(0 szavazat)

„Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt” – írja Kölcsey Ferenc a Himnuszban a „magyar nép zivataros évszázadai”-t nézve. Ha igaz ez a gondolat népünkre, mennyivel inkább áll a megállapítás a zsidók történelmére.

Hosszú évszázadokon keresztül szétszóratásban, hontalanul kellett élniük, idegenként a nemzetek között, megtűrve, gyakran üldözve. A megmaradásukat vallásuknak, összetartásuknak köszönhették. A mai keresztényeket is megosztja a zsidó kérdés, vannak, akik ma is előítéletekkel néznek rájuk, szerintük a zsidók eltúlozzák szenvedéseiket, mások szinte égig magasztalják őket, mint „választott népet”. A teológiában egyesek két útról beszélnek, miszerint a zsidóknak nincs szükségük megtérésre, ők az Ábrahámmal kötött szövetség révén is üdvözülnek. De ez ellentmond Jézus és az Újszövetség tanításának. De mi a helyzet a zsidósággal? Miért kellett ennyit szenvedniük? Ezekre a kérdésekre próbálok magyarázatot keresni ebben az írásban.

Az antiszemitizmus

Maga a fogalom nem régi, a XIX. században keletkezett, de a jelenség végigkíséri az egész történelmet.

„A zsidógyűlölet nyilvánvalóan a csoportelőítélet legrégebben létező formája.” – írja Yehuda Bauer történész.

Már megtaláljuk a Bibliában is, melynek kiemelkedő példája az Eszter könyve, melyben Hámán kisérletet tesz arra, hogy kiírtsa a teljes zsidóságot a Perzsa birodalomban:

„Van egy nép, amely elszórtan és elkülönülten él a népek között birodalmad minden tartományában. Törvényeik különböznek minden más népétől, és a király törvényeit sme tartják meg. Nem helyes, hogy nyugton hagyja őket a király! Ha a király jónak látja, adja írásba, hogy el kell pusztítani őket…” (Eszt 3,8-9)

Hámán terve nem valósulhatott meg, sőt Eszter közbenjárása révén ellenkezőjére változott. De Hámán követői a történelemben nem adták fel ennek a tervnek a megvalósítását. A rómaiak is üldözték az izraelitákat. 70-ben lerombolták Jeruzsálemet a templommal együtt, a zsidók pedig szétszóródtak a világba, és egész 1948-ig nem volt saját országuk. A kereszténység létrejöttével és a pogánykeresztény gyülekezetek megerősödésével kérdésessé vált a zsidóság helyzete. A keresztények gyakran a zsidókat tették felelőssé Jézus haláláért. Marcion, gnosztikus tanító a II. század közepén kifejtette az Ószövetség Istene nem azonos az Újszövetség Istenével, a zsidók a Sátánt imádják, akitől megváltott bennünket Jézus Krisztus. Bár Marcion tanait tévtanításnak minősítették, de a zsidógyűlölet tovább élt az egyházban. A középkor elején viszonylag nyugalmuk volt a zsidóknak Európában. A keresztes háborúk előtt Spanyolországban is csak szórványosan üldözték őket, Itáliától északra pedig egyáltalán nem. A keresztes háborúk idején fellángoló zsidógyűlöletet a túlzott vallási áhitat szította. A XIII. században Spanyolországban, Csehországban, Ausztriában, Lengyelországban sem látták szívesen az izraelita vallásúakat. A heves gyűlöletet csak tovább fokozta a kereskedelemben meggazdagadó zsidó családok helyzete. Zsinatok rendeletei megfosztották a zsidókat különböző jogaiktól. (nem vállalhattak hivatalt, keresztényekkel nem házasodhattak, különböző jelvények, ruhák viselésére kötelezték őket)

A középkor végén Európát egy borzasztó betegség súlytotta, a pestis. Egész városok néptelendtek el a démoni kór miatt. Az okot most is a zsidókban találták meg, akikről azt állították, hogy rituális gyilkosságokat követnek el, megmérgezik a kútakat, ellopják a szentelt ostyát. A zsidók magával az Ördöggel cimborálnak, s hozzák a bajt és az átkot a világra. De hiába próbáltak asszimilálódni és megkeresztelkedni a zsidók a XIV-XV. században nem szívesen fogadták az így betérteket az egyházban. 

Még Luther késői művei is antiszemita jeleket mutatnak. A kereszténység XVIII. századi meggyengülésével viszonylag alábbhagyott a zsidógyűlölet, de csak rövid időre. Ebben az időszakban sok zsidó asszimilálódott, integrálódott a társadalomban, de ez a folyamat életre hívta újból a haragot. A modern kori üldözések már nem vallási, hanem faji okok miatt történtek. A darwinizmus és az egzisztencialista filozófia hatására kialakul a tiszta faj elmélete, melyben a zsidók csak „fertőzöttek”, alantasak lehetnek. Nem véletlen, hogy a történelem legkegyetlenebb zsidógyűlölete is erre az alapra épített.

