Úgy vélem nem állítok nagyot, ha azt mondom, korunk generációja éli meg a világtörténelem legnagyobb és leggyorsabb mértékű átalakulását. Ez az átalakulás a vallásos meggyőződést is befolyásolja. 

Egy videót találtam az interneten, amely bemutatja 1945 óta, hogyan változott a világ vallási térképe. 1945-ben még kimagaslóan a kereszténységben hitt az emberiség. Majdnem 400 millió katolikus mellett 160 millió protestáns, közel 100 millió ortodox, 37 millió anglikán élt a világon. A világ lakosságának közel 35%-a hitt Jézus Krisztusban. Persze ezek a számok mint minden statisztika torzít, nem tudni, hogy valójában mennyi ember volt újjászületett, valódi keresztény, hányan voltak névlegesek ebből. Muszlimok összesen 70 milliónyian voltak, ez csupán 3% körül volt a világ összlakosságához képest.

A hetvenes évekig lassú változás volt tapasztalható. Az erőviszonyok, szinte változatlanok maradtak. Aztán a nyolcvanas évek vége felé valami megváltozott. Bár továbbra is lassú növekedésben volt a keresztények száma, arányukat tekintve a föld lakosságához képes sorvadni kezdett, ugyanakkor az iszlám követőinek száma hirtelen kezdett megugrani. 1980-ben még kevesebb mint 300 millió szunita élt a világon 2019-re megötszöröződött a számuk, jelenleg másfél milliárdnyian vallják Mohamed próféta hitét (ebbe számba nincsenek beleszámolva a siíta vallás követői). Tehát az utolsó negyven év átformálta a világ vallási térképét. Jelenleg a világ lakosságának körülbelül 32 %-a keresztény, 23%-a iszlám hitű. A számokat tovább árnylaja az, hogy a keresztények sokkal megosztottabbak, mint a muszlimok. Várhatóan ez a folyamat tovább erősödik a következő évtizedekben.

Mi lehet a számok mögött? Az iszlám azokon a területeken van jelen, ahol jelenleg nagy a népszaporulat. A keresztények a lakosság szempontjából stagnáló vagy sorvadó Európában, Észak-Amerikában élnek. A jóléti, önmegvalósítást hirdető társadalmakban a gyermekvállalás óvatosabb, mint a világ más területein.

Azt is látnunk kell, hogy a kereszténységbe vetett bizalom is meggyengült, a Bibliát ért támadások, kritikák meghozták eredményüket. A modern vagy posztmodern ember jobban hisz a tudománynak, mint az egyháznak. Az egyházak képviselői és a magukat keresztényeknek nevező vezetők pedig gyakran hiteltelenekké váltak.

Mindez a jelenség létezik az iszlám világon belül is. Ott is van modernizáció, szekularizáció, de sokkal kisebb ütemben, mint a keresztény világban.

Mit fog jelenteni ez a jövőre nézve? Bele kell törődnünk, hogy elveszítjük a csatát, amelyet az emberek lelkéért, szívéért vívunk? Nem hiszem. Szükséges, hogy az egyház önmagára találjon. A külső kényszer ráerőteti a Bibliában hívőket, hogy újra átgondolják, miben, Kiben hisznek. A névleges kereszténység nem győzi le a világot, csak tovább mélyíti a szekularizációt, és okozza az emberek elvallástalanodását, kilépését az egyházból. Csakis egy hitében meggyökerezett, újjászületett, erkölcsében tiszta hívő közösség lehet hiteles az Istent, az igazságot kerső emberek előtt. 

Nem hiszek a kereszténységben, mint vallásban, mint kultúrában, de hiszek Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki meghalt a bűneinkért a kereszten és feltámadt a halálból, és vissza fog térni az idők végén ítélni élőket és holtakat.

Egy nagyobb intervallumot figyelembe vevő statisztika 1800-tól 2100-ig vizsgálja a vallások eloszlását a földön. Ezt a videót is érdemes megtekinteni:

Ebben a videóban 2070-re prognosztizálják, hogy a muszlim vallás megelőzi a kereszténységet. Ez szerintem egy elég óvatos becslés. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy a legnagyobb világméretű ébredés és növekedés a kereszténységen belül az 1800-as évek közepén történt. Érdemes lenne ezt a kort, az akkori missziós elkötelezettséget jobban megvizsgálni és követni!