(2 szavazat)

Legyen a föld átkozott MIATTAD (1Móz 3,17)

Miközben ezeket a sorokat írom, Dél-Amerikában kilencezer helyen lángol az esőerdő, de a világ más pontjain is hasonló a helyzet. Egyes kutatók szerint az összeomlás szélére került a trópusi ökoszisztéma. Nemcsak a föld tüdejeként emlegetett fák milliói hamvadnak el, hanem azok a pótolhatatlan növény és állatfajok, amik ott élnek. Felbecsülhetetlen a veszteség. És itt nem dollármilliárdokról van szó, sokkal többről, ami pénzben felbecsülhetetlen.

Egyesek azt mondják, hogy tüzek mindig voltak a száraz időszakban. Ez igaz, de nem ennyi. A mostani tüzekért nemcsak az időjárás, hanem az ember által okozott klímaváltozás valamint a felelőtlen gazdálkodás a felelős.

Döbbenetes számomra, hogy Brazilia elnöke, hogyan reagált erre a katasztrófára. Ő ezt nemzeti ügynek tekinti, nem engedi, hogy beleszóljon a világ az ország döntéseibe. Az első dolog, ami ebből a történetből számomra tanulság, hogy a mai világban a nemzeti érdekek felett álló a föld sorsa. Ha elpusztul az őserdő, azt nemcsak Brazilia fogja megérezni, hanem az egész bolygó. Engem félelemmel tölt el a világszerte erősödő nacionalizmusok jelenléte, egyszerűen azt látom, hogy hibás az a válasz, amivel világunk mai kihívásaira válaszolnak.

De ennél még fontosabb számomra, hogy mi keresztények hogyan viszonyulunk környezetünkhöz. Elhívásunkból, küldetésünkből adódóan élen kellene járnunk az élet védelmében. Az Úr által teremtett világ érték.

Aki nem tiszteli a teremtett világot, az a Teremtő Istent sem tiszteli.

A Mindenható az emberiségre bízta a földet, hogy uralkodjon a tenger halain, az ég madarain (1Móz 1,28). Az uralkodás sokkal inkább felelősséget jelent, mint hatalmat. Sáfárai vagyunk környezetünknek, egyszer számot fogunk adni arról, hogyan bántunk vele. Ádámnak már úgy mondja Jahve, mikor elhelyezi őt az Éden kerjében, hogy művelje és őrizze azt. Ez a küldetésünk nem ért véget.

Ennek ellenére a keresztény világ jelenleg sokkal inkább hátráltatója, mint előmozdítója a környezetvédelemnek. A gazdasági érdekek, a pénz és a hatalom bálványa felülír minden józanságot. Vannak akik meg is ideológizálják véleményüket, hivatkozva Isten gondviselésére vagy szuverenitására. Mások még igeverseket is citálnak, hogy igazolva lássák életvitelüket. Hallottam már, aki az 1Móz 8,22 alapján kijelentette, hogy Biblia szerint hazugság a klímaváltozás, hiszen Isten megígérte Nóénak az özönvíz után, hogy amíg csak föld lesz nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.

Amíg csak föld lesz… de már nem biztos, hogy sokáig lesz. Egyetlen igevers alapján nem lehet egy ilyen fontos kérdésben állást foglalni, az egész Szentírás üzenetét kell magunk előtt látni.

Mások arra hivatkoznak, hogy a világ úgyis elpusztul, és utána lesz egy új teremtés, amit várunk. Ha gyorsabban pusztul el a bolygónk az csak nyereség. Micsoda ördögi logika ez?

Keresztényként nem az a feladatunk, hogy a világ pusztulását előidézzük, netán felgyorsítsuk, sokkal inkább az, hogy megvédjük, megőrizzük azt a következő generációk számára.

