(0 szavazat)

Én, a cikk írója még a 70-es években születtem. Kortársaimmal együtt felavattak kisdobosnak, úttörőnek, még ünnepeltük a november 7-ét. Próbáltak megtanítani minket oroszul inkább kevesebb, mint több sikerrel. Persze már farmert hordtunk és kólát is ittunk, sőt nyugati zenét is hallgattunk. Mi voltunk a rendszerváltás ifjúsága, akik a két világ között ébredtünk tudatra. Kerestük az igazságot, lázadtunk, hittünk, lelkesek voltunk, mi vagyunk az X-generáció.

Mi még akkor voltunk gyerekek, amikor még csak néhány tévécsatorna volt, hétfőn adásszünettel. Nem voltak kereskedelmi rádiók, sem internet, sem számítógép, sem mobiltelefon. A mai világhoz képest őskőkorszaknak számít múltunk, pedig nem is volt az olyan régen.

Aztán jött az új generáció, a 80-as évek végén és a 90-es években születettek. Számukra csak történelem vagy retró, de nem emlék a kommunizmus. Ők már angolul, németül, franciául és olaszul tanultak az iskolákban. Mobiltelefont kaptak karácsonyra, és számítógépen tanultak. Otthonosan mozognak az interneten, Facebook-on ismerkednek, youtube-on videóznak. Ők már abban a világban szocializálódtak, amikor 10-15 percenként megszakították a filmeket a televízióban reklámokkal. Ezért szinte képtelenek ennél hosszabb ideig egyfolytában koncentrálni. Kerülik a csendet, még közlekedés közben is zenét hallgatnak mp3 lejátszón. Ők már nem lázadnak – nincs mi ellen – viszont céltudatosak. Szorgalmasan tanulnak, elérik, megszerzik azt, amit szeretnének.

A munka világában ma már kiszorítanak bennünket, X-eket. Eljött az ő idejük és ezt tudják is, ugyanakkor félnek, hogy hamarosan ők is elavultakká, alkalmatlanná válnak. Ezért kell most 100%-ot teljesíteniük. Általában elkötelezetlen kapcsolatokban élnek, a 20-as éveik végén házasodnak, és a harmincas éveikben tervezik a gyermekvállalást. Ezt a generációt nevezik Y-nak, ezredváltóknak, vagy más néven 9/11 generációnak, hiszen 2001. szeptember 11-e számukra az egyik legjelentősebb esemény. Mások Einstein generációnak is nevezik őket, mert multifunkciós emberekké váltak: egyszerre tudnak chatelni, online videojátékot játszani, ebédelni, sms-t írni, tévét nézni és leckét írni. Persze a folyamatosan megosztott figyelem felszínessé is teszi életüket. Számukra a világ már nem egységes egész, nem hisznek az ideológiákban: posztmodernek, már nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is.

Nehéz számukra az igazságról beszélni, mivel nem igazán érdekli őket és nem tudják hova tenni az abszolút kifejezéseket. Megtanították velük, hogy tiszteletben kell tartani a mások véleményét, az igazság pedig választható, de a legjobb, ha nem foglalkozik az ember az élet nagy kérdéseivel, mivel úgysem tudhatjuk a végső válaszokat. Inkább élni akar a jelenben, megragadni minden lehetőséget, örömet, élvezetet, mint azon agyalni minek milyen következményei lesznek. Szeretnek elkötelezetlenek maradni mindenféle szinten.

Kezd felnőni egy még újabb generáció, amit az X és az Y után logikusan Z-nek nevezenek. Az angol „zappers”, kifejezésből kapták a nevüket, melynek jelentése „kapcsolgató, ugráló”. Ők már teljes mértékben a médián nőnek fel, modern kifjezéssel élve digitális bennszülöttek. (Mi csak bevándorlók vagyunk!) Óvodás korban már jobban értenek a számítógépekhez és az elektromos kütyükhöz, mint nagyszüleik. Jelenleg még gyerekek, ezért nem tudni még milyenek lesznek felnőtt korban. Az elsődleges információ forrás számukra már az internet.

Sokan közülük játék-függők. Egy 2005-ös amerikai felmérés szerint a mai tinédzserek naponta átlagosan 8 és fél órát töltenek valamilyen elektronikus médium fogyasztásával. Az előző generációhoz képest is nehezebben koncentrálnak, még felszínebbek, fel vannak pörgetve. Kapcsolataik jó részét a világhálón ápolják közösségi oldalakon és messengeren. Gondolkodásuk nem igazán logikus, kevésbé következetesek. Persze ez a felsorolás általánosít. Nem mindenkire jellemzőek ezek a generációs vonások, de mégis meghatározóak. Miért érdemes ezzel foglalkoznunk? Azért mindenképp, hogy megértsük kortársaink, a fiatalok viselkedését. Az újabb generációk újabb és újabb kihívásokat intéznek a gyülekezetek felé, régi missziós módszereink hatástalanokká válnak.

Azt is kezdem tapasztalni régi ifjúsági munkásként, hogy a 10-15 évvel ezelőtti ifiprogramok ma már elavultnak számítanak. Nehogy beleessünk abba a hibába, hogy kétségbeesésünkben mi is megbotránkozzunk a mai generációkat szemlélve, „milyenek ezek a mai fiatalok.” Nehogy felfuvalkodásunkban azt gondoljuk, hogy mi annak idején jobbak voltunk. Velünk is sok gond volt, mi sem akartunk mindenáron beilleszkedni, velünk is sok harc volt, de tudtunk értéket hozni az egyház életébe. Hisszük, hogy így lesz az Y és a Z generáció életében is. Csak megérteni és segíteni kell őket!

Megjelent: 373 alkalommal
Tovább a kategóriában: A globális falu »

Blog

Keresés az oldalon

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Következő események

Események nem találhatóak