(1 szavazat)
A hajléktalan Jézus szobra A hajléktalan Jézus szobra

Hálás vagyok, hogy életem során egyetlen napot sem kellett az utcán vagy hajléktalan szállón élnem. Mindez inkább kiváltság, mint magamnak tulajdonított érdem. Szüleim gondoskodtak felőlem, tanulhattam, munkát találhattam, családot alapíthattam: mindez kegyelem.

Ugyanakkor életemet gyakran keresztezték hajléktalanok. Szolgálatom során gyakran beszélgettem otthonaikat elvesztett emberekkel utcákon, szállókon, aluljárókban, parkokban. Gyakran osztottam nekik ételt, hallgattam meg problémáikat, imádkoztam szükségeikért.

Mindig úgy éltem meg a velük való találkozást, hogy én többet nyertem belőle, mint amennyit én adhattam nekik. Rajtuk keresztül sok mindent megértettem a szeretetről, az elfogadásról, Istenről. Hálás vagyok ezért nekik. Vannak olyanok, akiket barátaimnak tartok közülük. 

Megtanultam tőlük, hogy az előítéleteink mennyire felszínesek, tévesek. Mikor azt gondoljuk, hogy mindenki saját magának köszönheti sorsát hatalmasat tévedünk. Igen, vannak olyanok, akik tehetnek arról, hogy az utcára kerültek: függőségek, elrontott kapcsolatok, életvezetési hiányosságok. De legtöbbször más szempontok is hozzájárulnak ahhoz, hogy valaki elveszítse lába alól a talajt: szegénység, tanulatlanság, betegség, feldolgozatlan tragédiák és lehetne sorolni. Ahány hajléktalan ember, annyi történet. Valakit a saját családja semmizett ki, valakit egy rossz döntés miatt a bankok, valaki egy balesetben elveszítette a képességét a munkára. Feladták, vagy feladásra kényszerültek. Perifériára szorultak, kispadra ültek, vesztesek lettek, padlóra kerültek. Nem mindenki tud innen felállni, főleg, hogy újból és újból csalódniuk kell, elveszítve minden támaszukat, mikor önértékelésük romokban hever.

A keresztény embereknek mindig is feladatuk volt az elesettek, a bajba jutottak, a szegények, a nélkülözők megsegítése. Ezt tanultuk Krisztustól, aki maga is átélte a hajléktalanságot földi élete során. Már születésekor sem volt számára hely. Egy istállóban kellett megszületnie a világ megváltójának. Aztán mikor felnőtt, szolgálatba állt, valaki szerette volna őt követni, mire így válaszolt neki: “A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” (Lk 9,58)

Jézus sohasem nézte, hogy ki miért került bajba. Mindenkin segített, mindenkit szeretett függetlenül attól, hogy megérdemelte-e vagy sem. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy senki sem érdemli meg.) Mikor útja során találkozott egy születésénél fogva vak emberrel, a tanítványok rögtön azon kezdtek el vitatkozni, hogy mi az oka az ember szenvedéseinek. Biztos ő vagy szülei a hibásak, az ő vétkük miatt került ebbe a helyzetbe. Jézus azonban rájuk szól, hogy rosszul gondolkodnak. Teljesen mindegy mi az oka annak, hogy valaki szenved, segíteni kell rajta! (Jn 9,13)

Tanításában kiemelte, hogy azon a napon, mikor megállunk Isten ítélőszéke elé az Úr nem azt fogja nézni, hogy mit értünk el az életünkben. Mennyi pénzt gyűjtöttünk össze, milyen karriert futottunk be, azt fogja kérdezni, hogy mit tettem a rászorulókkal, a gyengékkel, a szenvedőkkel. “Mert éheztem, és ennem adtatok, jövevény voltam (menekült, migráns) és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetetek hozzám.” (Mt 25,35-36). Akik ezt teszik, azok jutalomban részesülnek, akik ezt elmulasztották, azok ítélet alá kerülnek (Mt 25,45).