Vajon milyen életteret hagyunk az utánunk jövőknek, gyeremekeinknek, unokáinknak? Hogyan fognak ők emlékezni a mi generációnkra, mint egy felelőtlen, önző, gyarló nemzedékre, akik csak azzal törődtek, hogy minél jobban kiaknázzák a bolygót csak azért, hogy egyre több kacatot vásárolhassanak? A XX-XXI. század vajon úgy szerepel majd a történelem könyvekben, mint a butaság kora? Persze, ha egyáltalán lesz még egy kor, amikor emlékezni fognak még ránk!

Az ember élete összekapcsolódik a környezetével. Erre utal, hogy Isten az embert a föld porából formálta, melybe belelehelte az élet lehelletét. Halálunk után majd a porba térünk vissza, amiből vétettünk. Mindaz, amit teszünk hatással van a földre. Jelenlétünk hozhat áldást is a környezetre, ha Isten teremtő, alkotó munkáját folytatjuk. Ugyanakkor cselekedeteinkkel el is pusztíthatjuk azt.

A bűneset elött az ember jelenléte áldásos volt, Ádám még a természettel harmóniában élt: valóban művelője és őrizője volt. A bűn után viszont nemcsak az ember élete romlott meg, nemcsak a kígyó és az emberiség került átok alá, hanem a föld is. Ártatlanul szenved miattunk a bolygó.

A bűnös ember a földet tulajdonának tekinti. Azt gondolja bármit elvehet belőle, saját tetszése szerint formálhatja, használhatja, kihasználhatja. Mindaz, amit teszünk kihatással van ránk, szó szerint magunk alatt vágjuk a fát.

Pál apostol a Rómabelieknek írt levél 8. fejezetében beszél a teremtett világról, mely sóvárogva várja az istenfiak megjelenését. Kevés annyi félreértett ige van, mint ez. Gyakran hallom még igehirdetésekben is, hogy úgy hivatkoznak erre az szakaszra, mintha a hitetlen emberekről lenne szó, akik várják, hogy végre “megevangelizálják” őket. Ez a szakasz nem az emberekről beszél, hanem a környezetünkről, amely az emberiség bűne miatt a hiábavalóság alá vettetett. Hiábavaló vagyis mulandó, sérülékeny lett. Emiatt sóhajtozik is a világ - megszemélyesítve a természet - és várja a megváltását. A végső szabadulás az újjáteremtéssel történik majd, de addig is enyhülést hozhatnak számára az “istenfiak”.

A Jelenések könyve a végső idők harcát írja le. Az Úr visszajövetelét különféle, egyre erősödő csapások előzik meg. János látomásában látja, hogy csapás éri a vízeket, a földet, a levegőt, vagyis egy globális természeti katasztrófát lát, mikor felborul a rend és összeomlik az életterünk. Vajon nem a szemünk láttára teljesednek be ezek a próféciák?

Hívőként el kell gondolkodnunk arról, mi a személyes felelősségünk, nem lehet, hogy miattunk átkozott a föld, nem miattunk sóhajtozik (Róm 8,22) a természet? Hogyan lehetünk küldetésünkből adódóan áldássá a föld számára, mely sóvárogva várja az istenfiak megjelenését?

Megjelent: 416 alkalommal Utoljára frissítve: kedd, 27 augusztus 2019 06:17
Tovább a kategóriában: « Az egyre növekvő idegengyűlöletről

Keresés az oldalon

Blog

  • Az Úr nem feledkezik el rólunk
    Az Úr nem feledkezik el rólunk Különleges istentiszteletre gyűltek össze a hívek és érdeklődők augusztus 11-én Szokolyán. Ezen a délelöttön volt a gyermektábor záróalkalma, valamint egy…
  • Fent voltunk a hegyen
    Fent voltunk a hegyen Az idei nyarunk sok programmal kezdődött. Egy hét angol, majd két hét gyermektábor után készültünk a gyülekezeti kirándulásra. Idén Erdélybe…
  • Angol tábor 2019
    Angol tábor 2019 Június 17-21 között szerveztük meg a már hagyományosnak mondható angol táborunkat a gyülekezetünkben. Ismét amerikai barátaink: Beth, Bonita és Carol…

MBE hírei

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Események

Események nem találhatóak