(0 szavazat)

Egy nagyszerű könyvet olvasok, melynek szerzője egy amerikai újságíró, A.J. Jacobs, aki a sztori kedvéért elhatározta, hogy egy éven keresztül a Biblia szerint fog élni. Ezt élete nagy vállalkozásának tartotta, bár már előtte is követett el néhány őrültséget egy könyv megírásáért. Például elolvasta az Enciclopaedia Brittanica mind a harminckét kötetét, hogy a világ legokosabb embere legyen belőle. 

Új vállalkozása kezdetén összeírt 700 parancsolatot és rendelkezést, amit be kívánt tartani az év során. Voltak közöttük könnyen teljesíthetők, mások határozott erkölcsi szabályok, ismét mások értelmetlennek tűnő szabályok. Nem vágta le a szakállát egy éven keresztül, nem ült le olyan helyre ahol előtte egy nő foglalt helyet, nemhogy tisztátalanná váljon. Mindez nagyon humorosan hangzik, és valóban felveti azt a kérdést, hogy mit kezdjünk a szentírás ezen kijelentéseivel?

Az év során megtanulta, hogy ne legyenek előítéletei. Beszélgetett rabbikkal, amisokkal,  jehova tanúival, karizmatikus keresztényekkel, fundamentalistákkal. 

Érdekes az a fejezet, mikor látogatást tesz a kreacionista múzeumban. A működtetői olyan hívők, akik szó szerint értelmezve a Teremtés könyvét azt állítják, hogy a világegyetem hatezer éves. Az ember együtt élt a dinoszauruszokkal, akik nem is olyan régen haltak ki, mint ahogyan a tudomány tanítja. A múzeum valóban lenyűgöző hatást kelt az íróban, de csak cinizmust vált ki belőle. Leírja, hogy ezek az emberek nem kevésbé okosak, mint a tudomány hívei, de óriási erőfeszítéseket teszek, azért, hogy alapfeltevésüket mindenféle logikai bravúr segítségével alátámasszák. Bevallom, hogy én sem tudom elhinni a kreacionisták állítását, véleményem szerint inkább több kárt okoznak a misszió ügyének, mint amennyit használnak. Az apologetika nevében sok millió emberben keltik azt a gondolatot, hogy a Biblia egy naiv, tudományellenes könyv, pedig nem így van. Meggyőződésem, hogy a Szentírás Isten kommunikációja az ember felé. És mivel több, mint kétezer éve lezárult a kijelentés, ezért az Úr az akkori emberek gondolkodásmódjának és világnézetének megfelelően beszélt az emberiséghez. A Biblia nem tudományos irat, Isten elsősorban az ember elveszett állapotáról és a megmentéséről beszél benne. 

Ezen gondolatok kapcsán Jacobs felveti, mit lehet szó szerint venni a Bibliában, és mi az, ami értelmezésre szorul. Még azok a közösségek is, akik hirdetik, hogy ők szó szerint veszik a Bibliát, még ők is szelektálnak. Több törvényt nem tartanak be. Nem irtják ki a pogányokat, pedig erre bátorít az Ószövetség sok igehelye. A kérdés valóban jogos és megválaszolásra méltó. Minden hívőnek értelmeznie kell az igét. A legfontosabb alapelv, hogy az Újszövetségen keresztül értelmezzük az Ószövetséget, hogy ismerjük fel azokat a műfaji sajátosságokat, amikkel egy-egy igeszakasz rendelkezik. Egy példabeszédet például ne tekintsünk történetnek és sorolhatnánk. Valóban nehéz vállalkozás a Biblia helyes értelmezése, és talán ezért olyan sok az eltérés az egyes felekezetek tanításai között. De mindezek mellett meg kell találni a Szentírás központi igazságát, az ember megváltásáról szóló üzenetét!

Jacobs a szelektálás során eljut odáig, hogy azt gondolja, a Bibliának ma is vannak olyan erkölcsi kijelentései, amik megtalálják a helyüket. A szeretetről, elfogadásról szóló tanítások a társadalmi erkölcs alapjait jelenthetik. Viszont a homoszexuálisokkal szembeni előítélet például, - szerinte- elavult. 

Ami furcsa a könyvben, hogy Jacobs próbálja megcselekedni a Biblia igazságait, de igazában nem hisz bennük. Próbál hinni, de megmarad agnosztikusnak, cinikusnak. Nem vagyok benne biztos, hogy a hit megérthető annak, aki nem hisz, csupán az által, hogy úgy viselkedik, mintha hívő lenne. Miközben külsőségekben – öltözködés, szabályok betartása, imádkozás… - hívőként viselkedik, a szívében ugyanaz az ember marad. Igazi vallásos ember válik belőle, de legalább ő beismeri, hogy mindez csak szerep. Mások egész életüket ebben a szerepben élik le. 

Azért Jacobs elismeri, hogy több dologban változott a személete az év során. Több előítélete lerombolódott, bizonyos rituálékat, életvezetési gondolatokat beépített életébe. Felismerte, hogy a nyugalomnap tanítása nagyon fontos, és szüksége is van az embernek arra, hogy abbahagyja a foglalatosságait és egy napot mással töltsön. De ezen kis változásokon túl Jacobs nem lett sem keresztény, sem zsidó. 

Mire tanított ez a könyv engem? Először is arra, hogy a törvény betartása lehetetlen. Ezt tapasztalta az író is. Folyamatosan elbukik, kompromisszumokra kényszerül a törvény betartásakor. Másrészt újra elgondolkodtatott, hogy valóban hogyan kell ma értelmezni a Szentírást. Mit vehetek örök érvényű kijelentésnek, mit kell a több ezer éves kultúra megismerésével és szűrőjével vizsgálnom. Jacobs egy valamit nem tapasztalt meg az év során, hogy Isten nemcsak régen szólt, hanem ma is szól az emberekhez. Az íráson keresztül nem jutott el a szerzőig. 

Mindezek mellett ajánlom a könyvet elolvasásra, tanulságos, néhol humoros, máshol mélyen elgondolkodtató.

Megjelent: 426 alkalommal
Tovább a kategóriában: « A tiszteletes A tömegek hatalma »

Blog

MBE hírei

Keresés az oldalon

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Következő program

A JavaScript hibás vagy nem fut.

Következő események

29ápr.
2018. 04. 29. 10:00 - 11:30
Szolgálat Sopronban