légy rabszolga!

A régi mindig elavult, ki használ már öt évnél régebbi telefont? Az új fejlesztéseket lépésről-lépésre kerülnek bevezetésre, csakhogy folyamatosan vásároljunk, a megunt régit pedig dobjuk a szemétbe. Légy elégedetlen! Vágyj többre! – Ezek jelenlegi világunk jelszavai. A régi képcsöves tévék után megjelentek az LCD-k, a plazmák, majd a LED-tvk, most pedig itt a 3D-s, HD minőségű szuperteleviziók. A tökéletes élvezethez ez a vizuális és audió hatás elengedhetetlen. De te megérdemled – sugallja a reklám – mintha valóban te lennél a fontos, pedig ez a legnagyobb hazugság. Addig vagy fontos, amíg potenciális vásárló vagy, a mosolygós reklámarcok mögött mohó milliárdosok állnak, akik belőlünk élősködnek. A fogyasztó a legkevésbé sem fontos, a fontos a profit, a multik számára, akik ma már nagyobb jövedelemmel rendelkeznek, mint a nemzek. Néhány nagytőkés kezében a hatalom, s ők rángatják a több milliárd megtévesztett vásárlót. Közben elaltatnak a valóságshowk , a tehetségkutatók, sorozatok ostoba műsoraival, csakhogy ne kezdj gondolkodni azon, mi az egész értelme. Nekik nem érdekünk a változás.

Cégeink, önálló jogi személyiséggel bírnak, s óriásokká nőttek. Mint a Terminátor film gépei, vállalataink, az általunk megalkotott gazdasági társaságok keltek önálló életre, és temetik civilizációnkat maguk alá. Ezek a Terminátorok is kegyetlenek, érzéketlenek, céltudatosak.

Boldogabbak lettünk? A mai ember már kamionnyi tárggyal rendelkezik, de ettől nem lett élete örömtelibbé, kapcsolatai nem lettek tartalmasabbak. Őrült ez a világ. Hamis értékek, hamis célok, hamis példaképek, ideák világa. Valóban, ahogy egy dokumentumfilm címe mondja: „A hülyeség kora.”

Hogyan neveljük a következő generációt? Mi lesz számukra érték? Pedig ők már a jelenlegi struktúra szerint majdnem bizonyos, hogy nem élhetik le életüket. De miért nem mondjuk el nekik őszintén? Ehelyett korunk nagytőkései számára elsőrangú célpontot jelentenek a gyermekek, akiket a legkönnyebb manipulálni. Ugyan nincs pénzük, de nyafogásukkal vásárlásra tudják kényszeríteni szüleiket. Két agresszív rajzfilm között egy játékreklám milliókat hozhat egy cégnek.

A közöny, a függőségekbe való menekülés nem megoldás. Valós lépésekre van szükség és nem várhatunk a politikusokra, a gazdasági hatalom birtokosaira, vagy a médiára. 

Ki lehet ebből szállni? Csak annyi energiát fogyasztani, csak annyit vásárolni, amire feltétlenül szükségünk van? De miért pont én? Ha senki más nem teszi, mit számít, hogy néhány százan, ezren megteszik?

Utolsó kérdésem, mi a keresztények felelőssége a témában? A Biblia szerint az ember Isten képmása, aki arra lett teremtve, hogy uralkodjon (1Móz 1,28) a világ felett. Uralma azonban azt jelenti, hogy „művelje és őrizze” azt (1Móz 2,15). Felelősek vagyunk környezetünkért még akkor is, ha hisszük, hogy ennek a világnak egyszer vége lesz és új eget és földet várunk. Ha mi nem lépünk, akkor más vallások képviselői, vagy a new age mozgalom megteszi helyettünk. Jelenleg az iszlám világ sokkal kritikusabb a fogyasztói társadalom ideológiájával. Véleményüknek néha radikális módon adnak hangot.

 A kérdés az, mi keresztények miért maradunk csöndben? Nem lehet, hogy a mai korszellem minket is túlzottan maga alá gyűrt és mi céljaink is azonosak lettek a világ céljaival? Nem ezt jelenti a világhoz való alkalmazkodást? Ha Jézus közöttünk élne, akkor vajon vagyonos, sikeres vállalkozó lenne, aki luxusvillában élné életét, márkás autókkal közlekedne, és milliókat költene nyaralásra? Szerintem nem. A mai gyülekezetek igazi problémái nem az istentiszteleti liturgiák sokszínűsében keresendők, hanem motivációinkban, céljainkban, életszemléletünkben.

Megjelent: 370 alkalommal Utoljára frissítve: 2017. április 06., csütörtök 13:43
Tovább a kategóriában: « Extrém jelenség A tiszteletes »

Blog

  • Bemerítés Vácon
    Bemerítés Vácon Március 26-án ismét megmozdult a víz Vácon, a baptista imaházban. Két fiatal tett bizonyságot megtéréséről a szépszámú gyülekezet előtt.
  • Lelkipásztor beiktatás Szokolyán
    Lelkipásztor beiktatás Szokolyán Az elmúlt év júniusában búcsúztatta el a Szokolyai Baptista Gyülekezet valamint a Vác-Püspökszilágyi körzet lelkipásztorát és ifjúsági pásztorát, Floch Gábort.…

MBE hírei

Keresés az oldalon

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Következő program

A JavaScript hibás vagy nem fut.

Következő események

26jún.
2017. 06. 26. - 2017. 06. 30.
Mosolyhét
4aug.
2017. 08. 04. - 2017. 08. 06.
MABAVIT
7aug.
2017. 08. 07. - 2017. 08. 11.
Gyermekhét Szokolyán