(0 szavazat)
Jézus és a samáriai asszony Jézus és a samáriai asszony

Ebben a cikkben Jézus lelkigondozói szolgálatát vizsgáljuk a samáriai asszonnyal való beszélgetése alapján. Életünk egy-egy szakaszában mindannyian segítségre szorulunk, máskor mi adunk segítséget embertársunknak. Hasznos, ha megtanuljuk Mesterünktől, hogyan tudjuk beszélgetéseinkkel kimozdítani felebarátainkat szorult helyzetükből.

Ma egyre nagyobb szükség van a lelkigondozásra. Stresszes világunk rendkívül sok lelki problémát termel. Úgy a keresztények, de a gyülekezeten kívüliek is segítségre szorulnak életvezetési, kapcsolati kérdéseikben. De hogyan lehetünk jó segítők? Tanulásra van szükségünk ezen területen is. 

Induljunk ki az asszony problémájából. Könnyen megbélyegezzük ezt az asszonyt: parázna, házasságtörő. Valószínű így tekintett rá környezete is. Megvetett ember volt, aki szégyenben élte életét. Kerülte az embereket, hiszen mindenütt elutasítást, megvetést, ítélkezést kapott. Természetesen nem akarom enyhíteni az asszony vétkét – Jézus sem tette a beszélgetésben – de amint Megváltónk túllátott a bűnön és a probléma mélyére látott, úgy kell nekünk is ezt tennünk embertársainkkal. Hogyan jutott el ez a nő odáig, hogy öt férje volt, és a beszélgetés idején pedig, mai szóhasználattal élve, élettársi kapcsolatban élt? Ma nem is olyan különleges ez a szitáció. Sokan természetesnek, normálisnak tartják az ilyen életet. Pedig nem az. 

Szóval azt látjuk, hogy ennek az asszonynak minden házassága kudarccal végződik, és odáig jutott, hogy jelenlegi kapcsolatában már nem is kötelezi el magát. Mintha minden új kapcsolata ugyanazon forgatókönyv alapján épül fel. Egy film jut eszembe a Szeress, ha tudsz, amelyben csupa defektes ember szerepel. Van benne egy asszony, Meredith, akit Gillian Anderson játszik – ilyennek képzelem én a samáriai asszonyt - és az ő kapcsolati forgatókönyve úgy hangzik saját megfogalmazásban: „összekerülünk, megbántasz, rossz vége lesz.” Az ő „sorskönyve” – ahogy Eric Berne fogalmazna – ebben áll. Ez a gondolkodás elég makacsul benne él a samáriai asszonyban is, és nem tud belőle kimozdulni. Újabb és újabb kapcsolataiban ugyanazokat a hibákat követi el, és ugyanúgy mennek tönkre azok. A forgatókönyv ugyanaz, és persze az asszony úgy gondolja ennek így is kell lennie, mert minden férfi ugyanolyan… Bár csalódott a másik nemben, de nem is tud nélkülük élni.

Ez a „sorskönyv” jó alaposan belé vésődött. Már eleve úgy indul minden egyes kapcsolatába, hogy tudja, jó vége annak nem lesz. És persze tudatlanul is, de folyamatosan hozzájárul ahhoz, hogy sorskönyve minden egyes alkalommal beteljesüljön. 

Az asszony igazi problémája – és ez az emberiség problémája is – hogy szomjas lelki értelemben. Szomjas a szeretetre, a boldogságra, de mivel maga sem tud igazán szeretni, ezért kihasználja csak társait. Vágyik az élő vizek folyamai után, de csak repedezett falu kutakból iszik (Jer 2,13). Kapcsolatai által szeretné pótolni, betölteni lelke ürességét. És ebből a szempontból ez a nő minden Istentől távol élő ember életét képviseli. Persze nem mindenki a kapcsolataiból szeretne élni, valaki a karrierjéből, más a pénzéből, a kedvteléseiből, szórakozásaiból. Pótszerekből, amik sohasem adják meg a teljességet az ember számára, ezért kell mindig új és új élmény. Ezért üresedik ki minden kapcsolat, ezért elégedetlen mindenki függetlenül az elért eredményektől, sikerektől. Hiába „térne meg” az asszony bűnéből, és élne „normális” monogám életet, attól még lelke ugyanolyan üres maradna.

Milyen csodálatos, hogy Jézus egyetlen pillanat alatt átlátta az asszony valódi problémáját. És még csodálatosabb az, ahogyan erről beszélgetni tudott a nővel.