„Bár a nácik a bevett politikai, gazdasági, sőt, néha vallási érveket hoztak fel az üldözések mellett, legfőbb üzenetük az volt, hogy a zsidók idegen, démoni lények, egyszerre félállatiak és emberfölöttiek, akik faji romlással fenyegetik és óriási, szinte kifejezhetetlen félelemmel töltik el az „árjákat”. (David Berger, történész)

A zsidó világösszeesküvés mítosza – a zsidók tudatosan fertőzik az árjákat – a náci ideológia részévé vált, és okot adott hat millió zsidó kegyetlen lemészárlásának. Nemcsak a nácik viselkedése ebben a szörnyű, hanem az egész világé – beleértve az egyháazakat is -, amely némán figyelte ezt a pusztító tervet.

De a holocaust után sem veszett ki véglegesen ez az ördögi eszme. Úton útfélen felüti fejét a médiákban, a poltikában, a személyes meggyőződésekben. Szomorú, hogy gyakran hallok véleményeket olyanoktól, akik alig ismernek zsidókat, de mintha ez az előítélet, sztereotípizálás már beépült volna kultúránkba, génjeink közé.

Miért pont a zsidó

Talán láttátok Roberto Benigni 1997-ben készült nagysikerű filmjét Az élet szépet, melyben a főszereplő, Guido kisfia megkérdezi apjától miért van felírva egy üzletre, hogy „kutyáknak és zsidóknak belépni tilos!”. Erre a találékony apa azt feleli, nem mindenki szereti a kutyákat, ők másnap kiírják majd, hogy az ő üzletükben „pókokat és vizigótokat” nem szolgálnak ki. Írónikus ez a jelenet és minden előítélet gúnyrajza egyszerre. 

Az antiszemitizmus okaira számos elmélet született már. Hol a történelemmel magyarázzák, hol pszichológiai okokat adnak. Sartre egzisztencialista filozófus 1946-ban írt egy vitairatot az antiszemitizmus ellen. Itt leírja, hogy a gyűlöletet nem a tapasztalat váltja ki.

„Rögződése ez a léleknek, de olyan mély és totális, hogy átterjed a testi életre is, éppúgy, mint a hisztéria esetében.”

A rögződés sztereotípizálásra épít: – mint miden előítélet – minden zsidó ugyanolyan – pedig ez a vélemény nagy butaság egy értelemes embertől. Az előítélet magán hordja a kultúra vélekedéseit a teológiai és faji elméleteket. De mindezek mögött az „idegen”-től való félelem áll, ahogy azt sok társadalomtudós leírta már. Sartre is ebben összegzi zsidógyűlölet okait: „Most már elérkeztünk odáig, hogy megértjük az antiszemitát. Olyan ember ez, aki fél. Persze nem a zsidóktól, hanem önmagától, a lelkiismeretétől, a szabadságától, az ösztöneitől, a felelősségeitől, a magánytól, a változástól, a társadalomtól és a világtól, vagyis mindentől, a zsidók kivételével. Gyáva ember, aki nem akarja bevallani magának a gyávaságát.” (Zárójelben jegyzem meg ugyanezt elmondhatjuk korunk más gyűlölőire is akik a cigányokban, a feketékben, vagy más népcsoportokban látják saját kudarcuk okait, boldogulásuk akadályozóit.)

A zsidók esetében sok rossz tényező együttes jelenléte okozta nemzeti tragédiájukat, de milyen kár, hogy az ember nem tud és nem akar tanulni a történelemből.

Bibliai válasz

Az Ószövetségben Jahve úgy jelenti ki magát Izrael számára, mint féltőnszerető Isten, aki nem tűri meg az engedetlenséget, a hűtlenséget. Végigkíséri a kijelentést a bűntetés teológia. Isten áldásai kísérik a nép életét, míg az hűséges hozzá, de átkokkal fenyegetőzik az Úr, ha Izrael elfordul Tőle. (Lásd 5Móz 28-30) A próféták is megjövendölik és magyarázzák a nemzeti katasztrófákat, melynek okát abban látják, hogy „engem (Isten), a folyóvíz forrását, elhagytak…” (Jer 2,13) Az Újszövetség írói szerint Isten elsősorban Izraelnek „támasztotta fel és küldte el Szolgáját” (Csel 3,26), akit ők elutasítottak, ezért az Úr új népet hívott el magának. (Róm 9,25) Isten megkeményítetteIzrael egy részét, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak (Róm 11,25), de majd megmarad egy megtisztított „maradék”, amellyel Isten az utolsó időben újra szövetséget fog kötni. Mert Ő nem felejtette el őket, „nem vetette el az Ő népét, amelyet eleve kiválasztott.” (Róm 11,2) Ezek az igék magyarázzák, miért kellett annyit szenvedniük a zsidóknak – s ki tudja még mennyit kell nekik – de azt is megmagyarázzák, miért nem sikerült egyetlen nemzetnek, diktátornak, vallásnak sem megvalósítania Hámán tervét.

Megjelent: 328 alkalommal
Tovább a kategóriában: « Reformáció és megtérés

Blog

MBE hírei

Keresés az oldalon

Kapcsolat

Ha üzenetet szeretne küldeni a szerkesztőnek, töltse ki az űrlapot!

Következő események

Események nem találhatóak