(0 szavazat)

A Bibliában sok példaképet találhatunk, akik életükkel, döntéseikkel, bátorságukkal, szolgálatukkal váltak a hit hőseivé. A Zsidókhoz írt levél 11. fejezete konkrétan felhívja a figyelmet az Ószövetség nagy bizonyságtevőire. Ma is élnek közöttünk olyanok, akikre érdemes odafigyelni, akiktől érdemes tanulni.

Modern „hőseink” azonban nem mindig tekintik magukat „hősnek”, legtöbbjük szinte észrevétlen, alázatos életet él. Egy alföldi kisvárosban lakik az én egyik hithősöm. Nem beszédével, nem is látványos cselekedeteivel vált számomra példaképpé, hanem kitartásával, melyet az őt ért próbák sorozatában láthattam.

Elöljáróban annyit szeretnék elmondani, hogy fogalmam sincs arról, hogy Isten miért engedett meg ennyi tragédiát Erzsike életében, legtöbbünk annak csak töredékét tapasztalja, amit ő az elmúlt két év alatt átélt. Azzal sem szeretnék foglalkozni, hogy vajon mi lehet az oka a sok csapásnak: átok, bűn vagy valami más. Nem hiszem, hogy találnánk kielégítő magyarázatot erre. Nem hiszek a bűntetés teológiákban, melyek szigorú ok-okozati összefüggést próbálnak találni bűn és szenvedés között. Abban viszont hiszek, Isten ebből a sok érthetetlen esményből is jót hozott ki. Erzsike eljutott a hit legmagasabb szintjére, mikor már a körülményektől függetlenül, vagy éppen annak ellenére hisz mikor már csak a láthatatlan dolgokba kapaszkodik. Bizonyságtétele pedig reménységet, erőt jelent sokak számára.

Akkor vágjunk is bele ennek a 60 év körüli háromgyermekes özvegyasszony kálváriájának megismerésébe. Az első tragédia két éve történt, mikor fia, élettársával együtt súlyos motorbalesetet szenvedett. Egy kanyart nem megfelelő sebességgel próbáltak bevenni, mire kisodródtak és hatalmasat estek. Mindketten szörnyethaltak. A temetésen több tucat motoros barát vett részt, valamint gárdisták, mivel a fiú egy szélsőjobboldali csoporthoz csatlakozott, hívő anyja szomorúságára. A temetésen én szolgálhattam, és próbáltam a jelenlevők számára reménységről, hitről, szeretetről, megtérésről beszélni. De nem is az én beszédem, hanem Erzsike hite volt aznap a legmegdrámaibb. Ez a gyermekét elvesztő édesanya odaállt fia barátai elé - akik árpád-sávos lobogókkal érkeztek és félreérthetetlen jelszavakat mondogattak -, és kérte őket béküljenek meg Istennel, ne a gyűlölet, hanem a szeretet útját válasszák. A temetés után nehéz hónapok következtek, de Erzsike rengeteg imádsága, mások bátorítása célhoz ért.

Ám alig telt el a gyászév, újabb tragédia következett be a családban. Özvegyasszonyunk édesanyja 87 éves volt. Nem volt gazdag, de egy éjszaka egy tizenéves suhanc tört a házba, hogy ellopja a néni pénzét, mely nem volt több tízenötezer forintnál. A néni felébredt a zajra, mire a fiú a keze ügyébe kerülő fakanállal brutálisan agyonütötte. Másnap a gyilkost elfogták, és lincseléses hangulat alakult ki a városban. A család gyászát ismét szélsőséges politikai körök próbálták kihasználni, és gyűlöletet ébreszteni. Erzsike a megyei újsághoz fordult és nyilatkozott. Elmondta, hogy nincs benne harag, megbocsátott a gyilkosnak, és kéri, hogy mások se gerjesszenek gyűlöletet. A temetésen rengetegen részt vettek, rendőrök biztosították a gyászszertartást.

Újból én beszélhettem a jelenlevőkhöz. A téma a megbocsátás volt. Ismét nehéz idők következtek. Erzsike testvére megzavarodott, olyannyira, hogy hangosan szidni kezdte a hívőket a város utcáin, Erzsikét pedig vasvillával szerette volna leszúrni. Nem bírta elhordozni a terhet, Erzsike pedig most sem haragudott, hanem imádkozott megbolondult húgáért.

A fájdalomnak még mindig nem lett vége. Középső fiának anyósa belesett az udvarukon levő emésztőgödörbe, ahonnan nem tudott kimászni. Erzsike fia mászott utána, de a gödörben olyan koncentrációjú mérgező gázok halmozódtak fel, amelyek rövid időn belül mindkettejükkel végeztek. Öt tragikus halál két éven belül: két fiú és egy édesanya elvesztése. Nem kívánnám senkinek sem ezt a hatalmas fájdalmat. Mikor megkérdeztem Erzsikét, hogy volt képes átvészelni ezt a sok fájdalmat, csak annyit válaszolt, hogy az Úrral együtt minden lehetséges, és ezekben a nagy próbákban tapasztalta meg igazán a testvéri szeretet, a gyülekezet segítségét, támogatását. Szeretném én is megtanulni, hogy minden problémámmal Istenhez meneküljek.

Erzsike bemutatta számomra, hogy akinek igazán erős a hite az nem inog meg, az folyamatosan feláll mégha az élet túlságosan kegyetlenül bánik is vele.

Megjelent: 286 alkalommal

Blog

MBE hírei

Keresés az oldalon

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Következő program

A JavaScript hibás vagy nem fut.

Következő események

22okt.
2017. 10. 22. 10:00 - 11:30
Istentisztelet
25okt.
2017. 10. 25. 18:00 - 19:00
Bibliaóra
27okt.
2017. 10. 27. 18:00 - 21:00
Ifi klub
29okt.
2017. 10. 29. 10:00 - 11:30
Istentisztelet