Isten egy szociálisan érzékeny Isten. Közel van a szenvedők szívéhez, mindig megindul, amikor valaki összeomlik és hozzá kiált. (Zsolt 34,19-20) 

A vezetők és uralkodók feladata, hogy az országban Isten ügyén munkálkodjanak! Az igaz vezető a 72. zsoltár szerint: “Isten! Add törvényeidet a királynak, és igazságodat a király fiának, hogy igazságosan ítélje népedet, és törvényesen a nyomorultakat. Teremjenek a hegyek békét a népnek, és a halmok igazságot! Szolgáltasson igazságot a nép nyomorultjainak, és segítse a szegényeket, de tiporja el az elnyomókat.” (Zsolt 72,1-4) A próféták gyakran akkor szólaltak fel, amikor ez az igazság sérült az országban. Amikor a gyengéket, a szegényeket, a nyomorultakat nem segítették, hanem mégjobban elnyomták (Mik 2,1-4, Mik 3,1-4, Hab 2,6-8). 

Nem megoldás, hogy az otthontalanoknak megtiltjuk, hogy az utcán éljenek. Vannak, akik nem bíznak a szállókban, másoknak rossz tapasztalataik vannak, megint mások nem tudnak, vagy nem akarnak alkalmazkodni egy közösséghez. Kicsit több megértés, több szeretet sokkal több sikert eredményezne.

Imádkozom, hogy Magyarországon helyreálljon a szociális igazságosság, akkor és csak akkor, majd megtapasztaljuk, hogy Isten megáldja a magyart!

Egy fontos igével zárnám töredékes gondolataimat:

"Nem! Az a böjt, amelyet én szeretek, nem ilyen! Nyissátok ki a gonoszság bilincseit! Engedjétek szabadon az elnyomottakat, oldozzátok le igájuk köteleit! Törjetek össze minden igát!
Kenyered oszd meg az éhezővel, otthonodat a hajléktalan szegénnyel, ha ruhátlant látsz, öltöztesd föl, és testvéred elől ne zárkózz el!
Akkor felvirrad világosságod, mint a hajnal fénye, betegségedből hamar felépülsz, és egészséged helyreáll, az Igazságos megy előtted, mint elővéd, az Örökkévaló dicsősége pedig hátulról védelmez.
Akkor, ha segítségül hívod az Örökkévalót, ő meghallja, és válaszol neked. Mikor hozzá kiáltasz, azt mondja: »Itt vagyok!«

Ha egymást le nem igázzátok, ha másokra ujjal nem mutogatsz, ha beszéddel sem támadsz senkire, ha odaadod az éhezőnek, amit saját lelked kíván, hogy a nyomorultak lelkét tápláld vele, akkor felragyog világosságod a sötétben is, még a homály is úgy ragyog, mint a déli verőfény.
Akkor az Örökkévaló vezérel téged szüntelen, még kietlen, száraz földön is mindennel ellát.
Csontjaidat megerősíti, s olyan leszel, mint a jól öntözött, viruló kert, mint a forrásvíz, mely el nem apad.
Fiaid felépítik az ősi romokat, és jövendő nemzedékek számára építesz alapokat.
Így fognak nevezni: »Romos várfalak felépítője, utak megújítója, városok újjáépítője.«" Ézs 58,6-12

Megjelent: 1317 alkalommal Utoljára frissítve: csütörtök, 21 június 2018 11:15

Blog

  • Öröm a mennyben és a földön
    Öröm a mennyben és a földön 2018. június 17-én délután teljesen megtelt a váci baptista imaház, ahol bemerítést tartott a helyi gyülekezet. Hét megtért keresztény tett…
  • Elég legyen! Legyen elég!
    Elég legyen! Legyen elég! Február 10-én immár harmadik alkalommal rendezte meg a Váci Baptista Gyülekezet 25+ konferenciáját. Az idei találkozó témája a megelégedés volt.…

MBE hírei

Keresés az oldalon

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Következő események

Események nem találhatóak