Rögtön a beszélgetés indítása is tudatos: „adj innom!”. Jézus zsidó létére szóba áll egy samáriai nővel, aki ráadásul népe körében is megvetett volt. Ez a teljes elfogadást, az ítélkezés hiányát jelentette. Az asszony zavarban is volt, és értetlenkedett, meg is jelenik ez válaszában. Hogyan lehetséges az, hogy ez a személy nem úgy közeledik felé, mint mindenki más. De ez a szeretet, és elfogadás bizalmat ébreszt benne. Jó lenne nekünk is így hozzállni felebarátainkhoz! 

Aztán a kút, a szomjúság már kapcsolódási pontot is jelent a beszélgetés folytatásához. Jézus rögtön rátér a problémára: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom!, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.” Az Úr Jézus jól tudja miről beszél, nem a kútban lévő vízről, hanem az „élő vizek forrásáról”, Isten jelenlétéről, amelyre valójában szomjúhozik minden szív. Ezt a tökéletes váltást és kapcsolódást nehéz alkalmazni beszélgetéseinkben, de törekedni kell rá. Az asszony nem igazán érti elsőre Jézus szavait, ő még mindig a kútban lévő vízre gondol, de Jézus pontosítja üzenetét:

„Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”

Ezzel az egy mondattal Megváltónk fel is tárja az asszony minden problémáját: az a bajod, hogy mindig olyan kutakból iszol – a kapcsolataidból – ami nem elégít meg, és újra szomjas leszel, ezért van szükséged mindig újabb és újabb kapcsolatokra, de én be tudom tölteni egyszer és mindenkorra lelked szükségletét. 

Sajnos az asszony most sem érti, bár megfogalmazódik benne a vágy: „Uram, add nekem azt a vízet…!” 

Ezek után konkretizálja Jézus az eddig elmondottakat és tér rá az alkalmazásra: „Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza!” Régen azt gondoltam, hogy Jézus itt teljesen új témára vált, pedig nem így van. Ez a fordulat nem is fordulat. Jézus ugyanarról beszél, a szomjúságról, és annak rossz betöltéséről, és ezzel szeretné szembesíteni beszélgetőársát.

Itt aztán kiderül, hogy asszony nem is szeretné annyira a változást az életében. Rögtön védekezni kezd, és próbálja eleterelni a szót egy másik témára: hol kell imádni az Istent. A teológiai, elméleti kérdésből azonban Jézus visszavezeti a témához a szót: „Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk." Tehát Istent csak megváltozott, helyreállt élettel lehet imádni: Te hiába imádnád az Urat Jeruszálemben, vagy Samáriában, az csak vallás, külsőség lenne, ha igazán imádni akarod Istent, térj meg, változz meg, találd meg az „örök életre buzgó víz forrását”. 

Ezek után még Jézus elmondja, kicsoda Ő, a Krisztus, a Messiás, majd végeszakad a beszélgetésnek. Innentől az asszonynak kell dönteni, akarja-e azt az életet, amit beszélgetőtársa kínált fel számára. A történetből megtudjuk, hogy jól döntött, elfogadta a tanácsot, és erről mindenkinek be is számolt városában.

Ebben a rövid írásban csak vázlatosan elemezhettem a beszélgetést, de érdemes ezen segítség mellett mélyebben is átgondolni ennek menetét. Vegyük észre mennyire tudatosan építette fel Jézus lelkigondozói szolgálatát, kívánom, hogy Urunk bölcsessége a mi szolgálatunkban is megjelenjen.

Megjelent: 840 alkalommal

Keresés az oldalon

Blog

  • Öröm a mennyben és a földön
    Öröm a mennyben és a földön 2018. június 17-én délután teljesen megtelt a váci baptista imaház, ahol bemerítést tartott a helyi gyülekezet. Hét megtért keresztény tett…
  • Elég legyen! Legyen elég!
    Elég legyen! Legyen elég! Február 10-én immár harmadik alkalommal rendezte meg a Váci Baptista Gyülekezet 25+ konferenciáját. Az idei találkozó témája a megelégedés volt.…

MBE hírei

2018. december 14.

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Események

15 dec.
16 dec.
Istentisztelet Szokolyai Baptista Gyülekezet
2018.12.16. 10:00 am - 11:30 am

Advent harmadik vasárnapja

25 dec.

Ünnepi istentisztelet